Magyar Nemzet, 2008. május (71. évfolyam, 119-147. szám)

2008-05-23 / 139. szám

4 Belföld2008. május 23., péntek w-a **"V • « -t«kx J. ■ «niTigfi-g i'mm ij^SgC» Martonyi: Nemzeti stratégia kell Hosszú távú nemzeti stratégia kidolgozására van szüksége a magyar társadalomnak, ám ehhez változásra van szükség: a hi­telét végleg elvesztett hatalmi csoportnak távoznia kell az or­szág éléről - jelentette ki Martonyi János volt külügyminiszter a Nézőpont Intézet Alapítvány estjén. A „Magyarország 2025” rendezvénysorozat első előadásán a most debütáló alapítvány kuratóriumi elnöke szerint a megoldás: a lehető legrövidebb időn belül előre hozott választásokat kell tartani.­ ­ Megyeri Dávid_________________ N­emzeti önbizalmunk vissza­szerzése volt a központi eleme Martonyi János Helyünk a világban és Európában című előadásának. A rendezvénysorozat elnevezése is ezt a nézőpontot erősítette, hiszen a „Magyarország 2025” a hosszú távú nemzeti gondolkodás létjogosultsá­gát hivatott felmutatni. Ha sikerrel akarjuk venni a következő évek, év­tizedek akadályait, szilárd jövőké­pet és kiszámíthatóságot kell te­remtenünk az ország életének min­den területén. A Nézőpont Intézet Alapítvány kuratóriumi elnöke em­lékeztetett arra, hogy történelmünk során milyen sokszor mértük fel rosszul a lehetőségeinket. Egyik közkeletű negatív példa az oszmán előretörés lebecsülése volt, amely­nek több száz éves idegen uralom lett a vége. A volt külügyminiszter azonban figyelmeztetett: már a ti­zenhatodik században is az volt az igazán nagy probléma, hogy nem tudtunk egységesen választ találni a kihívásokra. Miért fontos a múltbe­li párhuzamok helyes értékelése? Magyarország vezetése az utóbbi években nem tud kiutat találni semmilyen nehézségből, s a rend­szerváltás idején meglévő előnyünk nemcsak elporladt, hanem mára hátránnyá változott. Mindez törté­nik akkor, amikor a globalizációs folyamatokkal párhuzamosan - ta­lán épp azokra reflektálva - a nem­zeti érzés mindenütt felértékelődik, erősödik a világ fejlettebb részein. Martonyi János szavaiból kivi­láglott, példa nélküli paradoxon, hogy a magyar állam tekintélyvesz­teségét és a társadalom jövőképé­nek megroppanását a huszonegye­dik század elején nem külső ténye­zők, hanem a kormányzásra kijelölt erők idézik elő. A volt diplomata szerint hazánk tragédiája, hogy az utóbbi tizenöt-húsz évben igen jól teljesítő Közép-Európa felzárkózási folyamatától látványosan távolo­dunk. Holott éppen a kiugró fejlő­désre voltunk predesztinálva, hi­szen csak tizennyolc százalékkal csökkent a GDP-nk az átmenet ide­jén. Az ország a Bokros-csomagot is átvészelte, ám 2002-ben egy szűk hatalmi csoportosulás vette át az uralmat, s ez a törés végzetesnek bi­zonyult. A kilábaláshoz helyre kell állítani a demokratikus intézmény­­rendszert, az emberi jogok tisztele­tét, s újra el kell fogadni az alkot­mányunkban rögzített szociális piacgazdaság alaptéziseit. Erkölcsi, jogállami rend nélkül gazdasági fej­lődés sem létezik - ezek minden demokráciában evidenciák, ám a mai hatalom képtelen mindennek a belátására. Tudomásul kell venni, hogy a Nyugathoz tartozunk, s a transzatlanti szövetség nem csupán jelszó, hanem az egyetlen helyes út - emelte ki Martonyi. Hogy ezek magától értetődő nyomvonalak voltak számunkra még pár évvel ezelőtt? A még kormányon lévő erők más európai direktívákat sem vesznek figyelembe. Egy példa: az Európai Bizottság az egészségügyre fordított összegek növelését java­solja, a kabinet viszont a drasztikus csökkentést erőszakolja. A közös pénz, az oltalmat nyújtó euró beve­zetését viszont irracionálisan kés­lelteti a központi adminisztráció. Martonyi János óvott attól, hogy le­becsüljük saját befolyásolási képes­ségünket. Hiába mosolyogják meg sokan a nemzeti önállóságot, Euró­pa létéhez a magyarság sokszor já­rult hozzá alkotó, sőt önfeláldozó módon. Elég, ha az oszmán biroda­lom feltartóztatására gondolunk. Szükség van tehát a cselekvőképes államra és a világos nemzeti straté­giára, amely átfogó közéleti dialó­gus után születhet meg. Ehhez azonban egy „apró” előfeltételnek is meg kell valósulnia: a hitelét vég­leg elvesztett hatalmi csoportnak a lehető legrövidebb időn belül meg­tartott választások nyomán távoz­nia kell az ország éléről. Lánczi András kuratóriumi tag köszöntőjében egyéb feltételeket is szóba hozott: olyan stabil országgá kell válnunk, amely az életet gazda­sági és más szempontból is lehető­vé teszi. Ma ugyanis mesterséges il­lúzióvesztésben élünk, ami bénítja a teljesítőképességünket. A filozó­fus szerint az életminőségnek végre jelentősen javulnia kell. Elő kell se­gíteni, hogy tudásukkal, alkotó munkájukkal minél többen járul­hassanak hozzá az ország újbóli fel­­emelkedéséhez. Martonyi állítja: A kiugró fejlődésre voltunk predesztinálva FOTÓ: ÉBERING ANDRÁS Pártkatonákból szakértők Egy helyben jár a szocialista kormány által meghirdetett szakképzési reform Átfogó szakképzési reformot hirdetett a szocialista kor­mányzat, ám egyelőre nem lát­szik az alagút vége. Egyes szak­mákból tömeges a túlképzés, máshol továbbra sem pótolják a hiányzó munkaerőt. A reform jegyében kivették az iskolák és az önkormányzatok kezéből az irányítást, és egy szakértői bi­zottságra bízták a képzési struktúra és keretszámok ki­alakítását. Szakemberek sze­rint azonban a testületek fél éve nem csinálnak semmit. Úgy tudjuk, a bizottságokat sok he­lyen szakértők helyett bukott pártkatonákkal töltötték fel.­ ­ • Farkas Melinda_______________ H at év kormányzás után a szo­cialisták végre eljutottak az átfogó szakképzési reform meghir­detéséig. Az átalakítás sokáig vára­tott magára, hiszen már évek óta súlyos problémákkal küzd az ága­zat, előrelépés azonban eddig nem történt: az intézmények továbbra is kevés olyan szakmunkást képez­nek, akiknek többszörösét is fel­szívná a munkaerőpiac, miközben tömegével ontják az olyan frissen végzett fiatalokat, akiknek esélyük sincs az elhelyezkedésre, mert szakmájukból már eddig is túlkép­zés volt. A bírálók szerint a szak­képzés válságba kerülésében a fel­sőfokú végzettség túlzott népsze­rűsítése is szerepet játszott. A diá­kok szakma helyett az egyetemre hajtottak, de hosszú távon ez kárt okozott: szakmunkásból kevés lett, miközben a túl sok diplomás nem tud elhelyezkedni. - Abszolút értékben nem feltét­lenül igaz, hogy kevés a szakmun­kástanuló. Jelenleg több mint 420 ezer diák jár szakközép- vagy szak­iskolába, amely körülbelül megfe­lelne a munkaerő-piaci igényeknek - cáfolta részben a kritikát a la­punknak nyilatkozó Wei­per Má­ria, a Szociális és Munkaügyi Mi­nisztérium (SZMM) szakképzési osztályának vezetője. Azonban hozzátette: tény, hogy a szakképzé­sen belül még mindig nagyon rosz­­szak a beiskolázási arányok. Példa­ként említette, hogy alig valamivel kevesebb kommunikációs szak­embert képeznek a szakképző is­kolákban, mint ahány építőipari szakmunkást. Ez óriási probléma, mert míg kőművesekből, ácsokból országszerte hiány van, addig kommunikációs szakemberekből olyan mértékű a túlképzés, hogy a középfokú végzettséggel rendelke­ző fiatalnak esélye sincs elhelyez­kedni. Wei­per szerint egyébként általában azokban a szakmákban magas a túlképzés, amelyeknek van felsőfokú megfelelője is. Ilyen például még az idegenforgalmi, vendéglátó-ipari menedzser szak­ma is. Ezeken a területeken nagy a kínálat a felsőfokú végzettségűek­­ből is, és mivel a munkáltató válo­gathat, a magasabban kvalifikált fiatalt választja. Közölte, a hiány­szakmák kialakulása a rendszer­­váltás idejére nyúlik vissza, amikor tömegével szűntek meg a gépipari és az építőipari szakmunkásokat felszívó üzemek, és tízezrével vál­tak munkanélkülivé a kőművesek, esztergályosok. A szakképző intéz­ményeknek ekkor - üzemi gya­korlóhely hiányában - drasztiku­san vissza kellett fogniuk az adott szakmák képzését. Az évek múltá­val az újonnan alakult cégek rész­ben felszívták az addig felesleges munkaerőt, a képzési struktúra azonban még nem igazodott a megváltozott igényekhez. Ország­szerte ma is nagyon kevés a he­gesztő, az ács-állványozó, a kőmű­ves, a gépi forgácsoló, az ápoló. Lapunk kérdésére, hogy miért nem sikerült az eddig eltelt évek alatt rendbe hozni a szakképzést, Wei­per úgy válaszolt: nem lehet egyik napról a másikra teljesen át­alakítani a rendszert. A most elin­dított reform egyik fő eleme a kor­mányzat szerint szétaprózott isko­lai intézményrendszer integrációja, vagyis a sok kis iskola egybeolvasz­tása. Ennek érdekében régiónként térségi integrált szakképző közpon­tokat (tiszk) hoztak létre, aminek tömegével eshetnek áldozatul kis iskolák. A tárca szerint azonban ez mindenkinek érdeke, hiszen van olyan iskola, ahol csupán néhány gyerek tanul. Ezek az iskolák nem tudnak változtatni a struktúrán, mert az átálláshoz nincsenek meg a technikai és anyagi feltételeik, ahogy a szakembergárdájuk sem. A munkaügyi tárca - állítása szerint - nagy hangsúlyt fektet a felnőttképzésre is: célja, a felesle­gessé vált munkaerő átképzése, a munkaügyi központok térítésmen­­­­tesen biztosítják. A szakképzetlen felnőttek munkába állításáért indí­tották el a „Lépj egyet előre!” prog­ramot, amelyben bárki az állam költségén szakmát tanulhat, a je­lentkezőnek még regisztrált mun­kanélkülinek sem kell lennie. Az egyetlen feltétel, hogy az illető ne dolgozzon sehol. Szintén a teljesen szakképzetlenek szakmához jutta­tása érdekében hozták létre a rész­szakmák képzését, ennek lényege, hogy elég, ha a tanuló a szakma egy részét kitanulja, azért is kap bizo­nyítványt. A munkaügyi tárca ille­tékese példaként említette, hogy a kőművesszakmából kitanulhatja valaki a falazást, ebben az esetben ő nem kőműves, hanem épületfa­lazó lesz. Kérdés persze, hogy a munkáltatók alkalmazni fogják-e a részszakmunkásokat, amikor egy­re inkább az univerzalitást várják el az alkalmazottaiktól, hiszen minél több dologhoz ért valaki, annál ke­vesebb embert kell alkalmazni. Az átalakítás másik fontos ele­me, hogy kiveszik az iskolák kezé­ből a képezhető szakmák meghatá­rozását és szakértői testületekre, úgynevezett regionális fejlesztési és képzési bizottságokra (rfkb) bízzák a térség képzési struktúrájának ala­kítását. Bár a bizottságok már év elején felálltak, az általuk meghatá­rozott képzési szerkezet szerint csak 2009 szeptemberétől iskoláz­nak majd be az intézmények. A tes­tületek addig hatásvizsgálatokat végeznek, felmérik a helyzetet. A szakemberek azonban azt mond­ják, hogy egyelőre a világon semmi sem történt. Környei László peda­gógiai szakértő szerint még mindig vannak olyan városok, ahol negy­ven műkörmöst és négy hegesztőt iskoláznak be, miközben már így is sok a műkörmös, hegesztőből pe­dig óriási a hiány. Szerinte a reform alapgondolata nem rossz, ám ag­gasztó, hogy a testületek felállása óta lényegi dolog nem történt. Le­szögezte: a bizottságoknak azonnal neki kell kezdeniük a felmérések­nek és a hatásvizsgálatoknak. Sérel­mezte, hogy az új testületekben ele­nyésző az iskolák és az őket fenn­tartó önkormányzatok képviselete. Úgy tudjuk, a teljhatalmú szak­értői bizottságok korántsem pusz­tán szakemberekből álltak össze: úgy tudjuk, az önkormányzati vá­lasztásokon megbukott helyi balol­dali politikusokkal tűzdelték tele a testületeket, akik fél éve keresik a helyüket új pozíciójukban. ■ HIÁNYSZAKMÁK: Hegesztő, ács-áll­ványozó, kőműves, gépi forgácso­ló, szakács (Nyugat-Dunántúl), ápoló (Észak-Alföld). Túlképzés és hiányszakmák - továbbra is súlyos problémák a szakmunkásoktatásban fotó: nagy béla MEGEGYEZTEK A PÉCSI SZÜLŐK A VÁROSSAL. A pécsi közgyűlés a következő ülésen dönt a Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola sorsáról. Az elmúlt héten közel hatszáz diák és tanár tüntetett a városvezető koalí­ció átszervezési intézkedései ellen, de tegnap Meixner András, Pécs szocialista alpolgármestere, és Teleki Zol­tán, az intézmény szülői munkaközösségének elnöke bejelentette: sikerült kompromisszumra jutniuk A felek bár egy jogilag nem kötelező érvényű megállapodást kötöttek az alpolgármester szerint az MSZP támogatja, hogy ennek alapján módosítsák a korábbi elképzelésü­ket. A kontraktus szerint a képviselők elé kerülő határo­zattervezetbe belefoglalják azt is, hogy a jelenleg az is­kolába beiratkozott tanulók a Széchenyi intézményének keretein belül kapják meg bizonyítványukat, oklevelüket. A szülők belementek abba, hogy a város az intézményt 2009 nyarán átszervezi úgy, hogy a gimnázium megtar­tása mellett a szakközépiskolai és szakképzési tevékeny­ségét - felmenő rendszerben - jogutódlással megszün­teti. (Az iskolának ezen oktatási tevékenységét két másik intézmény veszi majd át.) A javaslat szerint a Széchenyi idén ősszel még igen, de a 2009/2010-es tanévre már nem vehet fel a szakközépiskolai, illetve a 2013/2014-es tanévre a szakképzési évfolyamokra diákokat. A Pedagó­gusok Demokratikus Szakszervezete pécsi ügyvivő tes­tülete közleményben tiltakozott a­­lépés ellen, amely az intézményátszervezés kapcsán olyan szereplők között köttetik, akik közül valamelyik fél hosszú távon nem érin­tett a város közoktatási intézményrendszerének műkö­désében­. (B. M. C.) Korlátozzák az iskolai felvételi vizsgát Folytatás az 1. oldalról • A változtatás célja a felvételi eljárás egyszerűsítése is. A szigorításokat tartalmazó miniszteri rendelet vár­hatóan ősszel lép hatályba. A tanárok szerint a felvételizte­tés korlátozása tovább csorbítja az intézmények pedagógiai önállósá­gát. Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke lapunknak kijelentette: ha az iskola nem állíthat össze saját felvételi vizsgát, és központilag megszabják, hogy kit kell felvennie, annak az lesz az eredménye, hogy sok esetben olyan diák kerül be az intézménybe, aki nem illeszkedik az ott alkalmazott pedagógiai mód­szerhez, és így várhatóan nem is fogja jól érezni magát. Hozzátette: nem úgy kell segíteni a hátrányos helyzetűeken, hogy korlátozzuk az iskolákat és szűkítjük a kínálatot, hanem például úgy, hogy to­vábbképezzük az őket oktató peda­gógusokat. A Fidesz szerint a felvételi rend­szer napirenden lévő megváltozta­tása egy újabb álintézkedés, célja, hogy elterelje a figyelmet a valódi problémákról. Sió László, a párt ok­tatáspolitikai műhelyének vezetője leszögezte: az egész oktatási esély­egyenlőségi programcsomag nagy­részt lényegtelen kérdéseket fesze­get, ahol pedig mégis belefut egy fontos dologba - mint például a hátrányos helyzetű gyerekek óvo­dáztatása - ott nem jut el a problé­ma gyökeréig. Ilyen a felvételi sza­bályok változtatása is: attól, hogy a diákok központi vizsgát írnak, még nem kerülnek jobb helyzetbe a hát­rányos helyzetű diákok.

Next