Magyar Nemzet, 2008. augusztus (71. évfolyam, 209-237. szám)

2008-08-30 / 237. szám

2008. augusztus 30., szombat Magazin B Jámbor Gyula_______________________________ zsorások sanyargatják a munka nélküli, mélysze­génységben élő roma csalá­dokat - olvasható a híradá­sokban. Az egyik baranyai falu polgármestere a napok­ban feljelentést tett olyan ügyben, amelynek követ- 'Hsek m keztében akár száz-száz­­'Sit. M­ár ötven szegény ember veszí­tette el egyetlen vagyontárgyát, a házát, telkét. Az uzso­rások sokszor meghökkentően kis összegű kölcsönöket nyújtanak, de kihasználják azt, hogy az adósoknak so­ha nincs egy összegben annyi pénzük, amennyiből ki tudnák fizetni a tartozást, ezért aztán évekig, évtizede­kig nyögik az egyre növekvő hitelek terhét. A nem fize­tőket pedig olyan eszközökkel fenyegetik, amilyenekkel nem konkurálhatnak a bankok adósságbehajtói, nem riadnak vissza a fizikai erő használatától, a bántalma­zástól sem. A kormány, reagálva a problémára, kis kamatozá­sú, kis összegű kölcsönök folyósítását javasolta a baj­ba kerültek megsegítésére. A szociális tárcát jelölték ki, hogy dolgozza ki az uzsorakölcsönök visszaszorítá­sának lehetőségét, és vizsgálja meg, miként lehetne át­ültetni hazánkba a bangladesi „szegények bankja” modellt vagy annak bizonyos elemeit. Korózs Lajos, a szociális minisztérium államtitkára hangsúlyozta, ki kell találni azt a technikát, amely meggátolja, hogy az uzsorások hozzáférjenek az adósok jövedelméhez. Számba veszik a jogi, a rendészeti eszközöket, és ősz­re megpróbálnak megoldást találni. Korózs szerint az a kérdés, tudnak-e a helyi társadalomban olyan kö­zösségek szerveződni, amelynek tagjai garanciát vál­lalhatnak egymásért. Európában már vannak jól működő modellek, pél­dául a szociális szövetkezet. Ez olyan jogi forma, amelyben a tagok garanciát vállalnak egymásért bizo­nyos feladatok, szolgáltatások elvégzésére, és maguk döntenek arról, miként osztják szét egymás között a kapott jövedelmet. A szegényeknek nyújtott pénzügyi szolgáltatásokkal azonban az a legnagyobb baj, hogy a bankok általában nem szívesen nyújtanak semmilyen pénzügyi szolgáltatást azoknak, akiknek nincs igazol­ható rendszeres jövedelmük. Az, hogy a vagyontalanok nem férnek hozzá a banki szolgáltatásokhoz, világszerte gondot okoz - válaszolta lapunk kérdésére Vértesy László közgaz­dász, a Nyugat-magyarországi Egyetem tanára. A baranyai és borsodi falvakban tapasztalható jelensé­gekkel találkozott évtizedekkel ezelőtt Muhammad Junusz Nobel-díjas közgazdász Bangladesben. Ott sem volt infrastruktúra - még villamos áram sem nem volt tőke, és nem volt munkahely a falvakban. Az uzsorakölcsön ott is szedte áldozatait: évente 150 ezer öngyilkos írta le búcsúlevelében, azért dobja el az életét, mert kilátástalannak tartja a kölcsönök visszafizetését. Ráadásul a családfő halála még na­gyobb bajba sodorta a családot, az asszonyokat és a hat-hét gyermeket. Junusz nem egyszerűen kölcsönt adott a banglade­si szegényeknek, hanem a szegénységből kivezető utat mutatta meg nekik. Segély, hó végi konyhapénz he­lyett beruházásra adta a tőkét: lábbal hajtható varró­gép vásárlására, háziipari termékek alapanyagára, ké­sőbb akár laptop vásárlására, hiszen az internet hasz­nálatával és angolnyelv-tudással külföldi munkát is vállalhatnak honfitársai, így az adósok megkereshet­ték a kölcsön visszafizetésére szolgáló pénzt, és las­san, évek alatt kitermelték a varrógép, a laptop árát. De akkor már volt eszközük, amellyel biztosíthatták a megélhetésüket. A kölcsönben részesülők vállalták, hogy követik a Grameen Bank 16 pontból álló alapszabályát, aminek az a célja, hogy társadalmi szempontból pozitív tulaj­donságokat sajátítsanak el. Ezek közé tartozik például a gyermekek iskolába küldése, a lakóházak kijavítása, a közösségi programokban való részvétel és a környe­zet tisztán tartása. A jelenleg 43 országban működő szociális (vagy szolidaritási) hitel alapmodellje szerint minden hitelfelvevőnek ötfős csoportba kell tartoznia. A csoport feladata, hogy figyelemmel kísérje, nem maradnak-e adósságban tagjai. Ezt úgy érik el, hogy a csoport tagjai a szabályok szerint addig nem kaphat­nak új hitelt, amíg van olyan csoporttag, aki adós ma­radt a törlesztéssel. A Grameen Bank jellemzően azt is megköveteli, hogy a meghitelezettek megtakarítsanak minden hónapban egy minimális összeget, és ezt egy­fajta garanciaalapba gyűjtsék, ebből segítve ki a nem fizetőket. Vértesy László rámutatott: a szegények bankjának legnagyobb erénye az, hogy fizikailag jelen van a fal­vakban. Ha ebből a szempontból vetjük össze a bang­ladesi és a baranyai, borsodi magyar falvakat, bizony, nincs nagy különbség. Egy viszonylag friss adat sze­rint a tízmillió magyarból négymillió nem találkozik a lakóhelyén pénzügyi szolgáltatással. A 600 főnél ke­vesebb lélekszámú kistelepüléseken nincs bankfiók, mint ahogy menekül a háziorvos, a posta, eltűnik az elemi iskola, leáll a vasúti közlekedés, és ritkán jár a busz. Az uzsorások kihasználják azt a helyzetet, hogy mind az állami, mind az üzleti szolgáltatások elkerü­lik a falvakat, de ugyanez a helyzet a nagyvárosok pe­remvidékén, a lepusztuló lakótelepeken is. Vértesy szerint az informatikai forradalom évszázadában cse­kély az akadálya annak, hogy az említett szolgáltatá­sok jelen legyenek bárhol az országban. Ahol internet van, ott sok minden lehetséges lenne. Persze a digitá­lis írástudás lassabban terjed, mint az internetes lefe­dettség, ezért, valamint más, praktikus okból szüksé­ges, hogy a számítógépes végpontokon jól felkészített kezelőszemélyzet legyen. Egy országos lefedettségű hálózat kiépítését rövid idő, fél, maximum egy év alatt el lehet kezdeni, és az adófizetők pénze nélkül, piaci alapon működtethető. Az elgondolás egy fran­chise rendszer, ahol a kisközösségi végpontok veze­tői, tulajdonosai segítenek a helyi környezetnek ok­mányok beszerzésében, gyógyszerek vásárlásában, postai szolgáltatásokban. Csak az induláshoz kell ál­lami segítség, de ez költségvetési szinten szerény for­rásból - néhány százmillió forintból - megvalósítha­tó, a működtetés rendszere pedig, a TSR-modell (többcélú szektorközi rendszer) évek óta kész van, és ismert mind a szakma, mind a döntéshozók előtt. Legutóbb épp a parlament illetékes albizottságának mutatták be. Hogyan működik a rendszer? Tegyük fel, hogy van egy ügyfélszolgálatunk - ez az, amit mi közössé­gi végpontnak hívunk, két-négy számítógéppel, a bangladesi falusiaknak a felemelésére kidolgozott kisvállalkozói hitelezési rendszer a magyarországi szegénység enyhítésére? A párhuzam mindenesetre gyomorszorító, ám a megoldás - internetes­­ ügyfélszolgála­tok vállalkozói alapon történő működtetése a kistelepüléseken vagy akár a nagyvárosok peremén - sokkal közelebb van, mint hinnénk, internet-hozzáféréssel, kiképzett (vállalkozó) keze­lőszemélyzettel minden településen, településrészen. Nemcsak falvakról van itt szó, lakótelepek, lakópar­kok közösségei ugyanilyen csoportokat képezhet­nek. A modell akkor életképes és vonzó az emberek­nek, ha kapcsolódik a nagy állami szolgáltatókhoz - lakcím-, gépjármű-, adó-, vállalkozói stb. nyilván­tartáshoz -, és elérhető rajta a banki, a postai, az infokommunikációs, a háztartásienergia-, kiskeres­kedelmi és sok egyéb üzleti szolgáltatás. A szolgálta­tóknak könnyebbség, hogy nem kell ügyfélszolgála­tot működtetniük a kistelepüléseken, ezért az elvég­zett műveletekért tranzakciónként fizetnek a rend­szernek. A felhasználónak jó, hogy helyben kapja a szolgáltatást, nem kell a faluból a kisvárosba, a kül­városból a belvárosba utazni, ezért fizet a tranzak­ciókért. Az állami okmányirodák által lebonyolított ügyek több mint kétharmada rutinszerű elintézést igényel, ezeket mind elláthatnák a helyi végponto­kon, csak a bonyolultabbakért kellene továbbra is az állami hivatalhoz fordulni. Mindez lehetővé tenné a köztisztviselők számának jelentős csökkentését - jelezte Vértesy László. Az or­szágos informatikai rendszerhez kapcsolódhatna egy „mindentudó” személyi csipkártya, amely bankkár­tyaként is működne, de emellett a társadalombiztosí­tási, az adóügyeket és még egy sor más szolgáltatás adatait is kezeli. Hasonló megoldás létezik már Euró­pában is, például Olaszországban vagy Csehország­ban, ahol a tajkártya a tulajdonos főbb egészségügyi adatait is tartalmazza, mint vércsoport, gyógyszerér­zékenység. A kártya meghatározott adatait csak az ar­ra jogosultak írhatják, illetve olvashatják, így az adat­védelmi előírásoknak is maradéktalanul megfelel. A felhasználók közvetlen közelébe kivitt informati­kai szolgáltatás lehetővé tenné akár segélyek személy­re szabását is. Az állam, az önkormányzat informati­kai eszközökkel „megpántlikázhatná” a szociális jut­tatást, azaz a segélyezett számlájáról automatikusan a lakásrezsire, gyermekélelmezésre irányítaná a pénzt, így nem tehetnék rá a kezüket az uzsorások. A TSR- modell emellett a mikrovállalkozások inkubációjával, vállalkozói hitelek igénylésével, folyósításával, egysze­rűbb banki, biztosítási műveletekkel, az egyablakos rendszer hatékony használatával is segíthetné a kiskö­zösségek talpra állását és fejlődését. A kormány az elmúlt években a maga módján megkísérelt programokat indítani az informatikai eszközök bevonására a közigazgatásba. Jelentős forrá­sokat mozgósított az e-Magyarország, a Közháló programban az ország internetes lefedettségének nö­velésére, a Miniszterelnöki Hivatal pedig megalkotta az Ügyfélkaput, amelyen keresztül elvben bárki hoz­záférhet fontos állami adatbázisokhoz és szolgáltatá­sokhoz - mondta Vértesy László. Csakhogy ez az álla­mi igyekezet nem állt össze rendszerré, gyakran külön intézményekben, egymás mellett, egymás ellen mű­ködött. De még ennél is nagyobb baj, hogy az összes próbálkozás ugyanarra a gondolati sémára fűzhető fel: az állam az adófizetők pénzéből vásárol szolgálta­tást, eszközt, majd amikor a közpénzforrás elapad, a tevékenység elbizonytalanodik, aztán elhal. Nem fenntartható! Ugyanez a baj a legújabb hasonló kormányzati projekttel - állította a közgazdász. Mint ismert, nem kevesebb mint harmincmilliárdnyi közpénzt fordít a kormány közösségi informatikai fejlesztésre. A Föld­művelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) úgy döntött, hogy hátrányos helyzetű kistelepülésekre juttatja el az internetet és az interneten elérhető szol­gáltatásokat. Az Új Magyarország vidékfejlesztési programjának részeként a tervek szerint még az idén ezer olyan új közösségi ház jön létre Magyarországon, ahol a kihelyezett számítógépeken bárki ingyen inter­­netezhet. A szaktárca honlapján már megjelent a pá­lyázat az integrált közösségi szolgáltató tér (IKSZT) működtetésére. A kiírás szerint a programba jelentke­ző települések ötvenmillió forintot nyerhetnek el az épület létrehozására. A támogatott közösségi terek be­fogadják az e-Magyarország-pontokat, amelyek jelen­tős része már régen nem üzemel. Internetelérésüket a Közháló - az azóta megszűnt Informatikai és Hírköz­lési Minisztérium elbukott projektje - révén biztosít­ják. Mindebből kiderül, hogy a kormányzat korábbi, hasonló logikával létrehozott, majd a finanszírozás le­állását követően hamvába holt informatikai akciói nyomdokain jár az IKSZT - mondta Vértesy László közgazdász. De mint az előbbiekben láttuk, létezik másfajta fi­nanszírozási modell is. Az állami apparátus nem lehet projektgazda! Helyezzük vállalkozási alapra az egé­szet, az említett franchise rendszerbe a közösségi ügy­intézési pontok működtetését, és akkor hosszú távon is fenntartható a szolgáltatás. Az államnak is lenne szerepe, hiszen legnagyobb ügyfélként, illetve ha úgy tetszik, legnagyobb vásárlóként használná a rend­szert. Az erre fordított kiadása pedig nagyságrenddel kevesebb, mint a jelenleg ezt a munkát végző appará­tus bére, járulékai és dologi kiadásai. Vagyis ebben a szisztémában mindenki jól jár - kezdve a kisközösség tagjától, aki mindent egyszerűbben, gyorsabban és ol­csóbban intézhet, egészen az államig, amely egyszerre takarékosabban és jobban működik. Ha kihasználjuk a kölcsönös előnyöket, akkor egyebek mellett megva­lósulhat hazánkban is a szegények, illetve ha így ele­gánsabb, a kistelepüléseken élők bankja - hiszen a TSR-rendszer ezt is tudja. Végül, de nem utolsósorban az sem mellékes, hogy az Európai Unió egyik fontos alapelve a szubszidiari­tás, amely szerint minden döntést és végrehajtást a le­hető legalacsonyabb szinten kell meghozni, ahol a leg­nagyobb hozzáértéssel rendelkeznek. Az EU és Mu­hammad Junusz ebben a szemléletben egymásra ta­lált. A TSR-modell pedig ezt nemcsak Magyarorszá­gon tudná segíteni, hiszen az erre vonatkozó tárgyalá­sok már több országban megkezdődtek. A szegények bankjának legnagyobb erénye, hogy fizikailag jelen van a falvakban Varrógép? Laptop? Alkalmazható-e a harmadik világ legelesettebbjeinek. Tízmillió magyarból négymillió nem találkozik a lakóhelyén pénzügyi szolgáltatással

Next