Magyar Nemzet, 2008. augusztus (71. évfolyam, 209-237. szám)

2008-08-30 / 237. szám

Molnár Csaba úr napjainkban érezhető a méhek kipusztulásá­nak hatása az Egyesült Államok egyes területei­nek mezőgazdaságán. Mi szerencsés helyzetben vagyunk Amerikához képest. Ott hatalmas mo­nokultúrák uralják a mezőgazdasági termelést, nagy területeket foglal el egyetlen növényfaj. Ma­gyarország Amerikához képest kis múzeum: mindenféle növényből van egy kicsi, és a méhek is számos növényfajon gyűjthetnek pollent - mondja Szalainé Mátray Enikő, az Állattenyész­tési és Takarmányozási Kutatóintézet méhtenyésztési és méhbioló­­giai kutatócsoportjának vezetője, miközben gyufát gyújt, beleteszi a faforgáccsal teli füstölőbe, majd fújtatni kezdi. Az intézet árnyas fák között megbúvó épületei között sétálunk Gödöllő határában. Már látjuk annak a hetvenöt méhcsaládnak a kaptárait, amelyek segítsé­gével a kutatócsoport munkatársai ellenállóbb és jobb méztermelő képességű méheket tenyésztenek ki. A füstölőre alig van szükség, a rovarok nem törődnek velünk. Elképzelni is nehéz, milyen lenne, ha egyik reggel arra ébred­nénk, hogy nyomtalanul eltűnt városunk lakóinak nyolcvan százalé­ka - érzékeltette a helyzet súlyosságát Mary Berenbaum, az Illinoisi Egyetem kutatója a New Scientist magazinnak adott tavalyi nyilatko­zatában. Ez történt ugyanis 2005-től Florida, majd sok más amerikai állam rengeteg méhcsaládjával. Néhány nap leforgása alatt kaptárak (Nosema ceranae). Eredeti élőhelyén melegebb az idő, mint Európá­ban, ezért jobban tűri az egyre forróbb nyarakat, mint a nálunk ko­rábban is élő rokona (Nosema apis). A jól ismert faj nyár elején el­pusztul, az ázsiai Nosema viszont egész nyáron fertőzi a méheket. A rovarok sérülékenységét az éghajlatváltozás is fokozza. Aszályos hó­napokban nincs a méhcsaládnak elegendő nektárja, pollenje, így a méhek száma rohamosan csökkenhet. Ázsiából új, eddig az európai méheket nem fertőző atkafaj, a Varroa destructor is eljutott Európá­ba, amely ellen a méhek kevéssé védettek. Jeffery Pettis, az amerikai mezőgazdasági minisztérium méhku­­tatója és munkatársai 51 méhkolónia genetikai elemzése után egy ví­rus nyomát találták meg azoknak a családoknak a DNS-ében, ame­lyeket sújtott a kolónia-összeomlás. E vírus a méhek szárnyának bé­nulását okozza, a megbetegedett rovar nem tud repülni, és nem jut vissza a kaptárba. Szerintük elképzelhető, hogy e vírus fertőzésének következtében tűnnek el, pontosabban nem térnek vissza a kaptár­ba a méhek. Másik népszerű teória szerint a mobiltelefo­nok és más, rádióhullámokat kibocsátó elektromos készülékek su­gárzása annyira összezavarja a hasból élelmet keresve kirepülő mé­hek tájékozódását, hogy képtelenek visszatalálni a kaptárba. A mé­­heknek igen kifinomult navigációs rendszerre van szükségük, hi­szen egyetlen méhcsalád egy nap akár több százezer virágot is meg­látogathat. A kutatók korábban is kimutatták, hogy a nagyfeszültség Egy év alatt elért a méhpusztulás Amerikából Európába Kaptárszolgák Albert Einstein mondta, hogy ha kihalnak a méhek, néhány éven belül az ember is követi őket Mezőgazdaságunk a méhek növénybeporzó munkáján alapszik, nélkülük végveszélybe kerülne nemcsak a növénytermesztés, hanem az állattenyésztés is. Az utóbbi néhány évben a világ méhkolóniái az összeomlás szélére sodródtak egy rejtélyes betegség miatt. Vajon ez a sors vár a hazai méhcsaládokra is? tízezrei néptelenedtek el, a rejtélyt pedig fokozta, hogy a méhek tete­mei utáni kutatás sem vezetett eredményre. A kaptárakban csupán a királynő, a petéi és néhány steril dolgozóméh maradt. A jelenséget az 1872-ben az Atlanti-óceánon talált, teljes vitorlázattal a Gibraltá­­ri-szoros felé tartó szellemhajó után Mary Celeste-szindrómának ne­vezték el, szakszövegekben kolónia-összeomlási rendellenesség né­ven illetik. Tavalyelőtt e rejtélyes jelenség még csak az amerikai méhek között pusztított, egy évre rá azonban elért Európá­ba is. Spanyolországban egyetlen év alatt méhcsaládok százezrei pusztultak el, Horvátország északi részén 48 óra alatt több mint öt­millió méh hullt el, a lengyelországi méhészetek pedig elvesztették méhcsaládjaik negyven százalékát. Németországban néhány éve még egymillió méhcsalád élt, mára számuk nem éri el a nyolcszázez­ret, és a csökkenés megállíthatatlannak tetszik. Hasonló hírek érkez­tek Görögországból, Svájcból, Olaszországból, Portugáliából. A méhek eltűnését sokan sokféleképp igyekeztek megmagyaráz­ni, derül ki Szalainé Mátray Enikő és Békési László méhészeknek tar­tott előadásából. A mézelő méh igen érzékeny számos kórokozóra, vírusokra, gombákra és többféle parazita atkára is. Ezek közül talán a legjelentősebb a Nosema nevű egysejtű fertőzése. A betegség a mé­hek hasmenését, majd pusztulását okozza. Magyarországon az utób­bi évtizedekben elterjedt egy új, Ázsiából származó Nosema-faj­ta távvezetékek megzavarják a méhek tájékozódását, a mobiltelefo­nok teljesítménye azonban jóval ezeké alatt marad, így a kutatók maguk sem biztosak benne, hogy kísérleti eredményeik a valós ok­ra utalnak.­­ A feltételezések szerint egyes növényvédő szerek is okozhatják a kolónia-összeomlást. A csávázószerek, amelyekkel a vetőmagot védik a kórokozóktól, eljutnak a kihajtó növények virágporába is, amelyet elfogyasztanak a méhek. E szerek között találunk olyan idegmérgeket is, amelyek már mikroszkopikus mennyiségben is a méhek pusztulását okozhatják. Ezek a mérgező vegyületek a neonikotinoidok közé tartoznak, hatásuk hasonló a dohányban ta­lálható nikotinéhoz - mondja Szalainé Mátray Enikő, miközben kaptárszolgájával, egy kis feszítővassal szétfeszíti a kaptár fiókjait, és kiemel egy lépes keretet, amelyen méhek százai tolonganak. A rova­rok meglepően nyugodtak, még akkor sem támadnak, amikor kéz­zel tessékeli odébb őket, hogy jobban láthassuk a mézzel teli sejteket. Néhányuknak világossárga virágporral van teli a lábán lévő pollen­kosárkája, ők most térhettek vissza táplálékgyűjtő körútjukról, és keresik a sejtet, ahova silózhatják, betölthetik a gyűjtött virágport. A kaliforniai mandulatermelők függenek talán legjobban a mé­­hektől. Virágzáskor minden évben kaptárak millióit szállítják a mandulaültetvényekre, akár az Egyesült Államok keleti partjáról, a több mint négyezer kilométeres távolságban lévő Észak-Karolinából is, hogy beporozzák a mandulát. Az amerikai mezőgazdaság évente 14 milliárd dollár értékben állít elő olyan terményeket, amelyek be­porzását a méhek végzik, így nemcsak a méhészek megélhetése, ha­nem a teljes mezőgazdasági termelés veszélybe került. Egyes szakér­tők szerint a méh fontosabb szerepet játszik az emberiség táplálko­zásában, mint a baromfi. Termesztett növényeink közül több mint kilencven szorul a mé­hek segítségére. Ezek között találjuk a napraforgót, a repcét, a diny­­nyét, a tököt, az epret, az összes gyümölcsfát és sok állati takar­mánynövényt, például a lóherét is. A gabonák nem tartoznak a leg­több nektárt termelő növények közé, virágporukat a szélre bízzák, nincs szükségük a méhek közreműködésére. Pollenjüket mégis hasznosítják alkalmanként a méhek. Ez egyes szakértők szerint ve­szélyeket hordoz, hiszen sok genetikailag módosított kukoricafajta létezik ma már, és virágporuk méhekre gyakorolt hatása szinte tel­jesen ismeretlen.­­ A méhek szerepe létfontosságú a mezőgazdaság számára, nem áll rendelkezésünkre olyan technológia, amellyel be tudnánk poroz­ni növényeinket. Nagyon ritkán előfordul, hogy néhány négyzetmé­teres üvegházi paradicsomkultúrákat mesterségesen poroznak be, de a szabadföldi gyümölcsök megtermékenyítése elképzelhetetlen méhek nélkül - nyilatkozta Sárospataki Miklós, a Szent István Egye­tem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kara állattani és ökoló­giai tanszékének munkatársa. A méhészek, bár eddig sikerült elke­rülniük a drasztikus méhpusztulást, igen nyugtalanok, és aggódva várják a téli időszakot, amikor különösen veszélyeztetettek az apró rovarok. - Tavaly Tolna megyében jelentős méhpusztulás történt, amelyet szinte biztos, hogy a Nosema okozott. Korábban gyártottak nálunk is Nosema elleni gyógyszert, de ma már csak külföldről lehet megvá­sárolni - mondta lapunknak Kováts Károly, a Magyar Méhtenyész­tők Országos Egyesületének elnöke. Az amerikaihoz hasonló mérté­kű pusztulást mindeddig nem tapasztaltak hazánkban. A méhte­nyésztők 40-60 ezer méhanyát nevelnek évente. Egy királynőt egy kilogramm tömegű dolgozóméhhez adnak, ezek pedig őszre telelni képes méhcsaládokat hoznak létre. Télen a méhcsalád létszáma tíz-húszezer közé csökken, de a nyári aktív időszakban akár nyolc­vanezer méh is élhet egy kaptárban. Télen a méhek úgynevezett tele­lőfürtbe húzódnak össze, e fürt közepén helyezkedik el a királynő. A fürt olyan hatékonyan tartja a hőt, hogy a közepén még a legkemé­nyebb januári hidegben is húsz-huszonöt Celsius-fok között van a hőmérséklet, így a méhészek pótolhatják az elhullást. Nagy probléma a fertőzéseken kívül, hogy a növényvédelem során kevéssé veszik figyelembe a méheket. Bár a virágzási időszakban nem szabad permetezni, előfordult, hogy miközben az éppen nem virágzó almást permetezték, a javában vi­rágzó aljnövényzetre is esett permetszer. A méhek e virágokra száll­va kapcsolatba kerültek a vegyszerrel és elpusztultak. A hazánkban élő méhcsaládok száma nem változott jelentősen az utóbbi években. A magyar gyümölcsösök gazdái még nem kénysze­rülnek arra, hogy növényeik beporzásához messzi tájakról hozassa­nak egészséges méheket. Magyarországon egy négyzetkilométerre kienc-tíz méhcsalád jut, ezzel még mindig csúcstartók vagyunk Európában. Egy hektár gyümölcsös beporzását el tudja látni két-há­­rom méhcsalád. Az európai mézelő méhek táplálékgyűjtés közben három-öt kilométeres távolságra is elrepülhetnek a kaptártól, így egy méhcsalád tagjai több mint hetven négyzet­kilométeres területet járnak be nap mint nap virágpor után kutatva. Bár a mézelő méh sokféle növény beporzását képes elvégezni, a méhcsaládok gyakran különösen kedvelnek egy-egy növényfajt. Na­gyon vonzóak számukra a sárga virágú és az erős illatú növények. A méhek taníthatók is. Ha még kirepülésük előtt illatanyagokat adunk nekik, felnőve a hasonló illatú növényeket keresik, mint amellyel a kaptárban találkoztak. E tulajdonságukat gyakran ki is használják a méhészek, hiszen a termelt méz minősége függ attól, hogy milyen növényeket látogattak készítése során a méhek. Egy méhcsalád harminc-száz kilogramm mézet is képes termel­ni. A méztermelést és a virágbeporzást a királynő lecserélésével is serkenthetik a szakemberek. Egy kaptárban csak a királynő (anya­méh) szaporodik, a többi méh őt és a petéit ápolja és táplálja. A mé­hészek általában irányított anyaneveléssel, szakszóval álcázással kel­tetnek ki egy jó tenyészképességű királynőt, amelyet ezután két-há­­rom évenként bejuttatnak a kaptárba. A felkészített méhek általában elfogadják. Egy királynő akár nyolc évig is élhet, a dolgozó méhek éle­te azonban csak néhány hónapnyi. A magyar méhészet jelentős szerkezetátalakuláson ment át az utóbbi évtizedekben. Míg harminc éve harmincezer méhész gondo­zott nyolcszázezer méhcsaládot, addig ma tizenötezer méhész dolgo­zik az országban, a méhcsaládok száma azonban maradt nyolcszáz­ezer. A Varroa atka okozta pusztulás fontos szerepet játszott abban, hogy tizenötezer méhész feladta a hivatását. Számos méhészet ment tönkre, sokan elvesztették a türelmüket és a méhészkedésbe vetett hitüket. Ezzel együtt a mai méhésztelepek kétszer annyi méhnek ad­nak otthont, mint korábban. Ez a változás nagyobb veszélynek teszi ki az ott élő rovarokat. A fertőzés is könnyebben elterjedhet az egy­más közelségében élő méhek között, és a környezeti ártalmak is sok­kal több egyedet sújtanak. Így a veszteségek is nagyobbak lehetnek. A pusztulás hatása öngerjesztővé válhat: a tömeges elhullások keve­sebb, de tömegesebb méhtelep kialakulását segítették elő, amelyek­nek a lakói ezáltal még védtelenebbé váltak az újabb tömeges pusz­tulást okozó tényezőkkel szemben. A kutatók között tehát nincs egyelőre egyetértés a kolónia-össze­omlási rendellenesség pontos okáról, okairól. Tavaly nemzetközi kutatócsoport alakult Európában a jelenség alapos vizsgálatára. Ez a kutatócsoport harminc európai ország méhészeteiből származó mintákat elemez. A vizsgálatsorozat öt évig tart, és a szakemberek nemcsak a méhek egészségi állapotát, hanem genetikai jellegzetessé­geiket, élőhelyük sajátosságait és tartásuk módját is összehasonlít­ják. Munkájukat segíti, hogy 2006-ban 170 kutató közreműködésé­vel elkészült a méh teljes géntérképe, amely hárommillió DNS-alko­­tóelemet, bázispárt tartalmaz. Az ember teljes genetikai állománya, genomja ennél tízszerte hosszabb. Egyelőre tehát a magyar méhészetek nem szembesültek a kultúr­növények szaporodását veszélyeztető mérvű méhpusztulással, de ahogy Sárospataki Miklós mondta: „Valószínűtlen, hogy egy effajta betegség megállna az országhatárnál.” Szalainé Mátray Enikő szerint a kolónia-összeomlást növényvédő szerek is okozhatják 25 Magyar Nemzet Magazin 2008. augusztus 30., szombat

Next