Magyar Nemzet, 2009. március (72. évfolyam, 60-89. szám)
2009-03-02 / 60. szám
ItEilMIWIEMMWWWBBiWWBMBBBMBBBBMBBBMB Luxusbár és egérlyuk A magányos hivatalnok s a budai elit • Térey és Dosztojevszkij kamaraszínpadon Két kamara-előadást mutattak be február végén Budapesten. A Komédiumban Pozsgai Zsolt alkalmazta színpadra és rendezte Dosztojevszkij Feljegyzések az egérlyukból című művét, az Ódry Színpadon pedig a Színművészeti Egyetem prózai osztálya adta elő Térey Asztalizenéjét Bálint András rendezésében. Utóbbi darab jelenleg is fut a Radnóti Színházban. SZÍNHÁZ II. Prunk Tibor Győrt,g .________ Kedvelt színpadi adaptáció hazánkban Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés előtt keletkezett műve, a Feljegyzések az egérlyukból. Tavasszal a Teleszterion társulat Odúlakó címmel játszott változatát lehetett látni, amely Zuvoljov feljegyzésének szereplőit is színre vitte. A főhős, negyvenes hivatalnok, sértett és beteges, nagyra törő álmokat szövő, időnként szánalmas, időnként együttérzést keltő figura. Monodrámában való megjelenítése nagy felelősséget ró a színészre, a sokrétű, meglehetősen bonyolult lelkivilágú, számos gogoli vonást is hordozó kispolgár ábrázolása nem könnyű feladat. Úgy tűnik, Pozsgai Zsoltnak megfelelő embert sikerült találnia Lux Ádám személyében, aki képes az érdeklődést végig fenntartva játszani szerepét. A gyors hangulatváltozásokon áteső Zuvoljov törvényszéki ülnök hiteles játékát erősítik a rendező szomorúan humoros megoldásai, így a hivatalnokot htégkétfőr női bábfigura, amely egyúttal plüssmajom, és a tragikomikusan alakuló kapcsolat hölgytagja is. Úgy tűnik, Pozsgai Zsolt vonzódik a megkettőződött hősökhöz. Talán nem véletlen, hogy az ő rendezésében láthatta a közönség Babits Gólyakalifájának színpadi változatát, amelyben Tábory Elemér álmaiban szintén megtalálja önmaga belső párját egy távoli néger csavargó alakjában. Lux Ádám alkalmasnak látszik az efféle kettős tudatú vásrg éppen önmagukkal beszélgető alakok megjelenítésére. Túlzó hirtelensége viszont időnként manírosnak tűnik. Ennek elhagyásával - vagy legalább „legömbölyítésével” - alakítása szuggesztívebb lehetne. Az Asztalizenében Delfin (Bata Éva), az operaház énekesnője annak örül, hogy legyőzte kényszerbetegségét. Rút nyavalya ez, rengeteg időt visz el feleslegesen, gyakran valóságos szertartások alakulhatnak ki köré. Úgy tűnik, mintha a darabbeli Whitebox tulajdonosa, Győző (Klem Viktor) és a vendégek is valamiféle kényszeres rituálé szerint élnének, cselekednének. Látszattevékenységüket elég nyilvánvalóan kifejezi az evés-ivás talán kissé sokszor is alkalmazott pantomimje, amelyet a két pincér kísér a pultról megfelelő hangeffektekkel. Talán ugyanezt a látszólagosságot hangsúlyozta Bagossy László rendezése a Radnótiban. A Téregdarab tereit úgy tagolja, hogy a nézőnek gyakran támadhat az az érzése: a szereplők a levegőbe beszélnek. Az egyetemi előadás műfaji sajátosságaival együtt ugyanakkor elevenebbnek, frissebbnek hat, s a dráma pozitívumai is mintha jobban érvényesülnének. A kamarajelleg, s a nézőtérnek a színpaddal való bizalmasabb viszonya is ezt erősíti. A színészosztály játéka hatásos, különösen kiemelkedik a homoszexuális fiatal építészt alakító Józan László. A manírlehetőségekről tudomást nem véve kényes egyensúllyal ügyel a szerep hitelességére. Bata Éva opera-énekesnője szinte tökéletesen mutatja azt a nőtípust, amely egyszerre tűnik férfifalónak, fejedelmi nagyasszonynak, csábító démonnak és érzékeny kismamának. Kellően szerencsétlenné formálta a kritikust Majorfalvi Bálint, aki mozgásának minden ízében képes volt megjeleníteni a magányos kivetettséget, szánalmasságot. Sebő Rózsa díszlete funkcionálisan teljesen megfelelő, egyébként a Radnóti-beli fekete-fehér enteriőr miniatürizált és némileg leegyszerűsített változata. Maga az előadás pedig jóval sikerültebb, mint Bagossy László rendezése. (Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból. Komédium. Rendező: Pozsgai Zsolt; Térey János: Asztalizene. Ódry Színpad. Rendező: Bálint András.) Zuvoljov énje megkettőződik (Lux Ádám) fotó: Máté Péter I Értelmiségi beszélgetés a Cigányok idejéről Barga Ktíra_____________________________________________________ Évek óta visszatérő sejtelem, hogy a közszolgálati tévé szerkesztői, döntéshozói több szólamban énekelnek. Az egyik szólam az, hogy szombaton este tíz óra tízkor műsorra tűzték a '89-es moziklubban Emir Kusturica Cigányok ideje című fimjét, amely így, húsz év elteltével aktuálisabb, húsbavágóbb témáját, attitűdjét és mondandóját illetően, mint a bemutató idején volt. Pedig már akkor is gyorsan kultuszfilm lett belőle, amely nemcsak későbbi rendezői életművekre, hanem a világzenei divatokra is hatott, sőt felhívta a Nyugat figyelmét a Balkán megoldatlan problémáira. De a legerőteljesebben azt mutatta meg, hogy a társadalom perifériáján vagy azon túl élő zárt cigány közösségben milyenek az életlehetőségei egy fiatal, jólelkű, becsületes félcigány fiúnak, aki az ott tanult normák szerint él. Miképpen kerül kényszerpályára az élete, és lesz belőle bűnöző Olaszországban, miközben szeretteiről próbál gondoskodni, és miért törvényszerű korai, erőszakos halála. Szeretettel, belülről, de nem kritika nélkül beszél arról, miért megváltatlan nép Kusturica szerint a cigányság. A másik szólam a filmvetítést övező „magyar értelmiségi” beszélgetés. Egy igen tágas stúdióban négy nem cigány értelmiségi üldögél akkora távolságra egymástól, hogy egy képen nem is tudja mutatni őket a kamera. Dudás Viktor, a Vox Magazin főszerkesztője egy hatalmas bőrkanapén egyedül csücsül, amitől az a benyomásunk, hogy egy csomó embernek itt lenne a helye, csak valamiért nem jöttek el. Például egyetlen cigány sem vesz részt a beszélgetésben. Heltai Péter műsorvezető a film utáni disputát azzal kezdi, hogy azért is billegős a film realitásérzéke, mivel, mint tudjuk, nincsenek szőke cigányok. Rosszul tudja. A beszélgetés további részében azon kívül, amiért érdemes 2009-ben Magyarországon levetíteni és megnézni a Cigányok idejét, körülbelül mindenről szó esik, a főszereplőt alakító Davor Dujmovic öngyilkosságától a több Kusturica-filmben felbukkanó menyasszonyi fátyol szimbolikájáig, egészen addig, hogy mit gondolnak a Balkánról a filmrendezők, és hogy a filmben számtalanszor felhangzó Ederlezi szerb vagy cigány dal-e. Hát így nehéz. Pedig ha némi kockázatot vállalnak a megszólalók, és azokról a kérdésekről beszélgetnek, amelyek a legtöbb nézőben megfogalmazódnak a látottak alapján, sokat tehettek volna azért, hogy a közönség ne forduljon el végképp a művészfilmektől, hanem úgy tekintsen rájuk, hogy azok rólunk, a mi drámáinkról, tragédiáinkról szólnak. Alkotóik pedig gyakran jóstehetséggel bírnak, hiszen ma már nem csak a cigányok vagy egy-egy ország baja az, amiről Kusturica világosan és együttérzéssel beszél. Amiről az Olaszországból, vagy akár a magyar vidékről, vagy Hollandiából naponta érkező híradások szólnak. Mert egyedül a művészet, a szellem, a lélek tudja a szépségen, a mesélésen, az érzelmeken keresztül szóba hozni úgy a bajokat, hogy köré tudjunk gyűlni mind. Herendi adathordozók, szöveges ékszerek Bemutatták munkáikat a formatervező- és kézműves-ösztöndíjasok • Konkrét vásárlókat céloznak meg a művészek Március 29-ig tekinthető meg a 2008-as Moholy-Nagy László- és a Kozma Lajos-ösztöndíjasok beszámolókiállítása az Iparművészeti Múzeumban. Van, aki multifunkcionális ruhadarabot tervezett városi használatra, van, aki ízléses csomagolást, de olyan is akad, aki kifejezetten a vállalkozó elitet célozza meg alkotásával. LÁTHATÁS M SaSHRC.YT 7.SÓF1A___________________ A z ifjú formatervező-nemzedék a mindennapok minőségének javítását igyekszik szolgálni munkáival - állapítja meg Bendzsel Miklós, a Magyar Szabadalmi Hivatal és a Magyar Formatervezési Tanács elnöke a kiállításhoz írt előszavában. Amellett, hogy saját egyéniségüket igyekeznek belevinni munkáikba a múlt év ösztöndíjasai közül sokan szemlátomást konkrét vásárlóréteget is célba vesznek, ahogy Rejka Erika is teszi, aki herendi porcelán burkolatú pendrive-jaival bevallottan a luxust kedvelő réteget kívánja megszólítani. A Herendi klasszikus mintavilágával borított, ékszerszámba menő adathordozónál - luxus ide vagy oda - jóval maradandóbb hatást gyakorol érzékeinkre „a tökéletes vágás játéka” Ádám Krisztián ékszerkísérletein. S ha már ékszerek: itt vannak a második éve ösztöndíjas Gera Noémi alkotásai is. A lakás intim zónáinak fürdő-, illetve hálószobájának - alaprajzán elhelyezett szöveges ékszerek a szerelem gyógyító szavait, ősi ráolvasásokat, letisztult verssorokat tükröznek, olykor a szó legszorosabb értelmében. A textil- és öltözéktervezők munkái közül egyértelműen kiemelkedik Magony Zsuzsanna legújabb, férfiakra tervezett kollekciója. A pulóverré alakítható övtáska és a jól bevált láthatósági csíkokkal ellátott dzsekivé formálható, vállon átvethető hátizsák méltó folytatása a női kollekció irányvonalának. A praktikumra persze nem mindenki fektetett hangsúlyt, sőt olyan is akadt, aki még csak nem is törődött vele. A Je Suis Belle tervezője, Kiss Tibor például kisszériás női kollekciójával újra kívánta értelmezni az öltözködés sztereotípiáit a bokától fejbúbtig begombolt, nőiesített férfiingekkel. Érdekes és szükségszerűen szociálisan érzékeny Kárpáti Tibor tapintható grafikája, amely a Braille-írás papírra képzett domborulataival vizuális élményt is képes nyújtani azoknak, akik nem láthatják a Piroska és a farkas szereplőit. A kis spirálfüzet megjelenése egyaránt élvezhető a látók és a vakok számára. Lenkei Balázs interaktív, ergonomikus számítógépes munkaszéke mellett fel kell figyelnünk egy másik praktikus jószágra is. Polifoam testű amatőr kajakjának tervezésekor Szilasi Gábor fő szempontja a biztonság volt. Hasonló anyagból készült, sporteszköznek minősülő vitorlásának pedig nemcsak az a nagy előnye, hogy helytakarékosra összecsomagolható, de vizsgamentességet is élvez. Lőrincz Réka ötvösművész Időtlen idő című munkájában meglepő darabokat tár elénk. A színes bőrkesztyűkre festett óraimitációk a legkülönfélébb korszakok divatját, stílusait idézik. Sipos Balázs zseniális, abszolút művészi értéket képviselő üvegfigurái mellett rendkívül eredetiek azok a bőrcipők is, amelyekre kifelé menet vetünk egy hosszú pillantást. Bakos Éva Boglárka márkát építhet saraival, s ez a terem jó pár tehetséges kiállítójáról elmondható. Kérdés, találnak-e beruházót, aki ugyanígy gondolja. (A Moholy-Nagy László- és a Kozma Lajos-ösztöndíjasok beszámoló kiállítása, Iparművészeti Múzeum, március 29-ig.) Nemcsak a divatot és mindennapi tárgyainkat, hanem a nagyvárosi élet tereit is új formába öntenék az ifjú tervezők fotó: hegedűs márta