Magyar Nemzet, 2009. március (72. évfolyam, 60-89. szám)

2009-03-02 / 60. szám

K! Rovatvezető: Vitézy Zsófia 2009. március 2., hétfő Elbocsátások a Nemzeti Színházban K Pf.the________________________ E­lkezdődött színházainkban a jövő évadra való felkészülés. Ezt jelzi, hogy ismét terítékre ke­rültek a szerződésmódosítások és a­­felmondások. Információink szerint a Nemzeti Színházból Al­földi Róbert vezérigazgató döntése nyomán hét művész távozik a 2009/2010-es évadtól, így Benedek Miklós Jászai-díjas, érdemes mű­vész, Csomna Judit Jászai-díjas, Gazsó György Jászai-díjas, Mertz Tibor Jászai-díjas, Spindler Béla Jászai-díjas, Szalay Marianna és Varga Mária Jászai-díjas színmű­vész. A Nemzeti Színház munka­társai kérdésünkre elmondták, hogy Alföldi Róbert igazgató mindezt belső ügynek tekinti, s így nem is kíván nyilatkozni a kérdés­ben. Intézkedésének informá­cióink szerint részben anyagi okai vannak, hiszen a kulturális kor­mányzat az állami fenntartású teátrumok költségvetését csök­kenteni kívánja, így a Nemzeti Színházét is mintegy 85 millió fo­rinttal. Emlékezetes, tavaly az Al­földi-éra kezdetekor szintén vol­tak elbocsátások, akkor vált meg a színháztól többek között Trokán Péter, Nemes Vanda, Nagy Cili, Ujlaky László, Csankó Zoltán. Deszka Fesztivál Megkezdődött vasárnap a Deszka (Debreceni Színházi Kerek­asztal) Fesztivál a cívisváros­ban. Az idei Deszka több mint két tucat produkcióval várja a közönséget; a kortárs magyar dráma seregszemléjén idén először látható idegen nyelvű előadás. (MTI) Brit díjra jelölt Dragomán regénye Dragomán György tavaly lefordí­tott A fehér király című regé­nye felkerült az Independent Foreign Fiction Prize hosszú listájára. A regény 2005-ben jelent meg, és azóta 25 or­szágban kiadták vagy publi­kálás előtt áll: Nagy-Britanni­­ában, Németországban, Hol­landiában, az Egyesült Álla­mokban olvasható, de készül a spanyol, a finn, a török for­dítás is. A díjat a brit Independent napilap osztja ki a legjobb brit nyelven megje­lent regénynek. (MN) Síredényeket restaurálnak Több mint hatezer éves rézkori síredényeket restaurálnak a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban. A leletek a 47-es főút régészeti feltárá­sakor kerültek elő. A síredé­nyeket a halott mellé azért he­lyezték, hogy az elhunytat el­kísérje az evilág és túlvilág közötti úton. A „halottkísérő” edényekbe élelmiszert is he­lyeztek. (K. E. V.) César-díjasok A César-díj idei meglepetése Mar­tin Provost rendező hét szob­rot elnyert Séraphine című filmje. A párizsi Théatre de Chatelet színházban péntek este osztották ki a díjakat, amelyeket a francia filmes szakma képviselői húsz kate­góriában ítéltek oda az előző évben moziba került alkotá­soknak. A Halálos közellenség és az Életed hátralévő részé­nek első napja három díjat kapott. (MTI) A Művészetek Palotájában lép fel holnap a Csík zenekar, az alternatív rockzenei számok „népzenésítőjeként” ismertté vált együttes. Csík Jánossal a népszerűség lehetőségeiről, a magyar népzene missziójáról beszélgettünk, és arról, miért indultak el ezen az úton. IT Kiss Eszter Veronika_________ A­ z alternatív rockzenébe tett ki­rándulásuk meghozta a nép­szerűséget. Számítottak ekkora si­kerre?­­ Nem, az eredeti szándék az volt, hogy azok is megismerhessék a magyar népzenét, akiknek érdek­lődésük, kedvük, alkalmuk nincs arra, hogy megszeressék. Már a 90-es évek elején megszületett a gondolat, hogy egy magyarpalatkai lassú cigánytáncot a szving műfajá­ba ültessünk át éppen ezzel a céllal. Ez végül is A kor falára című leme­zünkön jelent meg, aminek kö­szönhetően sok pozitív visszajelzést kaptunk, a kamara-szólótáncfeszti­­válon erre táncoltak, illetve később a Jászság Táncegyüttes is készített rá koreográfiát. Ezekből úgy érez­tük, hogy a néptáncos közeg is elfo­gadta ezt az utat. - A könnyűzenén szocializáló­dott fiatalok is rögtön vették a lapot? - Egyszer a Kispál és a Borz meghívott a Petőfi Csarnokba az egyik saját koncertjére, népzenét játszani. Megmondom őszintén, nagyon izgultunk, hogyan fogjuk tudni szórakoztatni a fiatalokat a rockszámok között. Elhívtam egy táncos fiút is, hogy kicsit látványo­sabbá tegyem a bemutatkozásun­kat. Szerencsére a Kispál közönsége már mindenre felkészült, Lovasi Andris sokszor állt elő meglepő és váratlan, de nagyon jó próbálkozá­sokkal, úgyhogy nem ódzkodtak at­tól, hogy mi leszünk a vendégek. Amikor játszani kezdtünk, néhány súlyos néma másodperc után hely­reállt a rend, láthatóan nagyon tet­szett nekik. Ez egy fontos pillanat volt, amikor az alternatív rockzenét szerető fiatalok elkezdtek a magyar népzene felé is figyelni. -És a népzenei szakma? - Határozott, komoly elutasítást sohasem tapasztaltam, ehelyett so­kan meghallgatták az eredeti Kis­­pál-számokat is, és kezdték nem szégyellni egymás között, hogy a másik oldalra is elkerült a figyel­mük. Ugyanez történt a rockzenét szerető fiatalokkal, ők is érdeklő­déssel kezdtek figyelni a népzenére. Ezért is tartom hasznosnak, hogy most elindult egy folyamat, amely a fiatalok nyitottságának is köszön­hető, így többen tartják érdekesnek a magyar népzenét. Annak idején a Muzsikás is sok értékes feldolgo­zást készített, ők is megőrizték a népzenéből azt, ami a lényege. Az­tán mintha eltolódtak volna az ará­nyok, és megjelent a „világzene”, a lónak a túlsó oldala, ahová mi sem­miképp sem szeretnék átlendülni. Rettenetesen nehéz a borotvaélen táncolni. Valóban a népzenét sze­retnénk közvetíteni, ugyanakkor nem titkolt célunk, hogy megérint­sük a szélesebb tömegeket is. - Tehát megérte a váltás? - Sokféle bukási lehetőség van benne, de úgy érzem, hogy jó utat választottunk. Amit valamikor az Illés együttes itthon elkezdett, azt ma már nagyon sokan folytatják, egyre több rockzenész építi be a számaiba a népzenét, mi viszont éppen az ellenkezőjét próbáljuk: nálunk a népzene kebelezi be a rockzenét.­­ Ezzel a számmal a YouTube zenemegosztó oldal is tele van. Autentikus összeállítást viszont nem igazán találni rajta a Csíktól. Meny­nyire népszerű a koncerteken a ha­gyományos népzene? - Sokan valóban azért jönnek, hogy a feldolgozásokat hallják, de tapasztalataim szerint csalódottak lennének, ha a népzene kimaradna a műsorunkból, akkor az már nem is az én Csík Zenekarom lenne. Én magam a népzenét igazi emberköz­pontú zenének érzem, talán ezért is könnyű megszeretni. A bánatot, a gyászt és az örömöt mindig ugyan­úgy érezték, mint most. Ezekből az érzésekből fakadt a népdal is. Az éneklés tulajdonképpen a lélek or­vossága, és ráadásul a miénk, ma­gyaroké, ezért is nem baj, ha értjük azt, amiről énekelünk. Ezek a gon­dolatok, amik erőt adnak ahhoz, hogy folytassuk, és hitet ahhoz, hogy talán nem rossz, amit te­szünk.­­ A Kispál-feldolgozások előtt a Csík ugyanolyan rétegzenekar volt, mint bármelyik népzenei együttes. Ez azt is jelenti, hogy a népzenével csak ilyen körítésben lehet utat törni a nagy színpadokig? - Természetes, hogy ma széle­sebb körben könnyebb a feldolgo­zásokkal utat törni, de ez a hirtelen jött népszerűség valószínűleg a Kispál és a Borznak, illetve Lovasi Andrásnak köszönhető, hiszen ők olyan zenéket írtak, amelyek ön­magukban is jóval nagyobb réteg számára voltak sikeresek. Ezért ne­künk könnyebb volt belebújni az ő cipőjükbe. Én viszont semmiképp sem akarnék mások cipőjében jár­ni. Jó, hogy kipróbáltuk, de nem szeretném évekig csak ezt csinálni, és talán egy idő után ez már nem is volna érdekes. Rá kell találnunk a saját utunkra. Arra nagyon jó ez a kirándulás, hogy hozzuk a közön­séget, és ezt látják a műsorszerve­zők is, akik ezért gyakrabban hív­nak minket, nekünk pedig ez arra kínál lehetőséget, hogy azok, akik a Quimby miatt jönnek be, hallhas­sanak egy kis kalocsai vagy szom­bathelyi muzsikát is. És látom raj­tuk, hogy katartikus élménnyel tá­voznak. Ilyenkor valamilyen for­mában mindig igyekszem hangot adni annak is­, hogy ne szégyelljék azt a nemzeti öntudatot, büszkesé­get és hazaszeretetet, ami termé­szetes módon bennük van. Azzal, hogy magyar népzenét játszunk, ta­lán ahhoz is tudunk erőt és hitet ad­ni, hogy ebben az elamerikanizáló­­dott, agyonglobalizálódott és elve­temült világban büszkék lehetünk, hogy magyarok vagyunk. - Holnap a Művészetek Palotá­jában egy új próbálkozást is hallha­tunk, mégpedig népzenével illuszt­rált verseket. Mi indította el ezt a gondolatot? - Hiszek abban, hogy ha már belevágtunk, érdemes megülni a rockzenei feldolgozások népszerű­ségének lovát, és a magyar népzene szépségei mellett a magyar költé­szet remekeire is felhívni a közön­ség figyelmét, hiszen a mai ember nagy valószínűséggel ritkán olvas vagy hallgat verseket. József Attila verse után azt a címet adtam a mű­sornak, hogy „Bolyongok”. Fontos, hogy mi nem megzenésítjük a ver­seket. Nálunk önmagukban szólal­nak meg, őze Áron előadásában, a vers alá pedig magyar népdalt te­szünk, hogy azokat a gondolatokat, amelyek a népzenében rejlenek, a vers erejével párosítva kihangsú­lyozzuk.­­ Ezt a vonalat is rendszeresítik a koncertjeiken? - Mindenesetre megpróbáljuk. Persze ezt nem lehet szabadtéri bu­likon előadni, inkább a színházter­mi, „csendes-ülős” koncertekre va­ló, de ett igenis fontosnak tartom. Az, hogy milyen sikere lesz, majd elválik, de szeretnénk, ha többféle stílus jelenne meg műsorainkban. - Nemrégen jelent meg a leg­utóbbi lemezük, de a siker követeli a folytatást. Milyen irányba mennek tovább? - Idén húszéves a zenekar, és ennek apropóján őszre tervezünk egy válogatáslemezt. Ezen a régi dallamok mellett elmuzsikálunk egy Tankcsapda-nótát is, és meg­kértem a Kispált, hogy az első ösz­­szeállításunkat dolgozzák fel. Úgy­hogy most fordulhat a kocka, nem mi játsszuk az ő számukat, hanem ők az autentikus magyar népzenét. Azt is remélem, hogy azok a régi dalok is, amelyek nem kerültek szé­les közönség elé - például a közös muzsikálások Dresch Mihállyal - jó visszhangra találnak majd. - Nem gondolkodnak együttmű­­ködésbeli Dwehsel, akivel karjá­ban sokat'zenéstekipít?]fil­mlBt - Ő olyan magas szinten mu­zsikál, hogy mi még hangszertech­­nikailag sem vagyunk hozzá mér­hetők, az alkotásban, feldolgozás­ban pedig különösen nem. Egyéb­ként is manapság a feldolgozások­nál jellemző egyfajta gátlástalan­ság, és mi véletlenül sem szeret­nénk ebbe a hibába esni. Azt val­lom, hogy amihez nyúl az ember, azt először ismerje meg jól, és­, milyen a szabályrendszere, mik a törvényszerűségei, mi az, ami az ízét adja. Sajnos sokan nem veszik erre a fáradságot, ezért ezek a pró­bálkozások nem maradnak hosszú életűek. Mi pedig azt szeretnék, hogy öt év múlva se kelljen szé­gyenkeznünk amiatt, amit most teszünk. mmMkMmmfflmm­mmmmmsssmmm Magyar népzene mindenkinek A Csík zenekar holnap a Művészetek Palotájában Őze Áronnal ad verses koncertet m A Csík János öt év múlva sem szeretné szégyellni, amit most tesznek fotó: MÁTÉ Péter Magyar siker Ausztriában A Jávorkai testvérek az év fiatal művészei K­ét magyar fiatalt, Jávorkai Ádám csellóművészt és test­vérét, Jávorkai Sándor hegedűmű­vészt választották idén Ausztriában az év művészeinek a Jeuness Musi­­cales szervezésében, a Bank Austria támogatásával. Mint korábban megírtuk, az 1996 óta Bécsben élő, többszörös versenygyőztes testvér­párnak felajánlották az osztrák ál­lampolgárságot is, ám ők azt visz­­szautasították, mivel sikereikkel Magyarországot kívánják képvisel­ni. A most elnyert díj célja, hogy a fiatal művészek a nyilvánosság elé kerüljenek, így óriásplakát-reklám, lemezkiadás, neves bécsi hangver­senytermekben való fellépési lehe­tőség, valamint egy európai kon­certkörút is jár az elismerés mellé. Jávorkai Ádám a múlt év végén Olaszországban a „Premio Citta di Padova” nemzetközi zenei verseny a szólista zenekarral kategóriában első díjat nyert Dvorak csellóverse­nyével, Theszaloníkiben a nemzet­közi kamaraversenyen pedig ka­marapartnerével, a zongorista Cla­ra Biermasszal a dobogó harmadik fokára állhatott. Testvérét, Jávorkai Sándort ma este hallhatjuk a Művé­szetek Palotájában, ahol a Miskolci Szimfonikusokkal, Kovács László vezényletével Bruch ritkán játszott d-moll hegedűversenyét adja elő. A Bécsben élő zenészek magyar állampolgárok maradtak fotó: Máté Péter kultura@magyarnemzet.hu Kedden kezdődik a Dialektus fesztivál ötnapos mustrán huszonhét ország negyvenhét filmjét mutatják be keddtől a Dialektus európai dokumentum- és antropológiai filmfesztiválon. Füredi Zoltán szerint, aki a mustra egyik alapítója és igazgatója, olyan filmek kerültek be a versenyprogramba, ame­lyek valósághűen mutatják be a kulturális különbségeket. II Munkatársunktól____________ R­észt vesz a vetítéseken a negy­venhét versenyfilm rendezői­nek többsége, amelyek után az ér­deklődők beszélgethetnek az alko­tókkal. A filmeket négy kategóriá­ban lehetett nevezni: Magyar való­ság, Antropológiai filmek, Európai dokumentumfilmek, Európai diák­filmek - címek alatt. Az Arany­­szarvast, a fesztivál fődíját mind a négy kategóriában a nemzetközi zsűri döntése alapján osztják ki. Számos ingyenes kísérőprog­ram is várja az érdeklődőket. A szakmai programok legfőbb témája a magyar dokumentumfilm-ter­­jesztés lehetőségeit járja körül. Ve­ütéseken, kiállításokon emlékeznek meg Boglár Lajosról, az ELTE kul­turális antropológiai tanszékének alapítójáról. A fesztivál fő helyszíne a DocuArt Kocsiszín, de több filmet a Vörösmarty moziban vetítenek. A kísérőprogramoknak a Ráday Music Pub és a Fotocella Gallery and Café ad helyet. A budapesti helyszínek mellett Kolozsvárott és Pozsonyban is ren­deznek vetítéseket, és közönségsza­vazás dönt arról, melyik a legked­veltebb alkotás. A fesztivál több partnernek is bemutatkozási lehet­­őséget kínál: az Eyes and Lenses, az Early Melons, a jihlavai fesztivál és a legutóbbi Busho nyertes filmje­it is megtekinthetik az érdeklődők.

Next