Magyar Nemzet, 2009. november (72. évfolyam, 300-328. szám)
2009-11-28 / 326. szám
30 Magazin 2009. november 28., szombat Mit árul el az öltözék a személyiségünkről és a korszakról amelyben élünk? Milyen összefüggésben áll mindez a képzőművészettel, az irodalommal, az építészettel, a szociográfiával? Hányan dolgoztak hajdan egy káprázatos báli toaletten, hogy két nap alatt elkészüljön? Hogyan lett „ruházati felelős” 1953 után Farkas Mihály, az ÁVH hírhedt főembere? Baj-e, ha a nagy európai és ázsiai szalonokban közösen találják ki a globális divatot? Ezekről beszélgettünk F. Dózsa Katalin művészettörténésszel !Kormos Valéria em hittem volna, hogy minderre választ tud adni a viselettörténet, mint új tudományág, amelynek - kutatói és vezető muzeológusi tevékenysége mellett - ön az egyik európai megalapítója. Hogyan talált rá erre az új, izgalmas területre? - Színpadi jelmeztervezőnek készültem, majd egy „bukfenc” után az ELTE irodalom és művészettörténet szakán folytattam tanulmányaimat. Szakdolgozatomat a XIX. század viselettörténetéről írtam. Nem sikerülhetett rosszul, mert megkerestek a Magyar Nemzeti Múzeumból azzal a szándékkal, hogy rám bíznák a textilgyűjtemény vezetését. Ez meg is történt 1971-ben. Úgy éreztem, mintha megnyertem volna az ötös lottó főnyereményét. - És nem így volt? - De igen. Huszonhárom tartalmas, szép évet töltöttem ott. Kezdettől fogva szenvedélyesen izgattak azok az emberek, körülmények, akik vagy amelyek létrehozták a ránk maradt tárgyakat, öltözékeket. Ahhoz, hogy megfejtsük ezek titkait, üzeneteit, otthon kell lennünk a történelemben, a művészetekben, az adott kor társadalmi szokásaiban, irodalmában. Egyik célom az volt, hogy a mához közelítsem Erzsébetnek, a Monarchia utolsó császárnéjának és magyar királynéjának karakterét, személyiségét a viselettörténetből kiindulva. A Nemzeti Múzeum textilgyűjteményében több eredeti darabot őriztünk a ruhatárából. A rendszerváltozás előtt rendszeresen kölcsönkérték őket tőlünk kiállításaikra egyes bécsi múzeumok. Bosszantott némiképp, hogy minket miért nem engednek így kibontakozni. Végre 1989 után megtehettük. Az 1992-ben a Párizsi Divatmúzeummal Budapesten megrendezett kiállításunknak 270 ezer látogatója volt. Nagy vonzerő, ha az öltözködés, a festmények, a felidézett miliő által azonosulni lehet a megidézett korral, annak meghatározó szereplőivel. Erzsébet magas, hihetetlenül karcsú, kellő helyeken telt alakja, a földig érő haj, a szabályos arc, a gyönyörű viselet természetesen rabul ejti a tekintetet. Ám ahhoz, hogy évekig tartó kutatásra ösztönözzön valakit, más motiváció is kell. Mi az, amit különösen értékesnek tart a személyiségében? - Az ő szépsége belülről fakadt. Tulajdonságait, szokásait tekintve élhetett volna a XX. században, de élhetne ma is. Tragikus sorsú ember volt, hisz korának társadalmi rendje szerint mások döntöttek női létéről, szerepéről. Tizenöt évesen választotta ki Ferenc József császár későbbi feleségének. Intelligenciája, érzékenysége miatt szenvedett a császári udvar intrikáitól, légkörétől, a rangjával járó kötelezettségeinek csak kényszeredetten tett eleget. Olykor természetes módon „mert” viselkedni, amivel nem tudtak mit kezdeni a főúri körökben. Vitriolos verseket írt az őt körülvevő légkörről és álságosságról, de tekintettel az érintettekre és felelősségére, ezeket csak halála után ötven évvel engedte kiadni. Környezetének egy része rajongott érte, mások furcsállották a rendszeres testmozgás iránti igényét, a diétáit. Mindezek ma természetes elemei a női létnek, életmódunknak. Okos, igen művelt, széles látókörű aszszony volt, kiváló politikai és diplomáciai érzékkel rendelkezett. A maga módján és lehetőségeivel sokat tett a kiegyezésért. Megtanult magyarul, nagyon szépen beszélt a nyelvünkön. Mivel kedvelt helye volt a gödöllői kastély, ahol a vadászidényeket töltötte, ez Pest fejlődéséhez is hozzájárult. A királyi udvar jelenléte pezsdítően hatott a nemesség társasági életére, emelte viselkedési kultúráját, és magával hozta az új paloták, utcák építésének igényét is. - Hamisítják-e az öltözékét? - Miért ez a terület lenne kivétel? Egy ízben felfedeztem egy „baklövést”, amelyet tudatlanságból követtek el a leszármazottak. Egy korabeli felsőruházatba belehímeztették Erzsébet monogramját. Ezt pedig annak idején csak és kizárólag a fehérneműknél tették a mosáskor történő válogatás miatt. Egyébként még a korabeli festményeken vagy fotográfiákon viselt ruhák is lehetnek „becsapósak”. - Egy évtizedig tevékenykedett a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyetteseként. Számos nagy esemény kíséri ezt az időszakot is. Mire emlékszik a legszívesebben? - A kiváló együttműködésre hazai és külföldi múzeumokkal, a barátságokra. Az utóbbinak jelentős szerepe volt abban, hogy gazdagítani tudtuk a kiállítások anyagait a múzeumok közötti kölcsönzésekkel. Megemlíteném Az áttörés kora című kiállítást, amelyet 2003-ban Bécsben, majd Budapesten rendeztünk meg. A két főváros 1873 és 1920 közötti fejlődését, egymásra hatását, művészeti életét, irodalmát, környezeti és öltözködési kultúráját igyekeztünk megmutatni. Egy esztendővel később a Budapest-Párizs a divat tükrében című kiállítással a francia főváros divatmúzeumában debütáltunk. A XVIII. századtól napjainkig tartó meghatározó irányzatokat, azok hátterét, a változásokat a viseletek és a korabeli festmények által érzékeltettük. F. Dózsa Katalin a belülről fakadó szépségről, a szétszéledt mesterekről és az egyéni stílusról öltöző kiállítás a Vám Designban. A társadalom krémjének megvolt a kizárólagos tervezői köre