Magyar Nemzet, 2010. május (73. évfolyam, 119-146. szám)

2010-05-29 / 144. szám

Pattanásig feszült a helyzet a két Korea között, miután a délieknek bizonyítékaik vannak arra, hogy az északiak torpedózták meg márciusban a Sárga-tengeren a Csonan nevű korvettet. Phenjan cáfol, és háborúval akarja megtorolni a rágalmakat. Munkatársunk egy humanitárius szervezet önkénteseként kilenc év után újra bejutott a világtól szinte légmentesen elzárt államba, ahol a földkerekség negyedik legnagyobb hadseregének fenntartása messze felülmúlja az ország lehetőségeit. "1Lukács Csaba (Phenjan)____________E­gyetlen gép indult a múlt kedden a phenjani nemzetközi repülőtérről, és hasonló nagyságrendű volt az érkező forgalom is: mindössze a helyi légitársaság, az Air Koryo pekingi retúrjárata közlekedett. Akadnak napok, amikor nincs ek­kora zsúfoltság, ugyanis egyetlen civil repülő sem bukkan fel a kifu­tón. Tévedés ne essék, 2010-ben vagyunk, vagyis mégsem: Észak-Koreában az időszámí­tást is a nagy vezető, Kim Ir Szen elvtárs születési dátumá­hoz igazították, ezért most kilencvenkilencet írnak. Öt nappal korábban érkeztünk négyen: Szenczy Sándor, a Magyar Baptista Szeretetszolgálat vezetője, Szilágyi Béla nemzetközi igazgató, Fábry Sándor és jómagam. Utóbbi kettő a ballaszt a delegációban: pa­pír szerint mindketten tanárok vagyunk, és a szerve­zet szponzorai. Azért jöttünk, hogy lássuk, hogyan hasznosították az adományainkat. Újságíró külön­ben nem kaphat beutazási vízumot ebbe az országba, de turista is csak ritkán, szervezett út keretében. Ha amerikai, japán vagy dél-koreai állampolgár, akkor még úgy sem. A reptéren unatkozó úttörő ácsorog, hatalmas cso­kor virággal a kezében. Nem minket vár, idős koreaiak érkeznek Japánból, akiket még a második világhábo­rús megszállás idején raboltak el. (A felkelő nap orszá­gában több százezres koreai közösség él, de nem na­gyon vágynak a visszatelepülésre, leginkább csak láto­gatóba érkeznek.) A csoport vezetője még a repülőgé­pen kiosztotta azokat a Kim Ir Szent ábrázoló kitűző­ket, amelyek errefelé minden ember - legyen az felnőtt vagy gyerek - kötelező kiegészítői, így a Japánból „ha­zatérő” koreaiaktól is elvárják a viselését. Én ugyan ko­rábbi utam alkalmával is próbáltam ilyet szerezni, de hiába, idegen nem kaphat belőle. Simán és gyorsan lezajlik a beléptetés, a bőröndöt nem nyitják ki, de mindannyiunktól elveszik a mobil­­telefont. Hiába próbálnám elrejteni, a fémkereső ka­put nem lehet becsapni, de nem is volna értelme be­csempészni, mert az itteni hálózatra­­most újra enge­délyezték, tehát működik, de csak a kiválasztottak birtokolhatnak készüléket) nem tudna csatlakozni. Aprólékosan átnézik a ketyeréimet, a laptop, a kis ka­mera és a fényképezőgép bevitelét engedélyezik, de ha lenne nálam műholdas helymeghatározó (GPS), azt elvennék. Folytatás a 30-31. oldalon 36.___________________ A száz éve halott Mikszáth testamentuma Trombitahang P­énteken az értelmiség a földekre megy - állóképek Észak-Koreából A nép paradicsoma 29. Ramus Haradinaj volt koszovói miniszterelnök háborúról és békéről Küldetés G­asztronómia Magyar-magyar kisszótár ,mm Autómentes autópálya a fővárostól nem messze. Biciklissel és gyalogossal jóval gyakrabban találkozhatunk . Hétvégi 2010. május 29., szombat

Next