Magyar Nemzet, 2011. január (74. évfolyam, 2-30. szám)
2011-01-03 / 2. szám
Amikor még négyzet volt a dobókör Az 1900-as párizsi olimpián Bauer Rudolf huszonegy évesen nyerte meg a diszkoszvetést, és le is lépett a nemzetközi porondról Kerek évfordulóról nem beszélhetünk, mert ugyan január 2-án, de 1879-ben született, s még a versenyzői pályafutására sem mondhatjuk, hogy hosszú évek munkája után az olimpiai arannyal lett kerek. Azután ugyanis, hogy az 1900-as párizsi játékokon, azaz huszonegy esztendősen megnyerte a diszkoszvetést, Bauer Rudolf tulajdonképpen szakított is az atlétikával. Története azonban így is lapra kívánkozik a Sport7fő historikus sorozatában. M Fábik Tibor___________________________ Párizs 1900-ban a világkiállítás mellékes attrakciójává degradált olimpiának adott otthont, a játékok újjáteremtője, Pierre de Coubertin báró sem lehetett próféta a saját hazájában. Atlétikai „stadionnak” a Bois de Boulogne, a boulogne-i erdő egyik nagyobb tisztását nevezték ki, ezen jelöltek ki egy ötszáz méter kerületű, gyepes futópályát, és a diszkoszvetők is itt dobálhattak 250 centis oldalú, fakeretes négyzetből. Nem vicc: akkoriban négyzet alakú volt a dobókör. S az sem tréfa, hogy a tisztás közepén állt egy ősi tölgyfa a pályára benyúló ágakkal, alaposan megnehezítve a nyolc nemzet tizenhat versenyzőjének dolgát. Mert a dobások jó része a gallyak között kötött ki... A 21 éves Bauer Rudolf azonban nem kiáltott favágóért. Július 14-én már a délelőtti selejtezőben, az első kísérleténél tökéletesen célozta be két ág között a rést, megpördülve a tengelye körül 36,04 méterig hajította a szert, s ezzel meg is nyerte az olimpiát. Ez sem elírás, abban az időben a selejtező is beleszámított a versenybe, így annak nem volt jelentősége, hogy másnap a döntőben versenyzőnknek a három dobása csak közepesen sikerült, a lényeg: senki sem szárnyalta túl. S Bauer olyan nagyot dobott, hogy hamarjában világcsúcstartónak is kikiáltották. Később derült ki, hogy az Egyesült Államok 1897-es bajnokságán bizonyos Charles Henry Hennemann 36,199-cel nyert, így a rekord őt illeti, de az Európa-csúcs azért kijárt Bauernek, aki az athéni játékokon úszásban két aranyat besöpört Hajós Alfréd után a második olimpiai bajnokuak. Visszaemlékezéseiben elárulta, hogy Párizsban az edzéseken egy ízben 38:10-ig röpítette a diszkoszt - higgyünk neki -, a versenyen azonban nagyon izgult, ezért nem tudta megismételni a produkcióját. Emlékezetesre sikeredett a diszkoszvetés eredményhirdetése is. Az atlétikai számokban többnyire az amerikaiak diadalmaskodtak, így Bauer „tiszteletére” is automatikusan az amerikai himnuszra zendített rá a zenekar, mi több, az árbocra a csillagos, sávos lobogót húzták fel. A magyarok rögvest rohantak protestálni a rendezőkhöz, ám azok ezután sem voltak a helyzet magaslatán, mert másodszori nekifutásra az egykori császári himnusz, a „Gotterhalte” dallama csendült fel... Amikor aztán másnap több francia lap úgy hozta le a diszkoszvetés végeredményét, hogy: „1. Bauer (Budapest, Ausztria) 36 m 04 cm”, felháborodott versenyzőink egy csoportja az úszó Halmay Zoltán vezetésével (aki Párizsban két ezüstöt és egy bronzot nyert, négy év múlva St. Louisban pedig kétszeres olimpiai bajnok lett) felkereste az érintett szerkesztőségeket, és nem éppen szabatos franciasággal rögtönzött történelem- és földrajzórát tartott. Bauer Rudolf maga is bevonult az atlétika történetébe, korszakot nyitott új dobótechnikájával. A négyzet hátsó, bal oldali szögletében állt fel, a dobás irányának háttal, onnan átlósan indult, és másfél fordulat megtétele után hajította el a szert. Az 1896-os athéni olimpián a görögök az antik időket idézve, Müron i. e. 450 körül készült Diszkobolosz-szobrának mozdulatát utánozva dobtak, ami látványos volt, de kevésbé hatékony. A verseny előtt az eredendően súlylökő amerikai Robert Garrett kitalálta, hogy nem ereszkedik fél térdre, hanem álló helyzetből dob, és 29,15 méterrel le is győzte a hazaiak legjobbjait. Bauer Rudolf egy év múlva a Garrettféle technikával, 31,15 méterrel nyerte meg az első magyar diszkoszvető-bajnokságot. 1899-ben és 1900-ban a Magyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatójaként szorgalmasan készült a párizsi olimpiára, és elmondása szerint ekkor ötlötte ki az újítását. „Minthogy a Garrett-stílus nem elégített ki, szakítottam vele. Jó füleslabdázó létemre eszembe jutott, hogy füleslabda módra, forgással kellene kidobni a diszkoszt, megpróbáltam lendületet venni, és ez úgy sikerült, hogy az olimpiai próbaversenyen, ahol egyedül én dobtam fordulattal, 33,21 méterrel legyőztem Crettiert, a Magyar Atlétikai Szövetség legjobbját is.” (Crettier Rezső a párizsi olimpián 33,65-tel ötödik lett, s megjegyzendő még, hogy Garrett is indult, de a címvédő diszkosza egyszer sem a füvön ért talajt, így érvényes kísérlet nélkül helyezetlenül zárt.) A történethez hozzátartozik, hogy a cseh Frantisek Janda Suk, aki Párizsba 35,15-ös eredménnyel Európa-csúcstartóként érkezett, s 35,25-tel (más források szerint 35,14-gyel) második lett, nem sokkal 1955-ös elhunyta előtt azt állította, hogy az általa rotációs stílusnak elnevezett fordulásos dobást ő találta ki, és a magyarok budapesti szereplései során leshették el tőle. Ez ügyben nem kívánunk igazságot tenni, és Bauer Rudolf sem tiltakozhatott, mert jóval korábban, 1932- ben, 53 éves korában elhunyt. Az biztos, hogy ő magát tartotta újítónak, és erre ugyanolyan büszke volt, mint az olimpiai győzelmére. A diszkoszvetést a csúcson abbahagyta, s ebben minden bizonnyal komoly szerepet játszott, hogy itthon olimpiai bajnokként semmilyen erkölcsi és anyagi megbecsülést nem kapott. A párizsi játékok után két évig a Pannónia Evezős Klub versenyzője volt, az atlétikával annyi kapcsolata maradt, hogy néhány vidéki gazdászversenyen elindult. Magyaróváron azonban egy ideig saját örömére még dobálgatott, és 42-43 méterig jutott. Az amerikai Martin Sheridian 1904- ben, St. Louisban 39,28, 1908-ban, Londonban 40,89 méteres eredménnyel nyert. Az ereje teljében levő Bauer Rudolfban emberére akadhatott volna, de a párizsi bajnok tanulmányai végeztével a Dunatetétlen melletti Sósér-pusztán gazdálkodóként már nem diszkoszt vetett, hanem búzát és kukoricát. Bauer Rudolf Budapesten, a Fiumei úti temetőben, a családi kriptában nyugszik FOTÓ: Nagy Béla Gyakran csak legyintünk, amikor valaki feltételes mondattal próbál megmagyarázni egy kudarcot, mondván, a „ha”-val kezdődő gondolatok értelmetlenek. Pedig inkább ez a kijelentés értelmetlen. Hiszen például hányszor elmerengtünk már azon, mi lett volna, ha az 1954-es vb-döntőben megadják Puskás gólját, vagy ha Güttler Károly egy századdal előbb érinti a falat a szöuli olimpián. Sokszor nüánszok, előre tervezhetetlen események, véletlenek döntenek egy sportesemény végkimeneteléről vagy egy karrier alakulásáról. Alább 2010- től gyűjtöttünk össze egy csokornyi feltételes mondatot. Ha a januári férfi kézilabda Európa-bajnokságon nem kezd bravúros döntetlennel a magyar válogatott a későbbi győztes Franciaország ellen, talán dacosabban állt volna oda a spanyolok és a csehek elleni mérkőzéshez, s akkor nem két vereség és kiesés lett volna a vége. Ha Lódi Tamás kapufáról lepattanó lövését nemcsak a nézők, hanem a játékvezetők is bent látják, talán még mindig téma lenne a hazai rendezésű futsal Európa-bajnokság, amelyen a csehektől 4-0-s vezetés után elszenvedett 6-5-ös vereséggel a csoportból esett ki együttesünk. Ha Lajtos Szandra, a magyar csapat tartalékja nem adja oda korcsolyája pengéjét Huszár Erikának, miután az övével gondok akadtak, lehet, hogy sem ő 1500 méteren, sem a Huszár, Heidum, Darázs, Keszler összetételű váltó 3000-en nem lett volna pontszerző a gyorskorcsolyázók között a vancouveri téli olimpián. Ha Hetényi Zoltán, a magyar jégkorong-válogatott kapusa az addigi formáját hozza a divízió I-es világbajnokság utolsó mérkőzésén, több esély lett volna a szlovénok elleni győzelemre, így viszont a 4-1-es vereség miatt nem sikerült az A csoportba jutás. Ha a 19 éves Joó Abigél tudja, hogy az előző évi világbajnokkal vívja a döntőt, talán nem győzött volna a bécsi cselgáncs Európa-bajnokságon. Ám ő sohasem nézi a sorsolását, így Mészáros Anette mellett ez az aranyérem is hozzájárult ahhoz, hogy az éremtáblázat élén végezzen csapatunk. Ha a labdarúgó NB I zárófordulójában a Videoton kihúzza 0-0-lal győri meccsét, bajnok lehetett volna, hiszen a Debrecen meglepetésre kikapott Kecskeméten. Ám Sztanisics beköszönt, 1-0-ra nyert a Győr, s a Debrecen egy pont előnnyel megvédte címét. Ha, ha, ha Ha a babonák felől közelítünk a debreceni öttusa Európa-bajnokság felé, amennyiben Gyenesei Leila nem hagyja kétszer is a szobájában a melegítőjét, talán nem szerez Kovács Saroltával és Tóth Adriennel csapatban ezüst-, majd váltóban aranyérmet. Igaz, a férfiváltónak nem kellett hasonló segítség a csúcsra éréshez. Maradva a melegítőknél, ha a hazai szövetség beváltja fenyegetését, s megvonja Sidi Pétertől a Gerevich-ösztöndíjat, amiért a 2009-es Világkupa-versenyen nem válogatott szerelésben állt fel a dobogóra, oda lenne a kisöbű sportpuska összetett számában nyert vb-aranyérme, valamint az olimpiai kvótája. Ha augusztusban, a Margitszigeten Verrasztó Evelyn egy századmásodperccel előbb célba érve az első helyet kaparintja meg a 200 méteres vegyesúszás döntőjében, akkor is kettős magyar győzelem született volna, hiszen így Hosszú Katinka nyerte a számot. Ha viszont ugyanő nem hajrázik parádésan a 4x200-as gyorsváltó tagjaként, könnyen a második helyre szorulhatott volna a csapat az összesen hat hazai aranyéremmel zárult úszó Eb-n. Ha a poznani kajak-kenu vb-n Kovács Katalin a csapathajóban kiharcolt két győzelem után áll rajthoz egyesben ezer méteren, talán megszerzi pályafutása harmincadik világbajnoki aranyérmét is, igaz, huszonkilenccel is megelőzte Birgit Fischert, így immár ő vezeti a sportág világbajnoki örökrangsorát. Ha az olaszok kapusa, Tempesti nem védi Biros Péter, majd Varga Dénes büntetőjét, talán sikerült volna a döntőbe jutás a zágrábi vízilabda Eb-n. A negyedik helyen zárva csak annak örülhettünk, hogy a csoportmérkőzések során hatévnyi böjt után végre sikerült megverni a szerbeket. Ha a szeptemberi Újpest-Fradi futballderbin nem szalad be a pályára Jimmy Jump, akkor is lett volna miről beszélni a 6-0-val és rendbontásokkal zárult mérkőzés kapcsán. Ha Petri Pasanen csak egy picivel jobban kinyújtja a lábát, lefülelte volna Elek Ákos átadását a finn-magyar labdarúgó Eb-selejtező 94. percében, így viszont Dzsudzsák Balázs kilőtte a bal alsó sarkot, s ébren tartotta - vagy inkább felébresztette - reményeinket. Ha a tornában soknak mondható egy tizeddel gyengébb gyakorlatot mutat be Berki Krisztián a rotterdami tornász-vb döntőjében, akkor is annyi pontot kapott volna, amennyit az ezüstöt szerzett Smith lovagolt. Berki aranyérme után két hónappal az Év férfisportolója díjat is átvehette. Ha a párizsi vívó-világbajnokságon párbajtőr egyéniben bronzérmet szerzett Boczkó Gábor bokaszalag-szakadásának következtében nem a kerekes székesekkel edz, előrébb is végezhetett volna, de ő az ezüstöt nyert Szász Emeséhez hasonlóan elégedett volt teljesítményével. Nem úgy férfi kardcsapatunk, amely a negyeddöntőben megsemmisítő, 45-25- ös vereséget szenvedett a németektől. Ha Tömöri Zsuzsanna nem rúgja le magáról rátehénkedő riválisát a kézilabda Eb hollandok elleni mérkőzésén, akkor is fájhatna a fejünk, hiszen a magyar csapat csak a tizedik helyen végzett. Persze, ha nem sérült volna meg Görbicz Anita... Ha 2011 végén több pozitív kicsengésű mondatot írhatunk majd öszsze, még elégedettebben tehetjük mérlegre az óévet. Itl 2011. január 3., hétfő Sportzsologo* Nemzet MAGYAR BAJNOK NEM LEHETETT. A Magyar Atlétikai (Athletikai) Szövetség (MASZ) 1897. március 21-én alakult meg, azonban csak öt évvel később rendezett országos bajnokságot, amikor már huszonkét tagegyesülete lett Ezt megelőzően az ob-t a szövetség megbízásából két klub, a MAC és a BEAC bonyolította le, de a MASZ kötelékébe nem tartozó egyesületek - például a BTC és a MUE - is bajnokságnak írták ki a saját versenyüket, s ami még nagyobb perlekedést okozott az 1885-ben alakult MOTESZ (Magyar Országos Torna Egyletek Szövetsége) is rendezett atlétikai magyar bajnokságokat Mivel több tagegyletében atletizáltak is, a MOTESZ vezetése erre vonatkozó jogot vindikált magának, és maga alá akarta gyűrni az atlétákat A MASZ ezeket a bajnokságokat nem ismerte el, s mivel Bauer Rudolf 1897-ben ilyen versenyt nyert meg, ma sem szerepel a diszkoszvetés hivatalos magyar bajnokai között