Magyar Nemzet, 2011. május (74. évfolyam, 119-148. szám)

2011-05-03 / 120. szám

Szankcionálhatják is az elmaradt béremelést Rogán Antal a lakáshitelekről: Szociális alapon csak 15-20 millió forintos értékhatárig szeretnénk beavatkozni Nem a következő parlamenti ciklusban, hanem már az országgyűlési képvi­selők jogállásáról szóló törvény idei módosítása után, de legkésőbb jövő év elejétől egyetlen fizetést vehetnek fel azok a honatyák, akik egyben polgármes­terek is - derül ki Rogán Antal lapunknak adott interjújából. Az Országgyű­lés gazdasági bizottságának elnöke az önkormányzati adósságállomány ren­dezésének kérdésében könnyebb tárgyalásokra számít a bankszövetséggel, mint a lakáshitelesek esetében. A fideszes politikus beszélt Tarlós István főpol­gármesterhez fűződő viszonyáról és arról is, hogy milyen konkrét önkor­mányzati feladatok kerülhetnek hamarosan állami kézbe. Rogán elmondta, az általa vezetett bérmonitoring-bizottság ősszel folytatja a munkát. A Szigeti RiCH/uim___________________ K­ észül az úgynevezett Országgyű­lés-törvény, amely többek között a képviselői javadalmazás rend­szerét is újraszabályozza. Ho­gyan állnak az előkészületekkel? - Lázár Jánossal, a Fidesz frakcióveze­tőjével közösen készítjük ezt a javaslatot, és mindenképpen szeretnénk, ha ez még a nyári szünet előtt a parlament elé kerülne. Az a lényeg, hogy olyan világos, egyszerű képviselői javadalmazási rendszert hoz­zunk létre, amely a kisebb, kétszáz fős par­lamentben is megállja majd a helyét. A je­lenlegi átláthatatlan, bonyolult és a válasz­tók számára is érthetetlen, ezért azt szeret­nénk elérni, hogy megszűnjön a sokat vita­tott költségtérítéses rendszer. Kifejezetten gondoltunk arra is, hogy ameddig nem áll fenn a polgármesteri és az országgyűlési képviselői tisztség között összeférhetetlen­ség, addig azt is tisztáznunk kell, hogy e két tisztség juttatásai kiegészíthetik vagy nem egészíthetik ki egymást. Nekünk az az el­képzelésünk, hogy aki polgármester, az ne vehessen fel az Országgyűléstől a fizetésén kívül más juttatást. -Ez is az összeférhetetlenség bevezetésé­vel, várhatóan 2014-től lépne hatályba? - Nem, ezt a szabályozást a törvénymó­dosítások hatálybalépése után azonnal, de legkésőbb jövő év elején bevezetnénk. - Ön szerint kire gondolhatott Tarlós Ist­ván, amikor „elrugaszkodott kerületi veze­tőkről” beszélt a napokban? - A főpolgármester úrral konstruktív a viszonyunk, de ebbe természetesen a viták is beleférnek. Azt gondolom, hogy ezeket mindig tárgyalásos alapon kell rendezni. Demszky Gáborral is együtt tudtam dolgoz­ni, de ég és föld a különbség. Tarlós István­nal sok kérdésben jelentősen közelebb áll a véleményünk egymáshoz, de ettől még konfliktusok lehetnek. Nem hiszek olyan városmodellben, ahol a főpolgármester a kerületek főnöke, de az nem baj, ha a főpol­gármesternek egyes területeken, például stratégiai várostervezési kérdésekben van­nak erős jogosítványai. Viszont az a meg­győződésem, hogy ekkora várost csak úgy lehet irányítani, ha valaki partnerségi vi­szonyban gondolkodik, az ellenkezője sze­rintem problémákhoz vezet. - Ezzel gyakorlatilag most kimondta azt, amiről eddig csak városi pletykák szintjén lehetett hallani, vagyis a főpolgár­mesterrel szemben önök erősebb kerületek­ben érdekeltek? - Azt gondolom, mindenkinek komo­lyan kell vennie azt, hogy ma a budapesti kerületek között több olyan is van, amely országosan is a legnagyobb helyhatóságok közé tartozik. Egyrészt az embereknek van városrészi kötődésük Budapesten, más­részt vannak olyan feladatok, amiket hoz­zájuk közelebb egyszerűbben lehet ellátni. A főváros soha nem volt erős számos köz­terület-fenntartási feladatban - amin lehet változtatni hatékonyabb munkaszervezés­sel én könnyebben el tudom dönteni, hogy a Károlyi-kertnek milyen legyen a nyitva tartása. Londonban egyaránt erősek a kerületek és a városközpont, de világosan szét vannak választva a feladatok. Demszky idejében ez szándékosan nem volt tisztáz­va, és Tarlós István ezt most nagy eréllyel szeretné megoldani. Például az aluljárók­ban rendet akar termi, míg Demszky ott so­ha nem is akart rendet. Azonban nem sza­bad a ló túlsó oldalára esni, mert minden­hol ő sem tud rendet teremteni, jobb, ha a munka egy részét a kerületekre bízza. - Ezek szerint önnek is erős elképzelései vannak egy város irányításáról. A következő önkormányzati választásokon elindul a fő­polgármesteri posztért? - Én akkor 42 éves leszek, és bár lesz mögöttem 16 évnyi politikai pályafutás, nem sietek sehová. Azt gondolom, az em­bernek ott kell bizonyítani, ahová az élet éppen rendeli. Ha nem tanul meg a feladat­tal azonosulni, akkor soha nem lesz boldog és elégedett. Nem kerülöm el a kihívást, de 2014-ben nem táplálok főpolgármesteri ambíciót, van az életnek számtalan más te­rülete is, ahol bizonyítani tudok. - Lázár János a múlt héten azt mondta a lapunknak adott interjúban, az önkor­mányzatoknak is meg kell tanulniuk, hogy nincsen ingyenebéd. - Ezzel egyetértek, de kiindulóelvként azt is tisztázni kell, hogy szerintem ma az önkormányzati rendszer sok pontban haté­konyabb, mint az állam, mivel az elmúlt években jobban rá volt kényszerítve a taka­rékosságra, az átszervezésekre. Ne felejtsük el, hogy a baloldali kormányok irtózatos pénzt vontak el az önkormányzatoktól. 2002-ben, az első Orbán-kormány utolsó évében a belvárosi költségvetésnek majd­nem húsz százalékát állami támogatások tették ki, míg 2010-ben már csak alig öt százalék volt ez az arány, és az önkormány­zati rendszer ennek ellenére talpon tudott maradni. Ami az adósságot illeti, sok ön­­kormányzat azért szorult rá a hitelfelvétel­re, mert az állam forrásokat vont el, és en­nek ellenére fenntartotta az intézményeit. Amikor végiggondoljuk az önkormányzati rendszer működését - ez a parlamentben szeptemberben várható -, akkor kerülhet sor az adósságállomány kérdésének rende­zésére. Ott is ugyanazok az alapelvek, amik a lakáshiteleseknél voltak: aki a hitelt fel­vette, annak azt többé-kevésbé vissza kell fizetni. Segítséget az önkormányzatok ab­ban kaphatnak az államtól, hogyan miként tudjuk piackonform eszközökkel hosszabb lejáratúvá tenni ezeket az adósságokat. Má­sik oldalról végig kell gondolni, melyek azok a vagyonelemek, amiket az önkor­mányzatok adósságrendezésért cserébe át tudnak adni az államnak.­­ Támogatja azt az elképzelést is, hogy az önkormányzati devizahitelek esetében is egyeztetés kezdődjön a bankszövetséggel? - Természetesen. Ez közös érdek, mivel az államnak, az önkormányzatoknak és a bankoknak is az az érdekük, hogy az ön­­kormányzati hitelpiac működőképes ma­radjon. Biztos vagyok benne, hogy ezt a fel­adatot könnyebb lesz rendezni, mint a la­káshitelesek sorsát. Ne felejtsük el, hogy az önkormányzati rendszer adósságállomá­nya mindössze huszada az államénak. - Milyen konkrét önkormányzati felada­tok kerülhetnek állami kézbe? - A kétharmados önkormányzati tör­vények módosítása előtt kell majd ezeket a kérdéseket tárgyalásos úton rendezni. Azt például elképzelhetőnek tartom, hogy az egészségügyi intézményrendszer fenntar­tói felelősségét szétosszák. Jelenleg a házi­orvosi ellátórendszer, a járóbeteg-szakellá­tás nagy része az önkormányzatokon ke­resztül működik, a kórházaknál pedig ve­gyes fenntartói rendszer üzemel. Utóbbi­nak véleményem szerint érdemes lenne véget vetni. Elképzelhetőnek tartok egy olyan határvonalat, amely alapján a házi­orvosi és járóbeteg-szakellátás az önkor­mányzatokhoz, a kórházak pedig az állam­hoz kerülnek át. Az oktatás területén egy­részt zűrzavar van abban a tekintetben, hogy települési önkormányzat és megyei szint, vagy budapesti kerület és fővárosi szint vegyesen lát el feladatokat. Ezt első körben érdemes lenne tisztázni, mert en­nek nincs sok értelme. Másrészt azt is tisz­tázni kell, hogy vannak olyan települések, amelyek nem képesek fenntartani az isko­láikat, mivel nem rendelkeznek komo­lyabb adóbevételekkel, és a jelenlegi állami finanszírozási rendszerből érkező támoga­tásokhoz nem is tudnak hozzátenni. Ezt kétféleképpen lehet megoldani: vagy ők kapnak plusztámogatást az államtól, vagy az állam fenntartja az ő intézményeiket, másokét viszont nem. Az is egy lehetőség, hogy az iskolafinanszírozásban konkrét dolgokat vállaljon át az állam, adott eset­ben például a bérek fizetését. Ennek is megvan a hátulütője, ezt szeretnénk még tisztázni. Az oktatási területen inkább fi­nomhangolásra van szükség, az egészség­ügyben pedig világosabb határvonalakat lehetne meghúzni.­­ Érez valamifajta elégtételt amiatt, hogy a hírek szerint a kormány visszahozza az ön által tavaly javasolt, majd elvetett „tiszta lappal indulás” elvét a devizahitele­sek megsegítését célzó javaslatában?­­ Ha tavaly egyszerű törvénymódosí­tással hoztuk volna be az egyetemlegesen tiszta lappal indulást, az lehet, hogy spe­kulációhoz vezetett volna. Ezt a jogot most korlátosan hoznánk vissza, alapvetően azokra az adósokra, akiknél már nem na­gyon maradt más megoldás, mint hogy le­mondjanak a lakásukról, és bérlakásba költözzenek. Egy államilag támogatott és szabályozott rendszerben, ahol területi és időbeli kvóták is léteznek a rossz lakáshi­telek kivezetésére, van arra lehetőség, hogy minden problémával­ külön foglal­kozzunk. Az államnak ugyanakkor ügyel­nie kell arra, hogy egészen más megítélés alá esnek a kis értékű lakásokra, illetve a nagyobb értékű lakásokra felvett hitelek. Szociális alapon csak 15-20 milliós határig szeretnénk beavatkozni, efölött nem. Húszmillió forint fölötti lakásnál a szociá­lis jogosultság az emberek előtt nehezen lehetne magyarázható. - Milyen állami kötelezettségvállalással jár majd a segítségnyújtás? - Nehéz ezt pontosan megmondani, mivel a kiszámítható törlesztőrészletekkel segíteni akarunk annak a 85 százaléknak is, amely eddig is rendesen fizette a törlesztő­részleteket. Az ő esetükben - cserébe az ál­lami garanciáért - viszont garanciadíjat vá­runk a bankoktól, így a két összeg valahol ki fogja egyenlíteni egymást. Ezenfelül a költségvetésnek valószínűleg lesz egy 15-20 milliárd forint közötti terhe, amit minden évben vállalnia kell. - Orbán Viktor kormányfő már megkap­ta az ön által vezetett bérmonitoring-bizott­ság első jelentéstervezetét. Mit tartalmaz ez a dokumentum? - Csináltunk egy helyzetfelmérést, és meglepetéssel tapasztaltam, hogy a gazda­sági szféra 2010-ben sokkal merészebb volt a béremelések tekintetében. Tavaly közel nyolc százalékkal emelkedtek a bérek a versenyszférában annak ellenére, hogy a múlt évben gyakorlatilag negatív volt a gazdasági növekedés. Azt látom, hogy a magyar vállalatok most óvatosak, és szinte egyáltalán nem akarnak bért emelni. Eh­hez képest az Országos Érdekegyeztető Ta­nácsban (OÉT) nem ezt ígérték. Ha csak a felét betartanák annak, amit a tavalyi esz­tendőben emeltek, akkor Magyarországon senki nem érezné ma azt, hogy nem emel­kednek a bérek. Kidolgoztunk egy javaslat­­csomagot, aminek vannak pozitív és nega­tív ösztönző elemei. - Melyek ezek? - Terveink szerint az alacsony- és kö­­zépkeresetűek esetében a béremelésre for­dított összegnél a tb-járulékot a tárgyévben nem kellene az adott vállalkozásnak befi­zetnie. Ha ezt idén sikerülne bevezetnünk, akkor ez visszamenőleg is érvényes lenne azokra a cégekre, amelyek ezt már január elsejétől megtették. A következő évtől vi­szont határozottabb büntetőintézkedéseket is alkalmaznánk. Az állam olyan szankcio­nálási jogot kapna, hogy az a cég, amely az átlag alatt keresőknél nem lépi meg azt, amiben az OÉT-nél megállapodás született, akkor az nem kaphat majd állami támoga­tást és megrendelést. Ezzel párhuzamosan konkrét javaslatokat tettünk le azzal kap­csolatban, hogy az állami szférában miként kell majd megoldani a bérkompenzációt. Szerintem idén abból adódtak problémák, hogy az ezzel kapcsolatos döntést a kor­mányzat viszonylag későn, december köze­pén hozta meg. Ha erről megszületnek a döntések legkésőbb szeptember végéig, ak­kor a költségvetési fedezet egyértelműen biztosítva lesz, így senki nem érezhet prob­lémát 2012-ben. - Mekkora kiesést jelentene a költségve­tésben az, hogy a nettó bér megőrzéséhez szükséges emelés után a cégeknek nem kelle­ne a tárgyévben járulékot fizetniük? - Ahhoz, hogy a versenyszférában az alacsony- és középkeresetűeknél az elvárt bértömeg-növekedés bekövetkezzen, 57 milliárd forintra lett volna szükség. En­nek az egyharmada az a 19-20 milliárdos járulékvonzat, amiről beszélünk. Azt csendben hozzá kell tennem, hogy ha kifi­zetik ezeket a béreket, akkor egyik oldal­ról van személyijövedelemadó-bevétel, ha nem fizetik ki, akkor nincsen. Másik ol­dalról, a kifizetett bérekből más adóbevé­tele is van az államnak, hiszen az áfát minden boltban elköltött forint után befi­zetik. Ha ezeket levonjuk belőle, azt gon­dolom, a valós költségvetési ráfordítás nem 19 milliárd forint, hanem inkább 10 milliárd körüli összeg. Ez szerintem az ál­lamnak megéri, mert így ösztönzi a bér­­emelkedéseket. Ez klasszikusan olyan gazdasági ösztönző, ami az állam számára kis befektetéssel nagy eredményt hoz, és ezt az adófizetők is érezhetik. - Milyen további vizsgálatokat tervez még ebben az évben a bizottság? - Az idei évre jutó feladatát nagyjából már elvégezte. Valószínűleg ősszel ismét el­kezdünk dolgozni, mert szeretnénk együtt­működni a kormányzattal a költségvetési vitában a bérkompenzáció feltételrendsze­rének kialakításában. Az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatoknak mindenképpen a Ház elé kell kerülniük. ,2014-ben nem táplálok főpolgármesteri ambíciót" fotó: székelyhídi Balázs 2011. május 3., kedd Lät0“l6P ’

Next