Magyar Nemzet, 2012. december (75. évfolyam, 328-356. szám)

2012-12-05 / 332. szám

ajnos se úszómedencével, se lifttel nem szol­gálhatok - fogad minket széttárt karokkal, ré­gi megszokott nyájasságával Torgyán József háza kapujában, amint megérkezünk. Aztán mégis sikerül meghátrálásra késztetni, amikor orra alá dörgöljük a henye, dőzsölő­ luxus csalhatatlan jeleit. Meglátunk ugyanis egy gyermekhintát, és szóvá is tesz­­szük. A kisgazdapárt egykori elnöke töredelmesen be­látja, hogy sikerült sarokba szorítanunk a burzsoá fényűzés ezen árulkodó jele birtokában. Mentségként annyit hoz fel: unokája használati eszközével állunk szemben. Aztán leülünk a barátságos dolgozószobá­ban, de előtte megszemléljük a falakon a relikviákat, a Fradi-emléktárgyakon kívül magas rangú tárgyalásait megörökítő fotókat. Többek közt Kofi Annannal, a da­lai lámával vagy éppen Teller Edével való találkozásai­ról. A fényképek mellett mégis uralkodik a kis szobán a Deák Ferencről, a haza bölcséről készült festmény. A házigazda meséli közben, hogy amikor egyik könyvé­hez kerestek illusztrációkat, az MTI-hez fordultak se­gítségért. Kiderült, hogy a több mint félszáz kormány- és államfői megbeszélésről egyetlenegy sem található az archívumban. Többnyire csak olyan felvételek vol­tak, amelyeken felindult állapotban szónokolt vagy lát­szólag ordított. Azt mondja nevetve: ma már nem za­varja ez a sajátos hozzáállás, amellyel egyesek viszo­nyulnak hozzá. Csak azt nem szereti, ha a családja issza meg a levét az iránta megnyilvánuló gáncsoskodásnak. Persze szó sincsen arról, hogy az ellenszenv lenne az ál­talános. Éppen ellenkezőleg. Mint meséli, amióta hírét vették nyolcvanadik születésnapjának, hetek óta alig bír eleget tenni a sok meghívásnak, ünnepi szereplés­nek. Aztán elkezdjük az interjút egy kávé mellett. - Nem zavarja, hogy még a nyolcvanadik születés­napján is a belső liftet kérik számon? A nagyobbik bal­oldali napilapnak talán az csíphette a szemét, hogy a kormányfő gratuláló levelet küldött. Ennyire tartanak Torgyán Józseftől még ma is? - Nem tudok én sem másra gondolni, mint hogy ez áll a háttérben. Ha megengedi, én viszont inkább nem a régi dolgok felhánytorgatására, az emlékidé­zésre venném az irányt, hanem a nemzetet foglalkoz­tató mai problémákról beszélnék. -Akkor úgy kérdezem: azért támadják még most is, mert mintha mindig akkor lenne a baloldalnak neve­zett konglomerátum a legdühösebb, amikor a jobbol­dali szereplők között egyetértés van? A konstruktivitás olyan számukra, mint bikának a vörös posztó. Talán amiatt, mert a baloldalon régóta nem tapasztalt szét­húzás uralkodik?­­ Úgy látom, azon a fertályon, amelyet én hosszú évek óta csak neo-ultraliberális oldalnak hívok, példa nélküli szervezkedés vette kezdetét, amit óriási hiba lenne lebecsülni. Főként, hogy ez az alakulat, amit kü­lönös módon Együtt 2014-nek hívnak, jobboldalinak mondott szavazókat is el akar csábítani, és nemcsak leváltani akarja a nemzeti kormányt, hanem egyene­sen kétharmaddal. - Bajnai Gordon kezdeményezésében ilyen komoly veszélyt lát? Hisz nagyokat bárki mondhat. - Nézze, én el nem tudom képzelni, hogy ez a tár­saság nemcsak kétharmadot, de még szimpla többsé­get is szerezzen a választásokon, de hallatlanul nagy károkat tudnak nemzetközi szinten okozni, amit min­den magyar ember nap mint nap megszenved. Az or­szág fejlődését állandóan hátráltatják. Gondoljanak csak bele, milyen jelzés, hogy Robert Fico, a szlovák miniszterelnök nemcsak a magyar kormányfővel akart találkozni, hanem az Országgyűlésen kívüli bal­oldali ellenzék vezetőjével is. - Ami egy baloldali kormányfő esetében érthető szándék. - Igen, csakhogy ő Bajnai Gordonnal is találkozott, ami szokatlan, miután egy még be sem jegyzett egye­sület vezetőjéről van szó, akinek semmilyen választói felhatalmazása, de hiteles támogatottsága sincsen. Aki saját maga által deklaráltan nem is baloldali kor­mány feje volt, hanem szakértőié, és most éppen kö­zépként reklámozza magát. Tudjuk, hogy ez mennyi­re fedi a valóságot, ám a randevú jelzi a nemzetközi baloldal támogatását, hogy hatalmas erők mozdultak meg a jelenlegi kabinet leváltására, és ezt nem szabad szó nélkül hagyni. - Hadd legyek kicsit ördög ügyvédje, mi rossz van abban egy parlamentáris demokráciában, ha az ellen­zék hatalomra akar kerülni?­­ Mert egy párt, tömörülés, politikus megítélése­kor nemcsak a szavazatszerző képességet kell mérleg­re tennünk, hanem a kormányzóképességet is. És eb­ből a szempontból már riasztó a helyzet. Ezért mon­dom, hogy leírhatatlan katasztrófa fenyegeti az orszá­got, ha ezek az emberek, a neo-ultraliberális erők visz­­szajönnek, akiknek a kormányzásképtelenségéről a magyar nép már túl sok évig bizonyságot szerezhetett. Kérem, én néztem a baloldali hírcsatornán ennek a társaságnak az október 23-i rendezvényét. Fontos rög­zíteni, hogy nem beszédeket tartottak, hanem felolva­sásokat. Az egyik, a Juhász Péter nevű, bakit bakira halmozott és még október 23. dátumát is eltévesztette. A másik, Kónya Péter valamivel jobb volt, de az is messze kritikán aluli. Az igazi meglepetés Bajnai Gor­don volt, mert ő még az előbbieket is alulmúlta. Úgy olvasott fel egy beszédet sírós hangon ez a karizma nélküli személy, hogy minden két szó között félperces szüneteket tartott, mint akinek még a betűket is nehéz felismernie. Azt hajtogatják, hogy jobboldali embere­ket is szeretnének a maguk pártjára állítani. De hát ak­kor miért sértegette mind a három felolvasó a magyar­ság szent totemállatát, a turult? És miért tüntetést tar­tanak a nemzeti ünnepen? Nem tudják, hogy ezzel be­legázoltak minden magyar ember lelkébe? - Lehet, hogy ők csak azokra a magyarokra számí­tanak, akik megbuktak az iskolában történelemből. Ám tudja, mi lesz az ön szavaira a reakció. Torgyán megint túloz, végletesen elfogultan ítéli meg a más po­litikai oldalon állókat. - Akkor engedtessék meg, hogy ne a magam véle­ményét idézzem, hanem egy tekintélyes baloldali köz­gazdászprofesszorét, Róna Péterét, ő, aki kapcsolat­ban volt velük, azt mondta erről a csapatról, hogy ál­­nok, cinikus, erőszakos banda, akikkel már bánja, hogy együttműködött régebben. A tárgyilagosság azt diktálja, hogy elfogadjam egy tapasztalt, köztisztelet­ben álló, nemzetközileg elismert személyiség objektív helyzetértékelését. Nyilván ő is felismerte, hogy ettől a nemzeti érzéseinket semmibe vevő társulattól nem le­het várni, hogy a magyar érdekeket szem előtt tartó politikát folytassanak. Gyurcsány Ferenc nem mulasz­totta el Bajnai fellépésekor, hogy bejelentse: támogat­ja utódja miniszterelnök-jelöltségét. Kérdem én: mi­lyen különbség van a két ember között? Állítom, hogy Gyurcsány Ferencet jobban utálja a magyar nép, mint Rákosi Mátyást. Bajnai pedig az ő tanítványa, reinkar­nációja. Ez a szoros együttműködés csak megerősít abban, hogy restaurációs kísérlettel állunk szemben, ami külföldi neoliberális segédlettel zajlik. Bűntett számba menő kijelentések, rágalmak egész sorával igyekeznek hazánk rossz hírét kelteni, ártani hatalmi céljaik elérése érdekében. Finoman szólva a nemzet­közi megítélés kedvezővé tételét nem segítette elő a Jobbik képviselőjének minősíthetetlen, európai ma­gyar kultúrember számára elfogadhatatlan, felháborí­tó megnyilatkozása sem.­­ Sokaknak volt olyan érzése, direkt provokál a Jobbik. - Én ennek elemzésébe inkább nem mennék bele, annyira szégyenletes, méltatlan az egész. - Van azonban egy másik ellenzéki párt, amely el­utasította Bajnaiékkal az összeborulást. - Ó, senki se gondolja, hogy ennek a neoliberális összefogásnak ne lenne részese az SZDSZ köntösét magára vevő LMP. Most nemet mondtak a násztánc­ra, de mondanak majd igent is, ne legyen senkinek kétsége eziránt. Ez az egész színjáték arra megy ki, hogy meglegyen a hozomány, a nagyobb választói tá­mogatás a bizalom megteremtésével. Majd elkezdenek programokat egyeztetni, újabb kongresszust hívnak össze, és boldogan be fogják jelenteni, hogy immár el­hárultak az akadályok a teljes körű együttműködés elől - természetesen kiegészülve az MSZP-vel és a Gyurcsány-féle társasággal. Mindezt a pálfordulást az­zal fogják indokolni, hogy első az Orbán-kormány le­váltása, minden más szempont csak utána következik, így ha maradtak is fenntartásaik az MSZP-SZDSZ- kormány felmelegített bukott politikusaival szemben, egy nagy közös cél érdekében ezeket el fogják simítani. - És ha van, aki bennük látja a jövendő jó kor­mányzás biztosítékát? - Mondja meg, miként volna kormányképes for­máció az, amelyikben tizenöten nem képesek közös nevezőre jutni? Hogy akarnak az ilyenek tízmillió em­bert, egy egész országot kormányozni? Nem is szólván a tizenötmilliós nemzetről. Feltéve, de meg nem en­gedve, ha győzne ez a gyenge képességű garnitúra a választásokon, kormányozhatatlanná válna az ország. Még akkor is, ha valami csoda folytán kétharmadot sikerülne elérniük. A nemzeti oldal ugyanis nem ma­radna tétlen és a független, jogállami intézmények új vezetői sem engednék ismét azt a gazdasági, pénz­ügyi, közigazgatási ámokfutást, amit megengedtek maguknak nyolc éven keresztül. Ez azonban csak fik­ció, miután száz százalékig biztos vagyok benne, hogy a Fidesz megnyeri a 2014-es választást. A gond az, hogy ez nem elég. Olyan súlyosnak látom a helyzetet a nemzetközi környezetben, hogy újból kétharmadot kellene szerezni az Országgyűlésben.­­ Sokan ítélik meg úgy a helyzetet, hogy ilyen nagy győzelmet csak egy olyan borzalmas MSZP-SZDSZ- kurzus után lehet aratni, amilyenben része volt az országnak.­­ Pedig meg kell próbálni, mert a mélyreható át­alakulások, amire huszonkét éve vár a nemzet, csak így következhetnek be. Ha pusztán sima többsége len­ne a kabinetnek, éppen az általa hozott kétharmados törvények kötnék gúzsba. Tovább megyek: több cik­luson keresztül kellene megteremteni az érdemi vál­tozásokhoz szükséges nagy többséget. Ez megnyug­tatná a nemzetközi piacokat is, hisz hosszú távon biz­tosítva látnák a stabilitást. Mindehhez a nemzeti ol­dalnak meg kell szerveznie magát. Márpedig mind­máig a kisgazda hagyományokat továbbvivő tömegek teszik ki a szavazók zömét. Ezt a szellemiséget kell megjelenítenie minél erőteljesebben a kormánynak. Az ideális persze az lenne, ha lehetőség szerint újjá­szerveznék a történelmi kisgazdapártot. - Ön is tudja, hogy hányan fogják ezt mosolyogva olvasni és azt mondani: lám, Torgyán ismét álmokat kerget, s még mindig feszíti a karriervágy.­­ Én nem magamról beszélek, hisz szeretett hazá­mért bármit megteszek, de ebbe a színvonaltalan, mocskossá váló, hamis vádakkal teli politikai életbe akkor sem akarnék visszakerülni, ha ennek lenne realitása. A kisgazda szellemiség viszont olyan törté­nelmi kincs, ami megkerülhetetlen lesz még hosszú ideig. Ott vannak a kisgazda kötődésű, gondolkodású szakemberek, politikusok ma is különböző kormány­zati posztokon, az Országgyűlésben, önkormányza­tokban, mindenhol hazánkban. Sokan meglepődné­nek, ha tudnák, mennyien. És tudja ezt a miniszterel­nök úr is. Születésnapomra küldött levelében érez­tem utalást arra, hogy ő is tisztában van ennek a tra­dicionális, mégis modern kisgazda örökségnek a pó­tolhatatlan értékeivel. - Szívesen festették le önt fantaszta, irreális, dilet­táns tervek felkarolójaként. A chilei cseresznyét szokás emlegetni, mint eklatáns példát. Bár a bevásárlóköz­pontok gyümölcskínálatának távoli származási helyét elnézve utólag sem érthető, mi volt ezen nevetni való. - Pár éve legfelsőbb szinten is pert nyertem ebben és más agrárügyben Orosz /dzse/bulvárrádiós,­­televí­ziós riporter és Gráf József volt szocialista agrármi­niszter ellen. Ám a megítélt kártérítést Orosz József a mai napig sem fizette meg. Én tudniillik soha sem akartam chilei cseresznyét Magyarországra behozni. Szándékom az volt, hogy biztosítsanak a számunkra ingyen Chilében ezer hektár cseresznye termeltetésé­re alkalmas területet, amelyet magyar technológiával, de vegyesvállalati formában üzemeltettünk volna, mint azt teszik a fejlett agráriummal rendelkező or­szágok. Az itt termelt cseresznyét Chiléből Japánba szállítottuk volna, ahol azt minden mennyiségben, csillagászati áron lehetett volna értékesíteni. Hasonló - igen sikeres - kezdeményezéseink szőlővel és dé­ligyümölcsökkel már voltak Brazíliában is. Mindkét esetben külföldi üzletemberek valósították meg a mi terveinket, és aratták le az anyagi babérokat. Semmi sem volt drága az ellenérdekelt médiának, csak hogy nevetségessé próbáljanak tenni ebben és más ügyek­ben is­­ pedig elsősorban hazánknak ártottak. - Milyen Magyarországgal lenne elégedett a jö­vőben? - Nagy bajba kerülhetünk, ha nem tudjuk megte­remteni a nemzeti összefogást, ami a magyarságot át­menti a harmadik évezredbe. Ez csakis keresztény európai és nemzeti alapon történhet, hisz ha több mint ezer évig bevált, ak­kor nincs okunk a változta­tásra. Én azonban optimista vagyok. Ha sikerül a nemzeti erőknek több cikluson keresztül nagy és sta­bil kormánytöbbséget alkotniuk, meg lehet valósítani a nemzeti megbékélést, tiszta vizet lehet önteni a po­hárba az ügynökkérdésben és a hazai élelmiszer-ter­melés, feldolgozóipar felfuttatásával, az egymillió új munkahely létrehozásával emelkedő pályára lehet ál­lítani a magyar gazdaságot, az egész országot. Nemzeti összefogás, újból kétharmad kell Torgyán József a neo-ultraliberális támadások elhárításáról és az ország felemelkedéséről Nemrég ünnepelte Torgyán József nyolcvanadik születésnapját. A Független Kisgazdapárt egyko­ri elnöke, volt földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter azon személyiségek egyike, akik meg­ítélése a legtöbb vitát kavarta a rendszerváltozás óta eltelt huszonkét esztendőben. Mára azonban olyan veszélyeket lát a nemzetközi és hazai politikai folyamatokban, hogy nem a múlttal akar foglalkozni, hanem a nemzet jövőjével. Ezért a lehető legszélesebb nemzeti összefogásban látja a megoldást. A jogász-politikus szerint az országot csak úgy lehet véglegesen emelkedő pályára ál­lítani, ha a jelenlegi polgári kormány ismét kétharmados többséget kap a következő választáso­kon és több ciklusra dominanciát szerez az ország vezetésében. Úgy látja, ehhez szükség van arra a kisgazdapárti szellemiségre, aktív részvételre, amely szinte őshonos a magyar közéletben.­ ­ Maeyfri Dávid________________________________ _ 5 2012. december 5., szerdaLátó-Tér

Next