Magyar Nemzet, 2012. december (75. évfolyam, 328-356. szám)
2012-12-05 / 332. szám
ajnos se úszómedencével, se lifttel nem szolgálhatok - fogad minket széttárt karokkal, régi megszokott nyájasságával Torgyán József háza kapujában, amint megérkezünk. Aztán mégis sikerül meghátrálásra késztetni, amikor orra alá dörgöljük a henye, dőzsölő luxus csalhatatlan jeleit. Meglátunk ugyanis egy gyermekhintát, és szóvá is teszszük. A kisgazdapárt egykori elnöke töredelmesen belátja, hogy sikerült sarokba szorítanunk a burzsoá fényűzés ezen árulkodó jele birtokában. Mentségként annyit hoz fel: unokája használati eszközével állunk szemben. Aztán leülünk a barátságos dolgozószobában, de előtte megszemléljük a falakon a relikviákat, a Fradi-emléktárgyakon kívül magas rangú tárgyalásait megörökítő fotókat. Többek közt Kofi Annannal, a dalai lámával vagy éppen Teller Edével való találkozásairól. A fényképek mellett mégis uralkodik a kis szobán a Deák Ferencről, a haza bölcséről készült festmény. A házigazda meséli közben, hogy amikor egyik könyvéhez kerestek illusztrációkat, az MTI-hez fordultak segítségért. Kiderült, hogy a több mint félszáz kormány- és államfői megbeszélésről egyetlenegy sem található az archívumban. Többnyire csak olyan felvételek voltak, amelyeken felindult állapotban szónokolt vagy látszólag ordított. Azt mondja nevetve: ma már nem zavarja ez a sajátos hozzáállás, amellyel egyesek viszonyulnak hozzá. Csak azt nem szereti, ha a családja issza meg a levét az iránta megnyilvánuló gáncsoskodásnak. Persze szó sincsen arról, hogy az ellenszenv lenne az általános. Éppen ellenkezőleg. Mint meséli, amióta hírét vették nyolcvanadik születésnapjának, hetek óta alig bír eleget tenni a sok meghívásnak, ünnepi szereplésnek. Aztán elkezdjük az interjút egy kávé mellett. - Nem zavarja, hogy még a nyolcvanadik születésnapján is a belső liftet kérik számon? A nagyobbik baloldali napilapnak talán az csíphette a szemét, hogy a kormányfő gratuláló levelet küldött. Ennyire tartanak Torgyán Józseftől még ma is? - Nem tudok én sem másra gondolni, mint hogy ez áll a háttérben. Ha megengedi, én viszont inkább nem a régi dolgok felhánytorgatására, az emlékidézésre venném az irányt, hanem a nemzetet foglalkoztató mai problémákról beszélnék. -Akkor úgy kérdezem: azért támadják még most is, mert mintha mindig akkor lenne a baloldalnak nevezett konglomerátum a legdühösebb, amikor a jobboldali szereplők között egyetértés van? A konstruktivitás olyan számukra, mint bikának a vörös posztó. Talán amiatt, mert a baloldalon régóta nem tapasztalt széthúzás uralkodik? Úgy látom, azon a fertályon, amelyet én hosszú évek óta csak neo-ultraliberális oldalnak hívok, példa nélküli szervezkedés vette kezdetét, amit óriási hiba lenne lebecsülni. Főként, hogy ez az alakulat, amit különös módon Együtt 2014-nek hívnak, jobboldalinak mondott szavazókat is el akar csábítani, és nemcsak leváltani akarja a nemzeti kormányt, hanem egyenesen kétharmaddal. - Bajnai Gordon kezdeményezésében ilyen komoly veszélyt lát? Hisz nagyokat bárki mondhat. - Nézze, én el nem tudom képzelni, hogy ez a társaság nemcsak kétharmadot, de még szimpla többséget is szerezzen a választásokon, de hallatlanul nagy károkat tudnak nemzetközi szinten okozni, amit minden magyar ember nap mint nap megszenved. Az ország fejlődését állandóan hátráltatják. Gondoljanak csak bele, milyen jelzés, hogy Robert Fico, a szlovák miniszterelnök nemcsak a magyar kormányfővel akart találkozni, hanem az Országgyűlésen kívüli baloldali ellenzék vezetőjével is. - Ami egy baloldali kormányfő esetében érthető szándék. - Igen, csakhogy ő Bajnai Gordonnal is találkozott, ami szokatlan, miután egy még be sem jegyzett egyesület vezetőjéről van szó, akinek semmilyen választói felhatalmazása, de hiteles támogatottsága sincsen. Aki saját maga által deklaráltan nem is baloldali kormány feje volt, hanem szakértőié, és most éppen középként reklámozza magát. Tudjuk, hogy ez mennyire fedi a valóságot, ám a randevú jelzi a nemzetközi baloldal támogatását, hogy hatalmas erők mozdultak meg a jelenlegi kabinet leváltására, és ezt nem szabad szó nélkül hagyni. - Hadd legyek kicsit ördög ügyvédje, mi rossz van abban egy parlamentáris demokráciában, ha az ellenzék hatalomra akar kerülni? Mert egy párt, tömörülés, politikus megítélésekor nemcsak a szavazatszerző képességet kell mérlegre tennünk, hanem a kormányzóképességet is. És ebből a szempontból már riasztó a helyzet. Ezért mondom, hogy leírhatatlan katasztrófa fenyegeti az országot, ha ezek az emberek, a neo-ultraliberális erők viszszajönnek, akiknek a kormányzásképtelenségéről a magyar nép már túl sok évig bizonyságot szerezhetett. Kérem, én néztem a baloldali hírcsatornán ennek a társaságnak az október 23-i rendezvényét. Fontos rögzíteni, hogy nem beszédeket tartottak, hanem felolvasásokat. Az egyik, a Juhász Péter nevű, bakit bakira halmozott és még október 23. dátumát is eltévesztette. A másik, Kónya Péter valamivel jobb volt, de az is messze kritikán aluli. Az igazi meglepetés Bajnai Gordon volt, mert ő még az előbbieket is alulmúlta. Úgy olvasott fel egy beszédet sírós hangon ez a karizma nélküli személy, hogy minden két szó között félperces szüneteket tartott, mint akinek még a betűket is nehéz felismernie. Azt hajtogatják, hogy jobboldali embereket is szeretnének a maguk pártjára állítani. De hát akkor miért sértegette mind a három felolvasó a magyarság szent totemállatát, a turult? És miért tüntetést tartanak a nemzeti ünnepen? Nem tudják, hogy ezzel belegázoltak minden magyar ember lelkébe? - Lehet, hogy ők csak azokra a magyarokra számítanak, akik megbuktak az iskolában történelemből. Ám tudja, mi lesz az ön szavaira a reakció. Torgyán megint túloz, végletesen elfogultan ítéli meg a más politikai oldalon állókat. - Akkor engedtessék meg, hogy ne a magam véleményét idézzem, hanem egy tekintélyes baloldali közgazdászprofesszorét, Róna Péterét, ő, aki kapcsolatban volt velük, azt mondta erről a csapatról, hogy álnok, cinikus, erőszakos banda, akikkel már bánja, hogy együttműködött régebben. A tárgyilagosság azt diktálja, hogy elfogadjam egy tapasztalt, köztiszteletben álló, nemzetközileg elismert személyiség objektív helyzetértékelését. Nyilván ő is felismerte, hogy ettől a nemzeti érzéseinket semmibe vevő társulattól nem lehet várni, hogy a magyar érdekeket szem előtt tartó politikát folytassanak. Gyurcsány Ferenc nem mulasztotta el Bajnai fellépésekor, hogy bejelentse: támogatja utódja miniszterelnök-jelöltségét. Kérdem én: milyen különbség van a két ember között? Állítom, hogy Gyurcsány Ferencet jobban utálja a magyar nép, mint Rákosi Mátyást. Bajnai pedig az ő tanítványa, reinkarnációja. Ez a szoros együttműködés csak megerősít abban, hogy restaurációs kísérlettel állunk szemben, ami külföldi neoliberális segédlettel zajlik. Bűntett számba menő kijelentések, rágalmak egész sorával igyekeznek hazánk rossz hírét kelteni, ártani hatalmi céljaik elérése érdekében. Finoman szólva a nemzetközi megítélés kedvezővé tételét nem segítette elő a Jobbik képviselőjének minősíthetetlen, európai magyar kultúrember számára elfogadhatatlan, felháborító megnyilatkozása sem. Sokaknak volt olyan érzése, direkt provokál a Jobbik. - Én ennek elemzésébe inkább nem mennék bele, annyira szégyenletes, méltatlan az egész. - Van azonban egy másik ellenzéki párt, amely elutasította Bajnaiékkal az összeborulást. - Ó, senki se gondolja, hogy ennek a neoliberális összefogásnak ne lenne részese az SZDSZ köntösét magára vevő LMP. Most nemet mondtak a násztáncra, de mondanak majd igent is, ne legyen senkinek kétsége eziránt. Ez az egész színjáték arra megy ki, hogy meglegyen a hozomány, a nagyobb választói támogatás a bizalom megteremtésével. Majd elkezdenek programokat egyeztetni, újabb kongresszust hívnak össze, és boldogan be fogják jelenteni, hogy immár elhárultak az akadályok a teljes körű együttműködés elől - természetesen kiegészülve az MSZP-vel és a Gyurcsány-féle társasággal. Mindezt a pálfordulást azzal fogják indokolni, hogy első az Orbán-kormány leváltása, minden más szempont csak utána következik, így ha maradtak is fenntartásaik az MSZP-SZDSZ- kormány felmelegített bukott politikusaival szemben, egy nagy közös cél érdekében ezeket el fogják simítani. - És ha van, aki bennük látja a jövendő jó kormányzás biztosítékát? - Mondja meg, miként volna kormányképes formáció az, amelyikben tizenöten nem képesek közös nevezőre jutni? Hogy akarnak az ilyenek tízmillió embert, egy egész országot kormányozni? Nem is szólván a tizenötmilliós nemzetről. Feltéve, de meg nem engedve, ha győzne ez a gyenge képességű garnitúra a választásokon, kormányozhatatlanná válna az ország. Még akkor is, ha valami csoda folytán kétharmadot sikerülne elérniük. A nemzeti oldal ugyanis nem maradna tétlen és a független, jogállami intézmények új vezetői sem engednék ismét azt a gazdasági, pénzügyi, közigazgatási ámokfutást, amit megengedtek maguknak nyolc éven keresztül. Ez azonban csak fikció, miután száz százalékig biztos vagyok benne, hogy a Fidesz megnyeri a 2014-es választást. A gond az, hogy ez nem elég. Olyan súlyosnak látom a helyzetet a nemzetközi környezetben, hogy újból kétharmadot kellene szerezni az Országgyűlésben. Sokan ítélik meg úgy a helyzetet, hogy ilyen nagy győzelmet csak egy olyan borzalmas MSZP-SZDSZ- kurzus után lehet aratni, amilyenben része volt az országnak. Pedig meg kell próbálni, mert a mélyreható átalakulások, amire huszonkét éve vár a nemzet, csak így következhetnek be. Ha pusztán sima többsége lenne a kabinetnek, éppen az általa hozott kétharmados törvények kötnék gúzsba. Tovább megyek: több cikluson keresztül kellene megteremteni az érdemi változásokhoz szükséges nagy többséget. Ez megnyugtatná a nemzetközi piacokat is, hisz hosszú távon biztosítva látnák a stabilitást. Mindehhez a nemzeti oldalnak meg kell szerveznie magát. Márpedig mindmáig a kisgazda hagyományokat továbbvivő tömegek teszik ki a szavazók zömét. Ezt a szellemiséget kell megjelenítenie minél erőteljesebben a kormánynak. Az ideális persze az lenne, ha lehetőség szerint újjászerveznék a történelmi kisgazdapártot. - Ön is tudja, hogy hányan fogják ezt mosolyogva olvasni és azt mondani: lám, Torgyán ismét álmokat kerget, s még mindig feszíti a karriervágy. Én nem magamról beszélek, hisz szeretett hazámért bármit megteszek, de ebbe a színvonaltalan, mocskossá váló, hamis vádakkal teli politikai életbe akkor sem akarnék visszakerülni, ha ennek lenne realitása. A kisgazda szellemiség viszont olyan történelmi kincs, ami megkerülhetetlen lesz még hosszú ideig. Ott vannak a kisgazda kötődésű, gondolkodású szakemberek, politikusok ma is különböző kormányzati posztokon, az Országgyűlésben, önkormányzatokban, mindenhol hazánkban. Sokan meglepődnének, ha tudnák, mennyien. És tudja ezt a miniszterelnök úr is. Születésnapomra küldött levelében éreztem utalást arra, hogy ő is tisztában van ennek a tradicionális, mégis modern kisgazda örökségnek a pótolhatatlan értékeivel. - Szívesen festették le önt fantaszta, irreális, dilettáns tervek felkarolójaként. A chilei cseresznyét szokás emlegetni, mint eklatáns példát. Bár a bevásárlóközpontok gyümölcskínálatának távoli származási helyét elnézve utólag sem érthető, mi volt ezen nevetni való. - Pár éve legfelsőbb szinten is pert nyertem ebben és más agrárügyben Orosz /dzse/bulvárrádiós,televíziós riporter és Gráf József volt szocialista agrárminiszter ellen. Ám a megítélt kártérítést Orosz József a mai napig sem fizette meg. Én tudniillik soha sem akartam chilei cseresznyét Magyarországra behozni. Szándékom az volt, hogy biztosítsanak a számunkra ingyen Chilében ezer hektár cseresznye termeltetésére alkalmas területet, amelyet magyar technológiával, de vegyesvállalati formában üzemeltettünk volna, mint azt teszik a fejlett agráriummal rendelkező országok. Az itt termelt cseresznyét Chiléből Japánba szállítottuk volna, ahol azt minden mennyiségben, csillagászati áron lehetett volna értékesíteni. Hasonló - igen sikeres - kezdeményezéseink szőlővel és déligyümölcsökkel már voltak Brazíliában is. Mindkét esetben külföldi üzletemberek valósították meg a mi terveinket, és aratták le az anyagi babérokat. Semmi sem volt drága az ellenérdekelt médiának, csak hogy nevetségessé próbáljanak tenni ebben és más ügyekben is pedig elsősorban hazánknak ártottak. - Milyen Magyarországgal lenne elégedett a jövőben? - Nagy bajba kerülhetünk, ha nem tudjuk megteremteni a nemzeti összefogást, ami a magyarságot átmenti a harmadik évezredbe. Ez csakis keresztény európai és nemzeti alapon történhet, hisz ha több mint ezer évig bevált, akkor nincs okunk a változtatásra. Én azonban optimista vagyok. Ha sikerül a nemzeti erőknek több cikluson keresztül nagy és stabil kormánytöbbséget alkotniuk, meg lehet valósítani a nemzeti megbékélést, tiszta vizet lehet önteni a pohárba az ügynökkérdésben és a hazai élelmiszer-termelés, feldolgozóipar felfuttatásával, az egymillió új munkahely létrehozásával emelkedő pályára lehet állítani a magyar gazdaságot, az egész országot. Nemzeti összefogás, újból kétharmad kell Torgyán József a neo-ultraliberális támadások elhárításáról és az ország felemelkedéséről Nemrég ünnepelte Torgyán József nyolcvanadik születésnapját. A Független Kisgazdapárt egykori elnöke, volt földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter azon személyiségek egyike, akik megítélése a legtöbb vitát kavarta a rendszerváltozás óta eltelt huszonkét esztendőben. Mára azonban olyan veszélyeket lát a nemzetközi és hazai politikai folyamatokban, hogy nem a múlttal akar foglalkozni, hanem a nemzet jövőjével. Ezért a lehető legszélesebb nemzeti összefogásban látja a megoldást. A jogász-politikus szerint az országot csak úgy lehet véglegesen emelkedő pályára állítani, ha a jelenlegi polgári kormány ismét kétharmados többséget kap a következő választásokon és több ciklusra dominanciát szerez az ország vezetésében. Úgy látja, ehhez szükség van arra a kisgazdapárti szellemiségre, aktív részvételre, amely szinte őshonos a magyar közéletben. Maeyfri Dávid________________________________ _ 5 2012. december 5., szerdaLátó-Tér