Magyar Nemzet, 2014. október (77. évfolyam, 268-297. szám)
2014-10-04 / 271. szám
a kár labdarúgó is lehetne? - New York Bronx negyedében születtem, és az iskola mellett szinte csak sportoltam meg énekeltem. A foci annyira jól ment, hogy egy jó nevű, labdarúgásban jeleskedő másik egyetem is leigazolt volna. Több sérülésem volt, ezért végül felhagytam az edzésekkel. Egyébként az egyetemi edzőm George Vízvári volt, aki Puskás idején focizott Magyarországon. - Szerencsére zenei közegben nőtt fel. - Édesanyám, Kállay Katalin modell, a magyar történelmi Kállay család leszármazottja, édesapám pedig Fernando Saunders soulénekes, zenész, ismert amerikai producer. A zene mindig mellettem volt az apukám miatt, sokat tanultam tőle. Lou Reednek volt a basszusgitárosa, és közösen énekeltek is. Csecsemőkoromban Lou Reed babusgatott, játszott velem, dalokat dúdolt, mert imádta a gyerekeket. Később elvittek magukkal a kisebb koncertturnékra, az öltözőkben ténferegve döntöttem el, hogy én is ezt akarom csinálni. Apám Marianne Faithfull-lal, Joan Baezzel, Slash Tori Amosszal, Jimmy Page-dzsel, Luciano Pavarottival és Jeff Beckkel is zenélt. Lou Red tavaly elhunyt, ez megviselt. - Milyen egyetemre járt? - Üzleti tudományokat tanultam. Ezt ajánlotta mindenki, mondván, ezzel sok pénzt lehet keresni. Szorgalmas voltam, sokat tanultam, rendesen jártam az előadásokra, de azt éreztem, hogy nekem ez igazából nem is tetszik. A szülői szigor miatt csináltam. Tudom, hogy anyukám mindig a legjobbat akarta nekem, igaz, ma is úgy néz rám, mintha védtelen nebuló lennék. Aggódó típus. - New Yorkban mindene megvolt. Miért maradt mégis Magyarországon? - ötéves koromig minden évben elhozott édesanyám a budapesti nagymamámhoz. Aztán hosszú szünet következett, majd 2010-ben ismét Magyarországra jöttem, ugyanis édesanyám pár évvel korábban már hazaköltözött. Egy napon éppen a nagymamánál ültem, amikor a televízióban leadták a Megasztár reklámját. Megkérdeztem tőle, kipróbáljam-e, mire ő azt mondta, jó, csináld.. . Nem érdekelt, hányadik leszek, viszont az eurovíziós dalfesztiválnál láttam, hogy az már nemzetközi megméretés. Harmadszorra indultam ezen a versenyen, végül a gyermekbántalmazásról szóló Runninggal képviselhettem Magyarországot. Az Eurovízió történetében soha ennyi ország nem szavazott még magyar előadóra. Bár a győzelem elmaradt, kivívtam a szakmai elismerést. Magyar zászlóval a kezemben úgy éreztem magam, mint egy olimpikon. - Ezért maradtak abba az amerikai tanulmányai is? - Igen, hiányzik még egy év. De nem fogok visszamenni. Mindig zenével, énekléssel, producerkedéssel akartam foglalkozni. Már 2010-ben megkaptam a magyar állampolgárságot. Csak a barátok hiányoznak, de közülük hatan márciusban eljönnek majd hozzám Budapestre. Már négy éve nem voltam az USA-ban. Elég sok támadás érte az eurovíziós szereplésével kapcsolatban. Sokaknál már az is kiverte a biztosítékot, hogy az megy a dániai döntőbe, aki „nem is magyar”... Igazából mindegy, ki nyer, mindenkit szidtak volna. ByeAlex is kapott hideget-meleget a múlt évben, most én voltam soron, jövőre meg majd valaki más kap. Pedig Alex is azt csinálja, amit szeret, és nem állt be a sorba. Szomorú, hogy a legnegatívabb kritikák rendre a saját országodtól jönnek: engem Magyarországon elég sokan lehúznak, külföldön ellenben valahogy jobban állnak hozzám, de legalábbis nem szólogatnak be zsigerből. Persze Magyarországon is nagyon sok kedves ember van, akikről tudom, nem fogják elrontani a napomat azzal, hogy rám kiabálnak valami rasszista baromságot. Olyat is írtak az interneten, hogy „menj viszsza Afrikába a majmokhoz”. - Sokan mondják, hogy nem vagyok elég magyar. Pedig én annak éreztem magam egész életemben, még akkor is, mikor Amerikában éltem. Sajnálom, hogy olyan szomorú az életük, hogy csak ezzel tudnak foglalkozni. Irigység mindenhol van, de talán nem olyan mértékben, mint itt. A magyarok nem tudnak összetartani. Ehhez a majmozáshoz nincs is mit hozzátennem. Amikor éjszaka elmegyek egy klubba, ott is előfordul, hogy beszólnak. Gyakori, hogy egy fiú lánytársaságban van, és azért mond nekem rosszat, hogy hősködjön, miközben a mellette lévő lányok grimasszal jelzik, mennyire nem értenek egyet vele. Elég nyomasztó lehet, hogy már egy éve tart a rendőrségi nyomozás verekedés miatt. Tavaly májusban egy bárban egy ötfős társaság kötözködni kezdett: „Feketék vagytok, mit kerestek itt?” A dulakodás során az egyik áldozat arc- és orrcsonttörést, másikuk pedig agylebenysérülést szenvedett. - A Bors az írta, hogy fejbe rúgtam az áldozatot. Nos, én még soha nem rúgtam fejbe senkit sem. Majd ha tisztáztam magam - és remélem, így lesz -, akkor az ügyvédek megteszik a szükséges intézkedéseket. Sohasem voltam még kihallgatáson, pláne gyanúsított. Itt nem mindegy a kifejezések árnyalatnyi értelme sem, hiszen ártatlan vagyok, ezt minden eszközzel szeretném bebizonyítani. Ezért is kértem nyelvi tolmácsot a rendőrségen. Engem és a barátomat súlyos, illetve életveszélyt okozó testi sértéssel, a másik öt férfit pedig garázdasággal vádolják. - Újabb és újabb dalai jelennek meg a rádiókban, amelyek, ha jogi elégtételt nem is, de nemzetközi sikereket sejtetnek. És itt van a Leslie Mandokival kapcsolatos történet. Ő lett a menedzsere? - Egy Németországgal kapcsolatos budapesti rendezvényen léptem fel, ahol megjelent a kint élő, magyar származású Leslie Mandoki is, aki producerként 72 világsztárral dolgozott. Úgy tudom, a lánya hívta fel rám a figyelmét. Pár héttel később Mándoki szervezésében kisebb koncertet kellett adnunk vagy 150 embernek, köztük egy csomó zenei szakembernek a Sonytól és az Universaltól. Másnap Mándoki úr megmutatta, miket írtak neki e-mailben a vendégek: mindegyik dolgozna velem. Németországban találkoztam olyan zenészekkel, akik szakmai életük során Phil Collinsszal és Lionel Richie-vel is együttműködtek. Igen, Mándoki úr lesz a menedzserem. Most az ügyvédeim a régi svédországi szerződésemet vizsgálják. Ha azt lezárjuk, aláírom a szerződést Mándokival. A lemezem anyaga formálódik, karácsonyra jelenik meg. A már meglévő dalok felét kidobtam. Az általam megélt, hallott, tapasztalt dolgokról énekelek majd. Pár hónapja az USA- ban, Grand Junction városban megölték Nicholas Alan Pottst, aki kint kollégiumi szobatársam volt. Miközben a késelő üldözte, ő háztól házig futott, segítségért dörömbölt az ajtókon, de senki sem nyújtott segítséget. Milyen ez a világ? Ő is benne lesz az egyik dalomban. Tele van a fejem dalszövegekkel, sokszor az utcán eszembe jutó dallamokat, strófákat beleéneklem a mobiltelefonomba. Az utcán látott dolgok is megihletnek, például ha látok egy padon fekvő hajléktalan bácsit - sajnos itt, az Andrássy út környékén elég sokan vannak. - Mindig ebben az elegáns kávézóban ad interjút. Miért? - Pár utcára lakom innen. Édesanyám is a közelben lakik, kétnaponta járok hozzá. Bár nem kértem meg rá, magyarosan főz nekem. Kedvenc ételem a paprikás csirke. Amúgy szusirajongó vagyok, gyakorlatilag ezért költöztem az Andrássy út környékére. Szeretek enni, és aki azt mondaná, hogy szerencsés alkat vagyok, mert nem látszik rajtam, az jó, ha tudja, meglátszana, éppen ezért mindennap konditerembe járok. Ahogy egy vidéki sörfesztivál is nem várt meglepetést hozott. - Felléptem a miskolci sörfesztivál zárónapján, majd úgy döntöttem, ha már ott vagyok, kivárom az este színpadra lépő Boney M. zenekart is. Ők két és fél órával az én fellépésem után álltak színpadra, tehát vélhetően nem látták a produkciómat. Amikor a másfél órás koncertjük végén a banda levonult, odamentem, és gratuláltam nekik a fergeteges bulihoz. Liz Mitchell kedvesen odaszólt nekem, hogy „te úgy nézel ki, mint valami énekes”. Erre mondom: igen, az vagyok. És a színpadon elénekeltem a Runningot. Ez annyira tetszett nekik, hogy közösen is énekeltünk. Azt mondták, kellene csinálnunk majd egy közös dalt is. Kicseréltük a telefonszámokat, úgyhogy ebből bármi lehet. Nagy veszteség érte májusban: elhunyt a nagymamája. A Facebook-oldalán ezt írta: „Drága kis nagyikám, örökre a szívemben maradsz. Minden emlék megmarad. Még mindig érzem, amikor kicsi voltam, és nem bírtam elaludni, ha nem feküdtem melletted. A mosolyod meg a szemed csak a szeretetet sugározta, és mindenki csak szeretett téged, aki ismert. Soha nem panaszkodtál semmiről, akkor is, ha rosszul voltál, mert nem akartad, hogy rossz legyen másnak.” A nagymamának és így önnek is egyenes ági felmenője Kállay Miklós magyar miniszterelnök. - Büszke vagyok, hogy történelmi magyar nevet viselek. Idén nem tudtam elmenni Szabolcs- Szatmár-Bereg megyébe a Kállayak világtalálkozójára. De foglalkoztat ez a történelmi örökség, a jövőben több időt fordítok rá. - Az amerikai fiatalok tudnak valami Kállay- Saunders Andrásról? - A barátaim igen. Az eurovíziós dalfesztiválról írt a The New York Times is, ahol engem név szerint és bővebben méltattak. Kállay-Saunders András a régi koncertöltözőkről, a híres új producerről és a történelmi névről Nem bronxi mese kap hideget és meleget Kállay- Saunders András az eurovíziós dalfesztivál óta. Kifordult nemzettudatú ellenzői szerint nem elég magyar, az elmúlt hónapokra pedig egy verekedés miatti nyomozás nyomta rá a bélyegét. Ráadásul a Boney M. is lecsapott rá... Kaffir Nemet - Magazin ES 2014. október 4., szombat