Magyar Nemzet, 2017. április (80. évfolyam, 77-99. szám)

2017-04-26 / 96. szám

ROVATVEZETŐ: WEKERLE SZABOLCS • kultura@magyarnemzet.hu Hallott erről? Az én színházi ízlésemnek jobban megfelel, ha a néző maga jön rá bizonyos dolgokra, és nem írják ki nagy betűkkel az orra elé. RUDOLF PÉTER SZÍNÉSZ AZ INDEXNEK Visszájára fordítani a dolgokat • Óriási ünneplés fogadta a fantasy irodalom lengyel sztáríróját, Andrzej Sapkowskit R. KISS KORNÉLIA A lengyel fantasy irodalom sztárja, ha­zája egyik vezető kulturális „exportter­méke”, Andrzej Sapkowski a valóság­ban is olyan, mint a könyveiben: sze­reti a visszájára fordítani a dolgokat, és nem áll tőle távol az irónia. Közönség­­találkozóján vidáman sörözött a pódiu­mon, és egy ponton azt kezdte fejte­getni, hogy milyen nagy tehetsége van, ami kiemelte őt a tömegből. - Ti vagy­tok a tömeg - kedveskedett a budapes­ti InGame kávézóban összegyűlt rajon­góknak. Azt mondta: számára az írás nem több, mint fekete betűk fehér pa­píron. Úgy rakosgatja őket, mintha do­minózna. Hőseivel igazán nincs sem­milyen viszonyban, így nehezen tudja értelmezni a rajongóknak azokat a kér­déseit, hogy hová költözne szívesen a saját univerzumában, vagy melyik sze­replőjével találkozna. De nem valószínű, hogy Sapkowski magyar rajongóinak könnyű a kedvü­ket szegni, hiszen nagyon szeretik azo­kat a könyveit, amelyek magyarul is megjelentek - vagyis az író életművéből egyelőre a Vaják sorozatot. A novellás­­kötetekből és regényekből álló sorozat központi figurája a pénzért szörnyek­re vadászó, különös képességekkel bí­ró Geralt, aki magyar elnevezése szerint vaják, vagyis amolyan férfi boszorkány, ha az eredeti lengyel kifejezést vesszük alapul. A magyar megfelelő egyébként Kellermann Viktória leleménye volt, aki az utolsó, most megjelent kötetet kivéve a Vaják sorozat magyar fordítója volt. A történetek maguk egyfajta „alterna­tív középkorban” játszódnak, ami sok szempontból - a szörnyeket leszámít­va - nagyon is hétköznapi és realista vi­lág. Bár köztudottan sokat merít a szláv mitológiából, Sapkowski a budapesti közönségtalálkozón kikérte magának, hogy ezzel azonosítsák őt. Szerinte nem érdemelte ki, hogy „szláv íróként” hi­vatkozzanak rá. Éppúgy fontos neki Ar­túr király legendája vagy a Grimm-tör­­ténetek. A könyvsorozat alapján The Witcher (A vaják) címmel nagyon nép­szerű, többrészes számítógépes játék is készült, ami sok olvasóhoz korábban érkezett meg, mint a könyv. Itthon is előbb jelent meg a játék - az első rész 2007-ben -, mint a könyvek, mindkettő ugyanannál a kiadónál. Olyasmire gondoltam, hogy megírom a novellát, kifizetik, és viszlát. Erre hivatásos író lettem Sapkowski nyitva hagyja a kérdést, hogy folytatja-e valaha a Vaják soroza­tot. Lapunknak azt mondta: kicsit félt, hogy rutinból fog írni. Hét évet dolgo­zott a Vaják regényfolyamon, ezután ír­ta azt a fantasyt, amely a korábbiaktól eltérően nem egy részben vagy egész­ben képzelt középkorban játszódik, ha­nem a kortárs Afganisztánban. Magya­rul még nem jelent meg a regény. A magyarországi ünneplés valósá­gos időutazás a szerzőnek, hiszen a most magyarul megjelent Vaják-köte­­tet húsz évvel ezelőtt írta. - A történe­tek nemzetközi sikere elég nagy meg­lepetés volt nekem - mondja. Bár azt is hozzáteszi: segített, hogy a csehek és az oroszok számára a lengyel science fic­tion a minőséggel jelentett egyet Sta­nislaw Lem óta, így a fantasyt is jól fo­gadták. A német és az angolszász piac­ra már nehezebb volt betörni. Az írónak máig fogalma sincs, hogyan jutott eszé­be, hogy 1985-ben elindul a lengyel sci­­fi és fantasy magazin, a Fantastyka no­vellaíró pályázatán. - Olyasmire gondol­tam, hogy megírom a novellát, kifizetik, és viszlát. Erre hivatásos író lettem. A 69 éves Sapkowski néhány éve nem adott ki a kezei közül új könyvet. Azt mondja: már idős és gazdag pasi, ezért nincs rajta nyomás. De az Afganisz­­tán-regény után írt még egy, magyarul egyelőre még nem jelent Vaják-könyvet. A szerző nem különösebben rajong a számítógépes játék témájáért, ami nem csoda, mert sokaknak ez jut először eszükbe a The Witcher kifejezésről. Rá­adásul a játékhoz nincs köze, nem szólt bele a történetbe, az csupán az ő uni­verzuma alapján készült. A nemzetközi siker után Lengyelországban viszont nemzeti kincsként kezelik a játékot. Per­sze Sapkowskit is; a fantasy jobban ben­ne van a köztudatban, mint nálunk, el­fogadják a magasirodalom részeként, és előkelő helye van a könyvesboltokban. A magyar rajongók hosszú sorban vá­rakoztak az író dedikálásakor a hét vé­gi Budapesti Nemzetközi Könyvfeszti­válon. Ekkora sikere csak a Nobel-dí­­jas török írónak, Orhan Pamuknak volt. Akadt, aki a magyar kiadást sem várta meg, megrendelte a könyvet angolul. FOTÓ: AFP/TORSTEN SILZ Sapkowski számára az írás nem több, mint fekete betűk fehér papíron 2017. ÁPRILIS 26., SZERDAMagyar Nemzet Utolsó vacsora Restaurálják Leonardo da Vinci freskóját Az Eataly olasz élelmiszerboltlánc egymillió euró­­val (314 millió forint) finanszírozza Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című freskójának legkorszerűbb megőrzési munkálatait. A milánói Santa Maria delle Grazie kolos­tor refektóriumában található freskón a legkorszerűbb megőrzési munkála­tokat végzik el, és új szellőzőrendszert is kialakítanak. A mikroklíma szabályo­zásával nemcsak a freskó időtállóságát javítják, hanem azt is lehetővé teszik, hogy ezután több látogató csodálhassa meg a művet. A korlátozások miatt eddig évente legfeljebb 400 ezer ember tekinthette meg. A restaurálásra és a levegőcsere megújítá­sára 1,2 millió eurót költ a kulturális minisztérium. A különleges szűrőrendszer beépítésével Leo­nardo halálának 500. évfordulójára, 2019- re készülnek el. Leonardo eredeti alkotá­sának már csupán egy nagyon kis része érintetlen. Da Vinci életrajzírói szerint már néhány évtizeddel a mű születé­se után romlott az állapota a kolostor levegőjének nedvessége miatt, de ká­rokat okoztak benne a restaurálási kí­sérletek is. Csoda egyáltalán, hogy még látható: a második világháborús bombá­zásokkor az egész épület összedőlt, egye­dül az a fal maradt állva, amelyen az Utolsó vacsora látható. (MN) Balog Zoltán valóban leváltja Doncsevet FICSOR BENEDEK Két hete írtuk meg, hogy Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere nagy valószínűséggel meneszti Doncsev And­rást, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) alelnökét. Nem siették el a dolgot, ne­hogy túl hamar valósággá váljon a Ma­gyar Nemzet jóslata, de cikkünk állítá­sait tegnap végül mégis igazolták. Az MTI szűkszavú közleménye szerint Doncsev András május 1-jei hatállyal, közös megegyezéssel távozik posztjá­ról. Utódjáról Balog Zoltán és Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke a közeljövőben egyeztet. Korábbi cikkünkben arról írtunk, a leváltás hátterében az NKA Cseh Tamás­programjával kapcsolatos kormányzati kifogások, illetve a Doncsev András és Balog Zoltán közötti személyes problé­mák állhatnak. Némely hírek szerint a miniszter és az alelnök kapcsolata hosz­­szabb ideje feszültségektől terhes volt, a személycsere így nem meglepetés. Más forrásból ennél abszurdabb prob­lémáról értesültünk, amely szerint a feltörekvő könnyűzenészeket, előadó­kat segítő Cseh Tamás-programban túl sok „liberális” zenekar nyert támoga­tást, ami szúrta a kormány szemét, és ez okozta Doncsev András vesztét. Akkor az NKA alelnöke azt nyilat­kozta lapunknak, nem tervezi lemon­dását, hiszen a munkájára nem lehet panasz, de mint bárki az országban, ő is leváltható. Hozzátette, ha a Cseh Ta­más-programmal kapcsolatban bármi­lyen probléma adódhat, az csak any­­nyi, hogy túl jól működik. - Közpénzből nem magánzsebekbe, hanem a meg­felelő helyre vándorol a pénz, ha ez baj, akkor valóban hibáztam - fogalmazott Doncsev. A liberális zenekarokat érin­tő váddal kapcsolatban hangsúlyozta: nem ismer ilyen kategóriát, a program­ban csak a tehetséget nézik, nem azt, ki melyik pártra adja a szavazatát. Két hete a leváltással kapcsolatban megkerestük a minisztériumot és a mű­vészeti akadémiát is; választ eddig egyik helyről sem kaptunk. A lenyelt nyúlvese, avagy torkunkon akad a társadalom • Emberevő horror helyett sokkoló beavatásdráma Julia Docournau filmje, a Nyers LAKNER DÁVID A tavaly bemutatott Nyerset megelőzte a híre: szájról szájra járt, hogy az elké­szült mű annyira sokkoló, hogy akadt, aki el is ájult a vetítésén, a Nyers pedig rögtön felkerült a legdurvább, legbotrá­nyosabb filmeket számba vevő listákra. Bár félő volt, de a Nyers lényege való­jában egyáltalán nem az öncélú brutali­tással való riogatás. Horrorfilmnek sem igen nevezhetjük Julia Ducournau első nagyjátékfilmjét, és szerencsére bűnös élvezettel felérő abszurd sem lett belőle. Pedig megvolt rá minden esély. A történet szerint Justine elsőéves az állat­orvosi egyetemen, ahová nővére is jár, rögtön az elején pedig kénytelen szem­besülni a rendkívül durva és megalá­zó beavatási ceremóniákkal. A lány az intézménybe vegetáriánusként érke­zik, ám az egyik durva próbatétel során nyers nyúlvese lenyelésére kényszerítik. Hiába mondja, hogy az egész családjuk, így testvére is vegetáriánus, ezt a nyom­ban odarángatott nővére egyszerűen le­tagadja. Onnantól nincs megállás Jus­tine számára, rákap a hús ízére, hogy az állatias ösztönöknek engedve hamaro­san már társaira kezdjen éhezni. A nálunk a nemrég lezajlott Titanic filmfesztiválon bemutatott mozi össze­tett társadalmi szatíra, egyúttal a néző elevenébe találó dráma, aminek tagad- A Nyers azon ritka film, amelytől jóval több gondol­­kodnivalót kapunk, mint amit előzetesen vártunk­ hatatlanul zsigeri a hatása, ezt szolgálja az ábrázolásmód durvasága is. Bár több helyütt írták, de a kannibalizmus nem is annyira a szexuális ébredezés vagy a felnőtté válás metaforája lesz itt. A va­lóban gyermekien naiv Justine elsősor­ban nem felnőttkorba lép, hanem sok­kal inkább szembekerül a társadalom képmutatásával és agressziójával, vala­mint az ösztönök leküzdhetetlen áradá­sával. Nem véletlenül játszik rá Ducour­­nay a főhős nevével De Sade klasszikus művére. A Justine, avagy az erény meg­hurcoltatásához hasonlóan figyelhetjük meg itt az ember harcát ösztöneivel, s közben az álszent, de gátlásait bármi­kor levetkőzni kész társadalommal. A kegyetlenkedés ott van mindkét pillanat­ban: kulcsfontosságú az orvosnő törté­­ nete, akit Justine a testi tünetei miatt ke­ res fel. Mint halljuk, járt nála egy teltebb lány, aki a végén teljesen elérzékenyült: állítása szerint az orvosnő volt az első, aki nem tett megjegyzést az alkatára. A flyers azon ritka film, amelytől jóval több gondolkodnivalót kapunk, mint amit előzetesen vártunk. Bár a rendezőnő a vegetarianizmus kapcsán úgy nyilatkozott a Vox havilapnak, hogy azzal csak még elemibb erejűvé akarta tenni az első húsfogyasztást, ennél akár jóval összetettebb értelme is lehet en­nek a motívumnak, hiszen köze lehet a képmutatáshoz, az ösztönök mélyre rejtéséhez is. Justine sorsa mintegy eldől a szüle­tésével, menthetetlenül bekerül a gépe­zetbe, a darálás pedig akkor indul meg kíméletlenül, amikor a védett csalá­di közegből kiszakadva szembetalálko­zik a szélesebb társadalommal. Magá­ra maradva pedig az ellenállásnak sem­mi esélye.

Next