Magyar Nemzet, 2017. május (80. évfolyam, 100-125. szám)
2017-05-27 / 122. szám
28 magazin számok nyelvén M CS. A víziló ballaszttartályai A víziló nem úszik. Ez a megállapítás meglehetősen hihetetlennek tetszik, hiszen mindannyian láttunk már vízilovat a vízben lubickolni. Érdemes hát pontosabban fogalmaznunk: a víziló szinte sohasem úszik úgy, mint más víziállatok. Ehelyett, miközben a vízben tartózkodik, szinte mindvégig az aljzaton támaszkodik a lábával, és úszás helyett galoppozva halad előre. Ha pedig lába nem érintkezik a fenékkel, akkor sem úszik. Ehelyett vízi életmódjához alkalmazkodott testfelépítése,sűrűsége, amely ballaszttartályként funkcionál, segíti az állatot. E képességét kihasználva tud agresszíven támadni; sok szakértő - a bumfordi állat „cukisága” dacára - a legveszélyesebb afrikai állatnak tartja a vízilovat. 10 halászt öltek meg vízilovak az elmúlt évtizedben egyetlen szenegáli faluból, Gouloumbouból. A The Washington Post riportja szerint a helyi halászok nap mint nap az életüket kockáztatják, amikor csónakjukkal kihajóznak a Gambia folyóra. 1000 kilogrammot nyom egy átlagos hím víziló (1300-at a nőstény), bár volt már négy és fél tonnás példány is. Szinte kizárólag növényekkel táplálkozik. Utóbbi sajátossága és „mackós” testalkata sokakban a kedvesség és a békesség képzetét kelti. Pedig ez nem is állhatna távolabb a valóságtól. 10 embert (közöttük 12 gyermeket) ölt meg egyetlen víziló 2014-ben Nigerben az azonos nevű folyóban. A gyerekek iskolába menet keltek át a folyón egy csónakban, amikor egy felnőtt víziló felborította a hajót, számolt be a The Guardian. Arról nem tudni, hogy a gyerekek vízbe fúltak, vagy a víziló ölte meg őket. De hogyan képes egy ilyen tömegű, ennyire lomha testalkatúnak tűnő állat efféle agresszióra? Nos, a lomhaság csak a látszat. 30 kilométer per órás sebességű futásra is képes a víziló a szárazföldön rövid távon. Ez azt jelenti, hogy könynyűszerrel utolér szinte bárkit. Nevéhez méltóan képes galoppozni, de általában inkább üget. 5*6 órát tölt mindössze naponta a szárazföldön, jellemzően éjszaka, a nappal jelentős részében a vízben tartózkodik. Csakhogy eközben sem úszik. 0,47 métert tesz meg másodpercenként átlagosan a vízben mozgó víziló a Nyugat-chesteri Egyetem kutatói szerint. A biológusok két víziló víz alatti mozgását vették videóra, majd képkockánként elemezték. A lába a vízben való haladás közben szinte mindvégig érinti a folyó vagy a tó medrét (nagyrészt a sekély, part menti vizekben tartózkodik). A szárazföldön három lábának kell folyamatosan érintenie a talajt (hogy fenntartsa a stabil háromszög-alátámasztást), de a vízben, a testére ható felhajtóerő segítségével, erre nincs szüksége. 30 percig is bírja egy levegővétellel, így amikor a mélyebb vizekben halad, általában akkor sem úszik, hanem a fenéken fut. Időnként elrugaszkodik az aljzatról, de ekkor sem úszik, hanem inkább a vágtázó, mind a négy lábát felemelő lóhoz hasonlóan „repül”. A felhajtóerő miatt a víz alatt jelentősen magasabban van a hasa a talajhoz képest, mint a szárazföldön. 60 százaléka a víziló testsúlyának az elülső lábakra nehezedik (ez soknak számít, hiszen például az elefántoknál ez az érték csak 55). Emiatt a víz alatti haladáskor főként a mellső lábával löki magát. Testének sűrűsége, főként csontjainak meszességéből fakadóan, nagyobb, mint a vízé, így könnyen lent képes maradni a fenéken. 125-150 ezer közé teszik a világon élő vízilovak számát. Az állat agresszivitása láthatóan nem elegendő ahhoz, hogy ő álljon nyerésre az emberrel folytatott háborúban, hiszen az elmúlt húsz évben a becslések szerint akár húsz százalékkal is csökkenhetett a számuk. Kicsit magasabbról nézi GYÖRFFY ÁKOS evés olyan könyv jelent meg mostanában, amelyet ekkora várakozás előzött meg. Ez a várakozás részben a kiadó (Jelenkor) Magyarországon egyáltalán nem megszokott méretű reklámkampányának köszönhető, másrészt persze annak, hogy Nádas Péterről van szó, aki mégiscsak egyfajta írófejedelemként él a köztudatban. A köztudat talán túlzás, maradjunk inkább abban, hogy egy viszonylag szűk réteg, néhány ezer ember azért tudja, kicsoda Nádas Péter. Húsz-harminc ezer embernél biztosan nem több. Kertész Imre és Esterházy halála óta Nádas az a magyar író, aki külföldön talán a legismertebb. Esetleg Krasznahorkai még, aki átlépte az ingerküszöböt a nagyvilágban. Nádas megosztó személyiség, megosztó a művei miatt, de sokkal inkább az úgynevezett közéleti szerepvállalása okán. Vannak számosan, akik szinte istenítik, de olyanok is akadnak szép számban, akik majdhogynem dührohamot kapnak, ha a neve szóba kerül. Tapasztalatból beszélek, találkoztam már mindkét típussal. Azzal, hogy megosztó személyiség, nincs is semmi baj. Különös is lenne, ha egy emberként rajonganának érte egy olyan országban, ahol már egy gyerekeknek rendezett focimeccsen is képesek ordítozni egymással - politikai alapon - a tisztelt szülők. A minap fültanúja voltam annak, hogy két apuka, miután az egyikük fia felrúgta a másik fiát meccs közben, másodpercek alatt egymásnak esett a lelátón, és az üvöltözés kisvártatva sorosozásba, zsidózásba és nácizásba torkollott. Az üvöltözésüket hallgatva eszembe kellett jutnia Nádas Péter új könyvének, a Világló részleteknek, mert ebben a könyvben Nádas - többek között - arra tesz kísérletet, hogy megpróbálja megérteni például az efféle üvöltözések természetét. Miért üvöltenek ilyesmit egymásnak az emberek. Honnan jönnek a szavaik hozzá, honnan az indulataik. Tudják-e, mit üvöltenek, és számolnak-e üvöltözésük hatásaival. De ne szaladjunk ennyire előre. Nádas új műve két kötetből áll, a kettő együtt nagyjából ezerkétszáz oldal. Az első kötet címlapján partra vont rozsdás hajótest látható, a másodikon ugyanez a hajótest közelről, immár a part és a távolabbi hegyek nélkül. Pusztán a horgonyok leengedésére szolgáló két lyukra fókuszál a kép és a felpúposodó festékre a viharvert vasmonstrum orrán. A hajótest körül fű nő, az égbolt felhős, bár a tenger felől mintha tisztulna már. A Világló részletek önéletrajz, memoár, pontosabban - alcíme szerint - egy elbeszélő életének emléklapjaiból áll. Aki azonban klasszikus értelemben vett önéletrajzot, élettörténetet vár ettől a könyvtől, csalódni fog. A Világló részletek szerzője a saját életére nem a sajátjaként tekint. Születése nem esik egybe világrajövetelének napjával, a halála pedig nem exitusának napja lesz. Születéséről egyébként Nádas elég meglepően, sőt radikálisan nyilatkozik. Azt mondja, soha nem tudott értelmet adni a létezésének, születését céltalannak, szerencsétlenségnek látja. Inkább ütötte volna el várandós édesanyját a villamos, amikor induló fájásaival a szülészetre rohant. Ezt mondja. Ilyen mondatok viszonylag ritkán olvashatók magyar nyelven. Talán eddig nem is voltak olvashatók. Azonban ezek a mondatok egyáltalán nem lehetnek meglepőek azok számára, akik ismerik Nádas korábbi munkáit. Az Emlékiratok könyve, a drámák, az esszék, a Párhuzamos történetek mind megelőlegezték ezeket a borzasztónak tűnő mondatokat. De borzasztóak-e ezek a mondatok valójában? Elvégre ki ne gondolkodott volna már azon, hogy ugyan mi végre is van ezen a világon. Mit keres itt, hogy került ide? Elvégre ki ne gondolkodott volna már azon, hogy ugyan mi végre is van ezen a világon. Van-e célja az életének? Vagy üres, céltalan és értelmetlen az egész, kár a gőzért. Be kell vallanom, életem elég régóta ezen kérdések körül forog, meglehet, feleslegesen. Mert választ találni rájuk módfelett nehéz. Nádas Péter ebben az új könyvében tulajdonképpen egy tragédiát ír meg, egy olyan tragédiát, amelyben a saját élete nem választható el annak a társadalomnak az életétől, amelybe beleszületett és amelyben aztán az életét élte le. Olyan társadalomba született bele, úja, amely már a születésekor a halálát kívánta. 1942-ben Magyarországon zsidóként megszületni nehezen volt megkülönböztethető a halálos ítélettől. Vagy legalábbis a fenyegetettségnek egy olyan fokát jelentette, amit ép ésszel talán meg sem érthetünk. A Világló részletek Nádas legutóbbi regényének, a Párhuzamos történeteknek mintegy a betetőzéseként is olvasható. A két mű szinte átjárja egymást, egyik a másikba ér. Amikor azt írtam, hogy aki klasszikus önéletrajzot várt, az csalódni fog, főleg arra gondoltam, hogy ebben a könyvben egyáltalán nem a személyesre, az énre kerül a hangsúly, hanem sokkal inkább egy szinte semleges tekintet nézőpontjából látjuk egy emberi lény drámai fejlődéstörténetét. Ennek a tekintetnek olyan a természete vagy az irányultsága, hogy miközben látszólag egy gyerekről beszél, valójában arról beszél, amiről ennek a gyereknek nem is lehet tudomása, amit nem ért, amitől szorong, ami számára ismeretlen, és mégis a lehető legmélyebben határozza meg az életét. Az életünket olyan erők és olyan folyamatok irányítják, amelyekről fogalmunk sincs, a töredéküket is megérteni csak egy egész élet már-már önkínzó módon koncentrált munkájával lehetséges. Ha nem így teszünk, örökre tudatlanok maradunk önmagunkat és a világot illetően, életünkhöz jóformán közünk sem lesz. Talán ez lehet - ha van egyáltalán - az „üzenete” ennek a könyvnek, amely egyébként a reklámok szokásos túlzásai ellenére tényleg rendkívüli, tényleg beszakad az asztal alatta. Valószínűleg nem is létezik olyan asztal, amely elbírná mindazt a rettenetet, tragédiát és katasztrófát, ami a Világló részletekben összezsúfolódott. Ez a szinte pokoljárásszerű szöveg azonban a látszat ellenére mégsem sötét és mégsem egészen reménytelen. Vagy csak nagyon szeretném, ha nem lenne az. Nádas a saját családtörténetén engedi át Magyarország és Európa utóbbi másfél évszázadát, a belátható ősök klasszikus liberális magatartásán át a szülők és nagynénik, nagybácsik olykor szó szerint az önfelszámolásba torkolló idealisztikus kommunizmusáig. Lenyűgöző és hallatlanul izgalmas történetek egész sorát olvashatjuk a Budapest ostroma alatt működő különféle ellenállási hálózatokról, egyáltalán a kommunista mozgolódás korai, illegalitásba húzódó korszakáról, a Rajk-perről, a letűnt polgári kultúra életviteléről és élettechnikájáról, egy francia koncentrációs táborról, a Duna örvényeinek természetéről. Nem is lehet felsorolni, hogy mi mindenről még. Mindez elválaszthatatlan része egy gyermek magára eszmélésének, függetlenül attól, hogy bizonyos események a születése előtt játszódtak le, vagy földrajzilag távol eső helyeken történtek meg. Hogy a születésem napján és óráiban épp több ezer zsidót, felnőttet és gyereket ölnek meg egy lengyel városka közelében, vajon jelent-e valamit? Hogy az apám, mielőtt megölné magát, csak azért nem végez velem és a testvéremmel, mert az alvó öcsém szépsége képtelenné teszi a gyilkolásra, vajon mit jelent? Jelent-e valamit? Nádas ezzel a könyvvel tulajdonképpen átlépte az irodalom szorosan vett határait, és kilépett egy olyan térbe, amelyről ő maga beszél egy korábbi, a saját klinikai haláláról szóló írásában. A halálélmény végül is leírhatatlan, anynyi azonban mégis elmondható, hogy az emberben egyszerre lesz elérhető tudattartalmainak összessége, egyben látja az egészet, noha az egész értelmére vonatkozó tudást mégsem sikerül elsajátítania. Ami jelentheti azt, hogy az egésznek nincs értelme, de jelentheti azt is, hogy nagyon is van, de számunkra mégis elérhetetlen, esélyünk sincs a megértésre. A Világló részletek narrátora mintha végig a Saját halál című írásában leírt alagútból beszélne ki, amely alagútról később kideríti, hogy az nem lehet más, mint anyja szülőcsatornája. A saját születéséhez ér vissza az időleges halálával, s közben a teljességnek olyan élményében részesül, ami szavakkal nem leírható. A perspektíva viszont, a látásnak, az érzékelésnek az az intenzitása, amit a halálban megtapasztalt, a Világló részletek lapjain mégis érzékelhető. Olyan ember beszél itt, aki a szavakon túlról tért vissza, s most újra emberi nyelven kell megszólalnia. A nyelv azonban, amelyet használ, az a pont, ahonnan az életét figyeli, hordoz még magában valamit az elmondhatatlanból. Nem csoda, hogy a könyv olvasása közben számtalanszor érezhetjük úgy, hogy most bizony rólunk van szó, ez az én életem, honnan tudja Nádas, amit csak én tudhatok. Onnan tudja, hogy kicsit magasabbról nézi, kicsit már nem emberi szemmel. Ami persze nem jelenti azt, hogy a Jóisten szemével látna. Nagyon is emberi tekintet ez, végsőkig feszített és érzékenyített látás. Most jön az, hogy a Világló részletek remekmű, korszakos könyv, Nádas életművének csúcspontja. Ha nem lenne olyan könnyen félreérthető, akkor azt is leírnám, hogy most már nyugodtan meghalhat. De értse félre, aki akarja. Nádas Péter: Világló részletek - Emléklapok egy elbeszélő életéből Jelenkor Kiadó, Budapest, 2017 5190 forint Nádas Péter. Egy elbeszélő életének emléklapjai FOTÓ: BELICZAY LÁSZLÓ HA SZEREPELNÉNEK A HÉT KÖNYVEI ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN, KÉRJÜK, HÍVJÁK A 216 8817-ES TELEFONSZÁMOT. 2017. MÁJUS 27., SZOMBAT Magyar Nemzet arco 2: Ha ÍGY JÁR MINDEN POLITIKUS BŰNÖZŐ! Frédéric H. Fajardle: így Jár minden politikus bűnözd! Clause de style: Mit tehetünk, ha szétrohad az ország az elit becstelensége miatt? A késői De Gaulle-korszak örökségeként Franciaországot a 80-as évek elején az egész társadalmat átszövő, a teljes politikai réteget megfertőző korrupció fojtogatja. Kéz kezet mos, a pénzt mindenhonnan lenyúlják, miközben az emberek egyre nagyobb nyomorban élnek a külvárosokban. A rendőrök legáltalánosabb tapasztalatává válik, hogy egyik nap letartóztatják a politikusokkal kokettáló bűnözőket, akik másnap már szabadlábon vannak. Mit lehet tenni ilyenkor? Frédéric H. Fajardie klasszikus krimijében párizsi rendőrök egy csoportja kilép a sorból, szembefordul a romlottsággal. ATHENAEUM KIADÓ 200 oldal, 2499 Ft V . KASNYIK MÁRTON A QUAESTOR-ÜGY Kasnyik Márton: A Quaestor-ügy A legnagyobb magyar pénzügyi csalás története A magyar történelem egyik legnagyobb pénzügyi csalására derült fény 2015-ben. Tarsoly Csaba cégcsoportja a teljes államigazgatás és a politikusok asszisztálásával tüntette el kisbefektetők tízezreinek megspórolt pénzét két évtizeden keresztül, miközben már-már tragikomikusan rossz befektetésekbe ölt bele milliárdokat. Hová lett 250 milliárd forint? Kasnyik Márton a 444.hu újságírójaként tárta fel az ügyet. ATHENAEUM KIADÓ 224 oldal, 3499 Ft Tóth Csaba +et all: FANTASZTIKUS VILÁGOK Társadalmi és politikai kérdések a képzelet világaiban Szuperhősök, varázslók, jedik - sok mindenben különböznek tőlünk. A világok, amelyeket benépesítenek, mégis hasonlóak Földünk társadalmaihoz. E világok társadalmi és politikai kérdéseibe kalauzol el ez a könyv. Hogyan kell megszervezni egy sikeres lázadást az elnyomó Galaktikus Birodalommal szemben? Indokolt volt-e a Trónok harcának Vörös Nászában a szószegő Starkok legyilkolása? E kérdések csak ízelítők azok közül, amelyekről ebben az antológiában olvashatunk. ATHENAEUM KIADÓ 400 oldal, 3999 Ft HIRDETÉS