Magyar Nemzet, 2019. február (82. évfolyam, 1-20. szám)
2019-02-20 / 13. szám
Gyöngyösi: Vona elvárta a listázást Szilágyi György szerint csak átláthatóságot akartak Vona Gábort tette felelőssé 2012-es, a zsidók listázását javasló felszólalásáért Gyöngyösi Márton, aki szerint ő nem is akart erről beszélni, azt a volt pártelnök erőltette. A Jobbik frakcióvezetője a Válaszonline.hu oldalnak adott interjújában azt is elmondta, pártja sosem volt antiszemita, erre az érzésre tudatosan játszottak rá 2006-tól kezdve. Gabay Dorka-Baranyai Gábor - Vona Gábor ragaszkodott ahhoz, hogy a kettős állampolgárságról szóló rész legyen benne az általam feltett azonnali kérdésben - állította Gyöngyösi Márton, aki ezzel új megvilágításba helyezte 2012-es, a zsidók listázásáról szóló parlamenti felszólalása hátterét. A Jobbik frakcióvezetője a Válaszonline-nak adott interjújában az eddigi „rossz megfogalmazás” kifogás helyett most egyértelműen a korábbi pártelnököt tette felelőssé felszólalásáért. - Még csak nem is nekem jutott eszembe - mondta a jobbikos politikus, aki most beszélt először arról, hogy a Gázai övezetben folytatott izraeli bombázás kapcsán intézett azonnali kérdést a külügyminiszterhez. Vona szólt bele, hogy a pár nappal korábbi tüntetésen elmondott pontjaiból az a kettős állampolgáros követelés mindenképp szerepeljen a felszólalásomban. Mondtam, hogy ez nagyon nem vág ide, [...] Gábor viszont ragaszkodott hozzá, és ő volt a pártelnök, a frakcióvezető.” Az interjúban Gyöngyösi elismerte azt is, a zsidózásra nem pusztán a gázai konfliktus adott okot, az „az akkori Jobbikból is következett”. Arra a felvetésre, hogy Karácsony Gergely egy tévéműsorban azt mondta, listázó felszólalása nem nácizmus, Gyöngyösi úgy reagált: Vona nem állt ki mellette úgy, mint Karácsony. A Jobbik elnökhelyettese arra is kitért, hogy „tudatosan játszott rá az antiszemita és rasszista érzésekre a párt, amely 2006-ban szubkulturális mozgalomként kezdett terjeszkedni”. Gyöngyösi Márton szerint ez nem jelenti azt, hogy a Jobbik egy rasszista, antiszemita politikai közösség lett volna, csak felismerték és meghaladták ennek pusztító voltát. Elismerte, a rétegpárti politizálás hozott sikert számukra, „de óriási veszély, hogy kizárólag egy szubkultúra igényeit akarja kielégíteni. Hogy tehát ezt a hozzáállást akkoriban a politikai racionalitás, a számítás vagy pedig a meggyőződés hajtotta, azt embere válogatta párton belül.” Vagyis a Jobbik - miként az elnökhelyettes fogalmazott - „negatív érzelmek felkorbácsolására alapozta politikáját”, az elvek helyett. Lapunk szerette volna megtudni, Vona Gábor mit szól ahhoz, hogy kilenc év elteltével ő lett Gyöngyösi felszólalásának bűnbakja, illetve hogy miért játszott rá az antiszemita és rasszista érzésekre a Jobbik, de a volt elnök nem kívánt reagálni az elmondottakra. Közben tegnap újabb felvétel került elő. A „zsidó- és cigánykérdés” volt a témája annak a 2010-es miskolci lakossági fórumnak, melyen - egy újabb hangfelvétel szerint - Pörzse Sándor, a Jobbik volt országgyűlési képviselője dehonesztálóan beszélt a zsidókról. Pörzse felszólalásában azt mondta: „Két kérdést nem lehet megkerülni, a zsidókérdést és a cigánykérdést, ha ezt a két kérdést a politika megkerüli, akkor az én gyerekem, az ön gyereke helyett Rosenstein gyerek fog állást kapni 15 év múlva.” A találkozó házigazdája Jakab Péter, a párt mostani frakcióvezető-helyettese volt, aki láthatóan jót mosolygott Pörzse szavain. Jakab egyébként egy másik lakossági fórumon a Pride nevű homoszexuális felvonulást „buziparádénak”, a résztvevőket pedig „aberráltnak” nevezte. A Magyar Hangot nem zavarják Pörzse antiszemita kijelentései, így továbbra is tagja marad a lap szerkesztőségében előállított Kötöttfogás című műsornak - derült ki a médium főszerkesztőjének, György Zsombornak a lapunk kérdésére közölt, a Facebook-oldalán is közzétett válaszából. A Jobbiknak nincsenek en bloc antiszemita megnyilvánulásai - így reagált Szilágyi György Jobbik-szóvivő a pártot érintő antiszemita nyilatkozatokra. Mint mondta, Jakab a 2010-es hangfelvételek óta megváltozott, esete nem hasonlítható össze Szávay Istvánéval, aki egy közelmúltbeli, a politikus szerint is vállalhatatlan eset miatt volt kénytelen visszaadni országgyűlési mandátumát. Gyöngyösi egy mindenkitől elvárható, átláthatóságot biztosító kezdeményezést tett, Bencsik János pedig egy amerikai zsidókról készült tanulmányt ismertetett, mindezek nem befolyásolják a nagy ellenzéki összefogást - fogalmazott Szilágyi György. A politikus állítja, az ötletet is az exelnök (jobbra) adta Fotó: MTI/Beliczay László A közvélemény a Jobbikot ítéli a legantiszemitábbnak Kárpáti András A legantiszemitább, legrasszistább és legradikálisabb pártnak tartják a Jobbikot a magyarok - derült ki a Nézőpont Intézet Magyar Nemzet számára készített reprezentatív közvélemény-kutatásából. Bár a Jobbik a tavalyi választási veresége után tovább folytatta a kommunikációt a néppártosodási kísérletéről, és folyamatosan a baloldali pártokhoz közeledett, a felmérés szerint egyre többen gondolják - a megkérdezettek 43, illetve 33 százaléka - a Sneider Tamás vezette alakulatot a leginkább rasszista és antiszemita pártnak, s ez tavaly nyár óta 10, illetve 11 százalékpontos növekedést jelent. A legradikálisabb pártnak a válaszadók 28 százaléka tartotta a korábbi imázsától megszabadulni igyekvő Jobbikot. A párt romló megítélését az elmúlt fél évben kirobbant közéleti botrányoknak tulajdonítja a közvélemény-kutatás. A felmérés rávilágít arra is, hogy a balliberális pártok törekvése a Jobbikkal egy esetleges együttműködésre szintén zsákutcás stratégiának tűnik, mivel a baloldali szavazók továbbra is rossz véleménnyel vannak a Jobbikról. Utóbbi csoport 41 százaléka tartja a Sneider vezette pártot a leginkább rasszistának, s egyharmaduk könyveli el őket a legantiszemitább alakulatnak. A felmérés szerint a fővárosban okozhatja a legnagyobb gondot az összefogás a baloldal és a Jobbik között, hiszen a budapestiek - a válaszadók 44, 50, illetve 35 százaléka - az átlagosnál nagyobb mértékben gondolják úgy, hogy a Jobbik a leginkább antiszemita, raszszista és radikális párt. A HELYZET Szilánkok A római szerződés, azaz a mai Európai Unió ősének megalkotása óta igen sokszor leírták különböző politikusok, hogy ez a világ leghatékonyabb békeprojektje, és az évszázados viszálykodást felváltotta a pragmatizmus, az évszázados ellenségek szövetségre léptek a közös jó érdekében. Németek, angolok, franciák, spanyolok, olaszok borultak egymás kebelére s lettek testvérek a közös hazában, az Európai Unióban. Mi pedig ezt elhittük, mert később csatlakoztunk a nagy és gazdag partnerországokhoz, és különben is, ott mesés gazdagság volt hozzánk képest, tükörsima autópályák s becsületesnek kinéző, szemüveges hivatalnokok. Az az illúzió, amelyet az egész világ megvett, még maguk a „régi” országok is így tekintettek magukra. A stabil, gránitkeménynek tűnő Európai Unió addig volt ilyen mozdíthatatlan monolit, amíg a bajok el nem kezdődtek. Egyes vélemények szerint a nagy közösséget az osztja meg, hogy a nacionalista-populista pártok előretörtek, csak úgy, a rejtekhelyükről, és hazugságaikkal elcsábítják a szavazókat az egyébként rendkívül tisztességes és a kormányzásra teremtett pártok mellől, eközben naponta gyalázzák a brexitet megszavazó briteket. A spanyol járőrhajó felszólítja a brit kereskedelmi hajókat a távozásra, a franciák visszahívják római nagykövetüket, mert az olaszok szerintük folyamatosan gyalázzák és befeketítik őket. Szép lassan felmerülnek a régi ügyek, a spanyol armada a tenger alatt, meg az, hogy mit keresnek Gibraltáron a britek, akiket háromszáz év elmúltával is betolakodóknak tekintenek Madridban. A szépséges imázs lassan szilánkokra töredezik, kivillan a kékescsillagos közös érdek mögül a nagy és gazdag és becsületes országok nagyon is határozott önérdeke. Ez az egész egyesülésesdi csak addig működőképes, amíg minden állam megkapja a véleménye szerint neki járó javakat, lehetőségeket. Ha ez nem így történik, a szövet felfeslik, szétszakad a csillagos lobogó, s flamandok ütik a vallonokat a Grand Place körüli utcákban a marokkói származású belgák kaján vigyora kíséretében. Mert az egyik állam beleszól a másik belügyeibe, kisajátítja a történelem pici szeletkéjét, a finn képviselőnek márpedig Nokia lesz a telefonja, a francia elnök Citroennel furikázik, a portugál kormányfő fűszeres portói bort fog inni, s szép lassan, törvényszerűen kiderül, hogy ennyi ország nem tud egy politikai platformra kerülni. Mi, akik újak, lenézettek, szegények és főleg populisták vagyunk, közben megvalósítottuk a lehetetlent, és a szándékosan üres visegrádi megállapodásból működő közösséget hoztunk létre, olyat, amelynek tagjai között történelmi tragédiák miatt mély árkok húzódnak, ideológiai szempontból távol állnak egymástól, és mégis, ki tudunk állni egymásért, egymás védelmében. Az igazi pragmatizmus a V4-ek között tapasztalható, pedig a március végén esedékes Szlovákia-Magyarország Eb-selejtező biztonsági szempontból kiemelten kockázatos mérkőzés lesz, s nem volt olyan régen, amikor a magyar köztársasági elnököt a komáromi híd közepéről fordította vissza Szlovákia. De mindenki tudott lépni egy nagyot, elfelejteni a sértéseket s meglátni a közös érdekeket. Soha nem lehetett hallani arról, hogy Budapest bírálta volna bármely más ország belső döntését, kritizálta volna valamely választás végeredményét, bevezettette volna az eurót Svédországban vagy utasítgatta volna Luxemburgot, hogy jobban figyeljen oda a demokratikus jogokra a bankrendszer simogatása mellett. Ez a jövőben se várható tőlünk, míg mi naponta fogjuk megkapni, miként kellene élni. Pedig még Gibraltár státusát se tudják háromszáz éve rendezni. SITKEI LEVENTE BELFÖLD 3 TOLLHEGYEN Pilhál György koporsót fog szegelni Nem fizeti be a neki kiszámlázott ötvenezer forintos rendőrségi büntetést Komjáthi Imre szocialista alelnök és forradalmár, így tíz nap elzárás vagy hatvan óra közmunka között választhat. Az elzárást akár le is ülné, ám családját és gyerekeit nem szeretné kitenni az ezzel járó hercehurcának, így alighanem a közmunkát választja. Emlékszünk, Komjáthi volt az a lánglelkű harcos, aki decemberben a Parlament előtt, a már hazainduló egybegyűlteket félretolva, lobogó vörös zászlóval a kezében körbesüvített a placcon: „Ne menjetek haza! Az a tér a miénk! Nem vehetik el tőlünk a Kossuth teret!” Majd -fütyülve tetemes túlsúlyára - rohamot kísérelt meg az Országház irányába. Igyekezetét azonban nem koronázta siker, az első - nyers - híradás szerint „leteperték a rendőrök”. Ezt másnap maga finomította: nem leteperték, csak nekinyomták egy kőnek. Majd végül kiderült: csak nekiszaladt egy ott álló masszív műtárgynak a rengeteg eszével. Abba sántátt bele. (Az MSZP mindenesetre közleményben jelezte, büszke Komjáthira, aki „megpróbálta visszafoglalni a rendőri blokád alatt álló Kossuth teret, ám a diktatúra pribékjei leteperték”.) Nem elvitatva a következő napokban a köztévé előtt fellépő ellenzéki mulattatók attrakcióit, Komjáthi harcos fellépését el kell ismerni. Végül is ezt tette a rendőrség, amikor postára adta az ötvenezres csekket a proletárvezérnek, aki ezek után így nyilatkozott: „A diktatúra falában a félelem a habarcs! Márpedig én nem vagyok hajlandó félni! Ezektől!? Borsodi melósgyerek vagyok, nem ijedek meg a »dicsőséges nagyuraktól«. [...] Ütök még néhány szeget a NER koporsójába.” Már csak bírnia kell szeggel, szuflával.