Magyar Nemzet, 2019. február (82. évfolyam, 1-20. szám)
2019-02-28 / 20. szám
2019. február 28., csütörtök Magyar Nemzet VÉLEMÉNY 11 Ballai Attila Nagyanyám és az iszlám A misszionáló vallások jellemzője az idegen földek, kincsek, hívek és lelkek meghódítása A történelem már sokszor véget ért. Aztán valahogy mégis mindig újrakezdődött. Adott térben és időben legfeljebb nem azokkal és nem azoknak, akik korábban ugyanott befejezték. E körforgásnak általában azok esnek áldozatul, akik hajlamosak saját korukat, a „pillanatnyi” jelent a múlt lezárásának tekinteni, ezáltal általános világlátásukat, elveiket, normáikat végérvényesnek és mindenki által örökre elfogadottnak, követendőnek vélni. Nem számolva azzal, hogy ötven, száz, ötszáz év múlva ők is csupán a múlt egy szeletévé válnak, és az utókor úgy ítél majd róluk, mint egykorvoltakról. Az első számú kérdés nem is az, hogyan szól ez az ítélet, inkább az, ki hozza meg? Természetesen a fennmaradók, ha úgy tetszik, a győztesek, akik a történelmet írják és tanítják. Azaz messze nem mindegy, hogy például a harmadik évezred elejének Európájáról a mi ükunokáink vagy momentán a földkerekség másik szegletében, más kultúrákban élő kortársaink leszármazottai alkotnak véleményt. Ha utóbbiak, a 2010-es évekről bizonyára azt tanítják majd, az volt a kezdet. Ha a mi utódaink, ők ellenben azt, majdnem az lett a vég. A reményhez, hogy ezt sikerül elkerülni, szükséges némi hurráoptimizmus. Mert naponta-hetente, a témát érintő minden tudósításunkban mutatkoznak a jelei, hogy Európa nagy része nem tud és/vagy nem akar mit kezdeni egy sor kihívással. Az egyszerűség miatt és terjedelmi okokból összpontosítsunk ezúttal csupán egyre, az iszlámra. Tehetetlenségünk, kitettségünk talán itt jelenik meg legélesebben. Azt sem könnyű eldönteni, a szándék vagy a képesség hiánya-e az ok, mert legelőször is a felismerésé, hogy baj van. Hitek és tévhitek persze végigkísérték az emberiség históriáját. A maguk idejében elismert gondolkodók szilárd meggyőződéssel vallották és hirdették, hogy a koponyalékelés számos súlyos betegségre gyógyír, hogy a Nap a Föld körül kering, és akár olyan „hatalmas” égitest is lehet, mint a Peloponnészosz félsziget, vagy éppen azt, hogy a barbároknak esélyük sincs Róma ellen. Előbb-utóbb e nézeteket meghaladták. Hol ellenérvekkel, bizonyítékokkal, hol buzogánnyal. Legutóbb jelentős nemzetközi visszhangot és elismerést keltve Francis Fukuyama zárta le a történelmet. Az amerikai filozófus-közgazdász a szovjet blokk bukása és felbomlása után, az 1990-es évtized elején tette közzé e tézisét, egyúttal üdvözölve a liberális demokrácia beköszöntő és soha nem múló, háborítatlan világuralmát. Erre mintegy válaszként Samuel P. Huntington kifejtette, hogy az egykori hidegháború éráját nem az örök békéé követi, hanem egy egészen más gyökerű konfliktusé. Ez a civilizációk, a különböző kultúrák harca lesz, amelyben a nemzetállamok is e frontvonalak mentén alkotnak szövetségeket, és a Nyugatot egyre intenzívebb inzultusok érik. Kontinensünk számos mai vezetője még mindig Fukuyama illúziójában osztozik, miközben újabb és újabb bizonyítékok támasztják alá Huntington igazságát. Érdekfeszítő elméleti vita lenne a két álláspont ütköztetése, de ez sajnos a gyakorlatban, a mindennapjainkban zajlik, és a tét felbecsülhetetlen, nem is lehetne nagyobb. Az életünk, a jövőnk. Olyan időket élünk, amikor - Churchill után egészen szabadon nagyon sokak sorsa múlik nagyon keveseken. És riasztó, hogy így van. Mert miközben sikeres hadvezérek, államférfiak általános erénye, hogy képesek a másik fejével gondolkodni, a mi felkent „kéréseink" gyakran azt a benyomást keltik, hogy már a sajátjukkal sem tudnak. Bármily meghökkentő párhuzam, szegény nagyanyámat idézik fel bennem, neki is azt a leépülő életszakaszát, amikor egyre inkább elhatalmasodott rajta az Alzheimer-kór. Mindenről ugyanaz jutott az eszébe, mindenre ugyanazt mondta. Megmaradt neki kapaszkodónak néhány gondolati klisé és közhelyes mondat, ezeket tetszőleges szituációban általános életbölcseletként hangoztatta. Ha boltba mentünk, ugyanazt kellett vásárolni. Amikor megéhezett, nekem is en nem illett. Amíg a környezete mindehhez asszisztált, amíg látszólag egyetértett vele, addig aránylag rendben haladtak a dolgok. Ám ha nem, kiesett a rutinjából, és azt képtelen volt kezelni, pánikhelyzetként élte meg, azt téve felelőssé érte, aki ezt előidézte. Nem egy földrész és több száz millió ember, de egy idő után már a saját háztartása vezetését sem lehetett ráhagyni. A legnagyobb veszélyt az jelentette, hogy mindenkit beengedett, ám aki betévedt hozzá, azzal nem tudott mit kezdeni. Ezzel egyszer-egyszer vissza is éltek a látogatói. Pedig nem az iszlám kopogtatott nála, csak a szomszéd, a gázóra-leolvasó, legrosszabb esetben egy-egy haszonleső. A mi tágabb környezetünk, világunk kapuit mások és máshogyan döngetik. Mi pedig rendre megdöbbenünk, mint szegény nagyi. Azon is, ha a Közel-Keleten üldözik a keresztényeket. Azon is, ha az onnan érkezettek Európába települve saját törvényeik szerint élnek, és előbb azok tiszteletét, utóbb betartását is elvárják az őslakosoktól, egyelőre még csak ott, ahol többségbe kerülnek, de e városrészek fokozatosan városokká, régiókká duzzadnak. Pedig nincs ebben semmi meglepő. Nem azért tesznek és élnek így, mert rosszabb emberek nálunk. Hanem mert mások. Ha valakinek, ezt nekünk értenünk kellene, hiszen hajdan mi is mások voltunk. A világvallások között ugyanis két misszionálót találni: a kereszténységet és az iszlámot. Ahhoz, hogy ennek várható következményeit felmérjük, nem is kellene utóbbi múltját ismerni, elég lenne a magunkét. És eszünkbe vésni, hogy a történelem nem ért véget. Nem fogok a Koránból riasztó, sokkoló idézeteket idemásolni. Aki akarja, percek alatt találhat a világhálón eleget, hitetlenek nyakának és ujjainak leütéséről, a szívükbe plántálandó rettegésről, az Allah útján harcolók hatalmas béréről. E tanításokat nem terroristák, dzsihadisták olvassák, hanem hívek. És a misszionáló vallások fő jellemzője, hogy - esetenként „melléküzemágban” idegen földek és kincsek mellett - hívek és lelkek meghódítására vágynak. Sőt, e törekvésük ad ideoló-Nem fogok a Koránból riasztó, sokkoló idézeteket idemásolni. Aki akarja, percek alatt találhat a világhálón eleget, hitetlenek nyakának és ujjainak leütéséről, a szívükbe plántálandó rettegésről, az Allah útján harcolók hatalmas béréről. E tanításokat nem terroristák, dzsihadisták olvassák, hanem hívek fiát, és ha kell, felmentést bármely küldetésükhöz. Nem véletlen, hogy az inka birodalmat a XVI. században leigázó Francisco Pizarro meggyilkolásakor - a benne még pislákoló életet és erőt összeszedve a saját vérével rajzolt keresztet a földre. Az európai, modern kereszténység ezt az arcát már régen elveszítette, de a fel-felharsanó „Allah akbar!” már a művelt Nyugaton is napi valóság. Mint ahogyan Gibraltár vagy a második leghosszabb spanyol folyó, a Guadalquivir neve. Előbbi a 711-ben Ibériába átkelt mór vezér, Tarik emlékét őrzi, utóbbi arabból torzítva jelenti azt, hogy a nagy folyó. Amelybe egyre inkább tartok tőle - a szentenciával ellentétben, kétszer is bele lehet lépni. Az LMP és a székely autonómia Az LMP nevezetű társulat igencsak kreatív az ellenzéki kabaréműsorok megrendezésében. A tavalyi országgyűlési választások óta végigröhögtük Hadházy Ákos és Sallai Benedek zavaros ököl-, pardon, ökopárbaját, Szél Bernadett abszurd szappanoperáját és Demeter Márta honvédelmi és nemzetbiztonsági groteszk melodrámáját. Az LMP szórakoztató produkciói legtöbbször üdítőbbek, mint például a Kétfarkú Kutyapárt erőltetett, mesterkélt akciói, a DK, pontosabban Gyurcsány Ferenc egyre kiszámíthatóbb és borgőzösebb stand-upja, a Jobbik taplósága vagy a Momentum kiborgjainak megnyilvánulásai, melyek meggyőznek minket arról, hogy nemcsak mesterséges intelligenciát, hanem mesterséges ostobaságot is programoznak napjainkban. Hangosat mosolyogtam, amikor olvastam, hogy az LMP belefoglalta EP-választási programjába a székely autonómia kivívását, a multik és a klímaváltozás - kiemelten a poloskainvázió — problematikája mellé. Az LMP és a székelyek között tehát dialektikus összefogás körvonalazódik. Van egy sanda gyanúm, hogy erről a székelyek is csak a sajtóból értesültek, ugyanis nem hallottam arról, hogy Székelyföldön magyarországi politikusokat pszichológusi és pszichiáteri kezelésben részesítettek volna mostanság. „A disznóólamat nem bíznám rád” - kedveskedett a székely atyafi Vona Gábornak tavaly márciusban, mikor az Marosvásárhelyen kampányolt. Nem tudom, mire számít az LMP, amikor az egyetlen ember, akinek van némi fogalma egy disznóól gondozásáról - azaz Sallai Benedek - mellékvágányra szorult. Na jó, a hol LMP-s, hol „független” Hadházy Ákosnak is van állatorvosi diplomája, de ő kisállat-belgyógyászatra specializálódott, a székelyekre azonban nem igazán jellemző a csincsillák, ecsetfarkú pelék vagy japán táncoló egerek babusgatása, és a veseelégtelenség kínjaiban nyivákoló cirmos macsókkal az ölében a váróteremben szorongó székely asszonyság sem mindennapi látvány az alcsíki állatorvosi rendelőkben. Arrafelé a lódoktornak ki kell mennie, ahova hívják, sárban, hóban, fagyban, disznóhoz, birkához, tehénhez és egyéb haszonállatokhoz, nem pedig laparoszkópos műtéteket végezni egy dzsungáriai törpehörcsögön vagy agitálni a tüntiken és az anarchista bulikákban. Megértem én, hogy az európai parlamenti programba bele kellett foglalni valamit, ami a nemzeti oldal érdeklődését is fölkelti, szimpátiáját elnyeri, de bocsássanak meg nekem, ha kajánul vigyorogni kezdek, amikor magam elé képzelem Demeter Mártát, amint gumicsizmában téblábol Csíkszentsimonban, és a nagy barátkozás közepette megpróbálja elmagyarázni János bácsinak az ökoliberalizmus és az etnikai autonómia összefüggéseit, valamint az antiorbánizmus filozófiáját, némi feminizmussal fűszerezve. Azt, hogy miket válaszolna neki a székely góbé, most inkább nem írom le, tiszteletben tartva a Magyar Nemzet polgári és konzervatív mivoltát. Ellenben készítettem egy tesztet az LMP politikusainak és aktivistáinak, mert az az érzésem, szükségük van egy kis fényre a székely éjszakában, nehogy megüsse őket a sötét, ahogy mifelénk szokás mondani. Székely teszt ökoliberális anyaországiaknak I. rész: 1. Hol helyezkedik el Székelyföld? a) a Közel-Keleten; b) Romániában; c) Madagaszkáron. 2. Milyen nyelven beszélnek a székelyek? a) románul; b) magyarul; c) székelyül. 3. Hány lakosa van Székelyföldnek? a) a 2004. december 5-i népszámlálás alapján 23 millió román; b) 600 ezer székely, 180 ezer román, 3200 barnamedve; c) 1 millió székely, 2 millió szír, 3 millió afgán. 4. Az alábbi három település közül melyik székelyföldi? a) Székelybagdad; b) Székelykabul; c) Székelyudvarhely. 5. Hogyan kezdődik a székely himnusz? a) „Merre, te szegény cinka, merre, / szemből jó anyád, hátulról a berbécs”; b) „Ki tudja, merre, merre visz a végzet, / göröngyös úton, sötét éjjelen”; c) „Koncsentráltak az álmáskurták, / hozta őket beste vasuta”. 6. Mi a székely mezőgazdaság legfontosabb haszonnövénye? a) a banán és a gyapot; b) a pityóka; c) a székely narancs. 7. Ha netán pityókát termesztenek leginkább, az micsoda? a) burgonya; b) gluténmentes ősi gabonaféle; c) csonthéjas termésű gyümölcs. 8. Hogyan nevezik a székelyek a magyarországiakat, különös tekintettel a fővárosiakra? a) drága magyar testvérek; b) bozgorok; c) láposok. 9. Ki a szerzője a Székelyföld leírása című műnek? a) Orbán Balázs; b) Orbán János Dénes; c) Orbán Viktor. 10. Kire szavazott a székelyek szinte 100 százaléka a 2014-es országgyűlési választáson? a) természetesen az LMP-re; b) a Fidesz-KDNP-re; c) micsoda, van szavazati joguk? 11. Kire szavazott a székelyek szinte 100 százaléka a 2018-as országgyűlési választáson? a) azt a gelevegyi mindenit, hiszen már megint szavaztak?; b) a Fidesz- KDNP-re; c) 115 százalékban az LMP-re. 12. A székely liberalizmus története elfér: a) egy háromkötetes sorozatban; b) néhány oldalon; c) egy SMS-ben. Székely teszt ökoliberális anyaországiaknak II. rész: 1. Találkozott már székely atyafival? a) igen; b) nem. 2. Közölte vele, hogy le akarja váltani Orbán Viktort? a) igen; b) nem. 3. A sérülése a) 8 napon belül gyógyuló volt; b) 8 napon túl gyógyuló volt? Bónuszkérdés: Zákhányos vagy te, kicsi barátom? a) igen; b) ejszen. Remélem, hogy ez a teszt valamennyire rávilágít a székelyekkel való összefogás metafizikai komplikációira, és megóvja az LMP politikusait attól az iszonyú verbális vitrioltól, amit egy begurult góbé tud rázúdítani egy liberális laikusra. Azok számára, akik a székely szavakat nem értik, javaslom Sántha Attila Bühnagy székely szótárának beszerzését. Azoknak az LMP- seknek, akik tündéri fogadtatásról ábrándoznak a Tündérkertben, ajánlom György Attila Bestiarium Siculorum - Transzilvállatok című óvó-intő és tanulságos olvasmányát. A kabarétársulattá degradálódott LMP programjában a székely autonómia még a kabaréjelleg tudatában is röhejesen és szánalmasan „tájidegen", ellentétben a poloskákkal való bíbelődéssel, amely remekül passzol, lehetne akár a címerállatuk is. Ha lehet más a politika, lehet más a poloska is. Ha majd sikerül visszatoloncolni őket oda, ahonnan jöttek, folytatjuk a Székelyföld-LMP-tárgyalásokat. Hiszen, Orbán János Dénes______________________________________