Magyar Nemzet, 2019. február (82. évfolyam, 1-20. szám)

2019-02-28 / 20. szám

2019. február 28., csütörtök Magyar Nemzet VÉLEMÉNY 11 Ballai Attila Nagyanyám és az iszlám A misszionáló vallások jellemzője az idegen földek, kincsek, hívek és lelkek meghódítása A történelem már sokszor véget ért. Aztán valahogy mégis mindig újrakezdődött. Adott térben és időben legfeljebb nem azokkal és nem azoknak, akik korábban ugyanott befe­jezték. E körforgásnak általában azok esnek áldozatul, akik hajlamosak saját korukat, a „pillanatnyi” jelent a múlt lezárásának tekin­teni, ezáltal általános világlátásukat, elveiket, normáikat végérvényesnek és mindenki ál­tal örökre elfogadottnak, követendőnek vél­ni. Nem számolva azzal, hogy ötven, száz, ötszáz év múlva ők is csupán a múlt egy sze­letévé válnak, és az utókor úgy ítél majd ró­luk, mint egykorvoltakról. Az első számú kérdés nem is az, hogyan szól ez az ítélet, inkább az, ki hozza meg? Természetesen a fennmaradók, ha úgy tet­szik, a győztesek, akik a történelmet írják és tanítják. Azaz messze nem mindegy, hogy például a harmadik évezred elejének Euró­pájáról a mi ükunokáink vagy momentán a földkerekség másik szegletében, más kultú­rákban élő kortársaink leszármazottai alkot­nak véleményt. Ha utóbbiak, a 2010-es évek­ről bizonyára azt tanítják majd, az volt a kez­det. Ha a mi utódaink, ők ellenben azt, majd­nem az lett a vég. A reményhez, hogy ezt sikerül elkerülni, szükséges némi hurráoptimizmus. Mert na­­ponta-hetente, a témát érintő minden tudósí­tásunkban mutatkoznak a jelei, hogy Európa nagy része nem tud és/vagy nem akar mit kez­deni egy sor kihívással. Az egyszerűség miatt és terjedelmi okokból összpontosítsunk ezút­tal csupán egyre, az iszlámra. Tehetetlensé­günk, kitettségünk talán itt jelenik meg leg­élesebben. Azt sem könnyű eldönteni, a szán­dék vagy a képesség hiánya-e az ok, mert leg­először is a felismerésé, hogy baj van. Hitek és tévhitek persze végigkísérték az emberiség históriáját. A maguk idejében el­ismert gondolkodók szilárd meggyőződéssel vallották és hirdették, hogy a koponyaléke­­lés számos súlyos betegségre gyógyír, hogy a Nap a Föld körül kering, és akár olyan „hatal­mas” égitest is lehet, mint a Peloponnészosz félsziget, vagy éppen azt, hogy a barbárok­nak esélyük sincs Róma ellen. Előbb-utóbb e nézeteket meghaladták. Hol ellenérvekkel, bizonyítékokkal, hol buzogánnyal. Legutóbb jelentős nemzetközi visszhangot és elismerést keltve Francis Fukuyama zárta le a történelmet. Az amerikai filozófus-köz­gazdász a szovjet blokk bukása és felbomlá­sa után, az 1990-es évtized elején tette köz­zé e tézisét, egyúttal üdvözölve a liberális de­mokrácia beköszöntő és soha nem múló, há­borítatlan világuralmát. Erre mintegy válasz­ként Samuel P. Huntington kifejtette, hogy az egykori hidegháború éráját nem az örök békéé követi, hanem egy egészen más gyöke­rű konfliktusé. Ez a civilizációk, a különbö­ző kultúrák harca lesz, amelyben a nemzet­államok is e frontvonalak mentén alkotnak szövetségeket, és a Nyugatot egyre intenzí­vebb inzultusok érik. Kontinensünk számos mai vezetője még mindig Fukuyama illúziójában osztozik, mi­közben újabb és újabb bizonyítékok támaszt­ják alá Huntington igazságát. Érdekfeszítő el­méleti vita lenne a két álláspont ütköztetése, de ez sajnos a gyakorlatban, a mindennapja­inkban zajlik, és a tét felbecsülhetetlen, nem is lehetne nagyobb. Az életünk, a jövőnk. Olyan időket élünk, amikor - Churchill után egé­szen szabadon­­ nagyon sokak sorsa múlik nagyon keveseken. És riasztó, hogy így van. Mert miközben sikeres hadvezérek, állam­férfiak általános erénye, hogy képesek a má­sik fejével gondolkodni, a mi felkent „kéré­seink" gyakran azt a benyomást keltik, hogy már a sajátjukkal sem tudnak. Bármily meghökkentő párhuzam, szegény nagyanyámat idézik fel bennem, neki is azt a leépülő életszakaszát, amikor egyre inkább el­hatalmasodott rajta az Alzheimer-kór. Min­denről ugyanaz jutott az eszébe, mindenre ugyanazt mondta. Megmaradt neki kapasz­kodónak néhány gondolati klisé és közhelyes mondat, ezeket tetszőleges szituációban álta­lános életbölcseletként hangoztatta. Ha bolt­ba mentünk, ugyanazt kellett vásárolni. Ami­kor megéhezett, nekem is en nem illett. Amíg a környezete mindehhez asszisztált, amíg lát­szólag egyetértett vele, addig aránylag rend­ben haladtak a dolgok. Ám ha nem, kiesett a rutinjából, és azt képtelen volt kezelni, pánik­helyzetként élte meg, azt téve felelőssé érte, aki ezt előidézte. Nem egy földrész és több száz millió ember, de egy idő után már a sa­ját háztartása vezetését sem lehetett ráhagy­ni. A legnagyobb veszélyt az jelentette, hogy mindenkit beengedett, ám aki betévedt hoz­zá, azzal nem tudott mit kezdeni. Ezzel egy­­szer-egyszer vissza is éltek a látogatói. Pedig nem az iszlám kopogtatott nála, csak a szom­széd, a gázóra-leolvasó, legrosszabb esetben egy-egy haszonleső. A mi tágabb környezetünk, világunk ka­puit mások és máshogyan döngetik. Mi pe­dig rendre megdöbbenünk, mint szegény na­gyi. Azon is, ha a Közel-Keleten üldözik a ke­resztényeket. Azon is, ha az onnan érkezet­tek Európába települve saját törvényeik sze­rint élnek, és előbb azok tiszteletét, utóbb betartását is elvárják az őslakosoktól, egye­lőre még csak ott, ahol többségbe kerülnek, de e városrészek fokozatosan városokká, ré­giókká duzzadnak. Pedig nincs ebben semmi meglepő. Nem azért tesznek és élnek így, mert rosszabb em­berek nálunk. Hanem mert mások. Ha vala­kinek, ezt nekünk értenünk kellene, hiszen hajdan mi is mások voltunk. A világvallások között ugyanis két misszionálót találni: a ke­­reszténységet és az iszlámot. Ahhoz, hogy en­nek várható következményeit felmérjük, nem is kellene utóbbi múltját ismerni, elég lenne a magunkét. És eszünkbe vésni, hogy a tör­ténelem nem ért véget. Nem fogok a Koránból riasztó, sokkoló idé­zeteket idemásolni. Aki akarja, percek alatt találhat a világhálón eleget, hitetlenek nya­kának és ujjainak leütéséről, a szívükbe plán­tálandó rettegésről, az Allah útján harcolók hatalmas béréről. E tanításokat nem terroris­ták, dzsihadisták olvassák, hanem hívek. És a misszionáló vallások fő jellemzője, hogy - esetenként „melléküzemágban” idegen földek és kincsek mellett - hívek és lelkek meghódí­tására vágynak. Sőt, e törekvésük ad ideoló-Nem fogok a Koránból riasztó, sokkoló idézeteket idemásolni. Aki akarja, per­cek alatt találhat a világhálón eleget, hitetlenek nyakának és ujjainak leüté­séről, a szívükbe plántálandó rettegés­ről, az Allah útján harcolók hatalmas béréről. E tanításokat nem terroristák, dzsihadisták olvassák, hanem hívek fiát, és ha kell, felmentést bármely küldeté­sükhöz. Nem véletlen, hogy az inka birodal­mat a XVI. században leigázó Francisco Pi­­zarro meggyilkolásakor - a benne még pis­lákoló életet és erőt összeszedve­­ a saját vé­rével rajzolt keresztet a földre. Az európai, modern kereszténység ezt az arcát már régen elveszítette, de a fel-felhar­­sanó „Allah akbar!” már a művelt Nyugaton is napi valóság. Mint ahogyan Gibraltár vagy a második leghosszabb spanyol folyó, a Gua­dalquivir neve. Előbbi a 711-ben Ibériába átkelt mór vezér, Tarik emlékét őrzi, utóbbi arabból torzítva jelenti azt, hogy a nagy folyó. Amelybe­­ egyre inkább tartok tőle - a szentenciával ellentétben, kétszer is bele le­het lépni. ­ Az LMP és a székely autonómia Az LMP nevezetű társulat igencsak kreatív az ellenzéki kaba­réműsorok megrendezésében. A tavalyi országgyűlési válasz­tások óta végigröhögtük Hadházy Ákos és Sallai Benedek za­varos ököl-, pardon, ökopárbaját, Szél Bernadett abszurd szap­panoperáját és Demeter Márta honvédelmi és nemzetbizton­sági groteszk melodrámáját. Az LMP szórakoztató produk­ciói legtöbbször üdítőbbek, mint például a Kétfarkú Kutyapárt erőltetett, mesterkélt akciói, a DK, pontosabban Gyurcsány Fe­renc egyre kiszámíthatóbb és borgőzösebb stand-upja, a Job­bik taplósága vagy a Momentum kiborgjainak megnyilvánulá­sai, melyek meggyőznek minket arról, hogy nemcsak mester­séges intelligenciát, hanem mesterséges ostobaságot is prog­ramoznak napjainkban. Hangosat mosolyogtam, amikor olvastam, hogy az LMP be­lefoglalta EP-választási programjába a székely autonómia kiví­vását, a multik és a klímaváltozás - kiemelten a poloskainvá­zió — problematikája mellé. Az LMP és a székelyek között te­hát dialektikus összefogás körvonalazódik. Van egy sanda gya­núm, hogy erről a székelyek is csak a sajtóból értesültek, ugyan­is nem hallottam arról, hogy Székelyföldön magyarországi po­litikusokat pszichológusi és pszichiáteri kezelésben részesítet­tek volna mostanság. „A disznóólamat nem bíznám rád” - kedveskedett a szé­kely atyafi Vona Gábornak tavaly márciusban, mikor az Ma­rosvásárhelyen kampányolt. Nem tudom, mire számít az LMP, amikor az egyetlen ember, akinek van némi fogalma egy disz­nóól gondozásáról - azaz Sallai Benedek - mellékvágányra szorult. Na jó, a hol LMP-s, hol „független” Hadházy Ákos­nak is van állatorvosi diplomája, de ő kisállat-belgyógyászatra specializálódott, a székelyekre azonban nem igazán jellemző a csincsillák, ecsetfarkú pelék vagy japán táncoló egerek babus­­gatása, és a veseelégtelenség kínjaiban nyivákoló cirmos ma­­csókkal az ölében a váróteremben szorongó székely asszony­ság sem mindennapi látvány az alcsíki állatorvosi rendelők­ben. Arrafelé a lódoktornak ki kell mennie, ahova hívják, sár­ban, hóban, fagyban, disznóhoz, birkához, tehénhez és egyéb haszonállatokhoz, nem pedig laparoszkópos műtéteket végez­ni egy dzsungáriai törpehörcsögön vagy agitálni a tüntiken és az anarchista bulikákban. Megértem én, hogy az európai parlamenti programba bele kellett foglalni valamit, ami a nemzeti oldal érdeklődését is fölkelti, szimpátiáját elnyeri, de bocsássanak meg nekem, ha kajánul vigyorogni kezdek, amikor magam elé képzelem De­meter Mártát, amint gumicsizmában téblábol Csíkszentsi­­monban, és a nagy barátkozás közepette megpróbálja elma­gyarázni János bácsinak az ökoliberalizmus és az etnikai auto­nómia összefüggéseit, valamint az antiorbánizmus filozófiá­ját, némi feminizmussal fűszerezve. Azt, hogy miket válaszol­na neki a székely góbé, most inkább nem írom le, tiszteletben tartva a Magyar Nemzet polgári és konzervatív mivoltát. El­lenben készítettem egy tesztet az LMP politikusainak és ak­tivistáinak, mert az az érzésem, szükségük van egy kis fény­re a székely éjszakában, nehogy megüsse őket a sötét, ahogy mifelénk szokás mondani. Székely teszt ökoliberális anyaországiaknak I. rész: 1. Hol helyezkedik el Székelyföld? a) a Közel-Keleten; b) Ro­mániában; c) Madagaszkáron. 2. Milyen nyelven beszélnek a székelyek? a) románul; b) magyarul; c) székelyül. 3. Hány lako­sa van Székelyföldnek? a) a 2004. december 5-i népszámlálás alapján 23 millió román; b) 600 ezer székely, 180 ezer román, 3200 barnamedve; c) 1 millió székely, 2 millió szír, 3 millió afgán. 4. Az alábbi három település közül melyik székelyföl­di? a) Székelybagdad; b) Székelykabul; c) Székelyudvarhely. 5. Hogyan kezdődik a székely himnusz? a) „Merre, te szegény cinka, merre, / szemből jó anyád, hátulról a berbécs”; b) „Ki tudja, merre, merre visz a végzet, / göröngyös úton, sötét éj­jelen”; c) „Koncsentráltak az álmáskurták, / hozta őket beste vasuta”. 6. Mi a székely mezőgazdaság legfontosabb haszon­­növénye? a) a banán és a gyapot; b) a pityóka; c) a székely na­rancs. 7. Ha netán pityókát termesztenek leginkább, az mi­csoda? a) burgonya; b) gluténmentes ősi gabonaféle; c) csont­héjas termésű gyümölcs. 8. Hogyan nevezik a székelyek a ma­gyarországiakat, különös tekintettel a fővárosiakra? a) drága magyar testvérek; b) bozgorok; c) láposok. 9. Ki a szerzője a Székelyföld leírása című műnek? a) Orbán Balázs; b) Orbán János Dénes; c) Orbán Viktor. 10. Kire szavazott a székelyek szinte 100 százaléka a 2014-es országgyűlési választáson? a) természetesen az LMP-re; b) a Fidesz-KDNP-re; c) micsoda, van szavazati joguk? 11. Kire szavazott a székelyek szinte 100 százaléka a 2018-as országgyűlési választáson? a) azt a gele­­vegyi mindenit, hiszen már megint szavaztak?; b) a Fidesz- KDNP-re; c) 115 százalékban az LMP-re. 12. A székely libe­ralizmus története elfér: a) egy háromkötetes sorozatban; b) néhány oldalon; c) egy SMS-ben. Székely teszt ökoliberális anyaországiaknak II. rész: 1. Találkozott már székely atyafival? a) igen; b) nem. 2. Közöl­te vele, hogy le akarja váltani Orbán Viktort? a) igen; b) nem. 3. A sérülése a) 8 napon belül gyógyuló volt; b) 8 napon túl gyógyuló volt? Bónuszkérdés: Zákhányos vagy te, kicsi bará­tom? a) igen; b) ejszen. Remélem, hogy ez a teszt valamennyire rávilágít a székelyek­kel való összefogás metafizikai komplikációira, és megóvja az LMP politikusait attól az iszonyú verbális vitrioltól, amit egy begurult góbé tud rázúdítani egy liberális laikusra. Azok szá­mára, akik a székely szavakat nem értik, javaslom Sántha Atti­la Bühnagy székely szótárának beszerzését. Azoknak az LMP- seknek, akik tündéri fogadtatásról ábrándoznak a Tündérkert­ben, ajánlom György Attila Bestiarium Siculorum - Transzil­­vállatok című óvó-intő és tanulságos olvasmányát. A kabarétársulattá degradálódott LMP programjában a szé­kely autonómia még a kabaréjelleg tudatában is röhejesen és szánalmasan „tájidegen", ellentétben a poloskákkal való bíbe­­lődéssel, amely remekül passzol, lehetne akár a címerállatuk is. Ha lehet más a politika, lehet más a poloska is. Ha majd si­kerül visszatoloncolni őket oda, ahonnan jöttek, folytatjuk a Székelyföld-LMP-tárgyalásokat. Hiszen, Orbán János Dénes______________________________________

Next