Magyar Nemzet, 2019. szeptember (82. évfolyam, 173-197. szám)

2019-09-02 / 173. szám

Magyar Nemzet 2019. szeptember 2., hétfő BELFÖLD 3 A közös gondolkodás a politikai siker titka Kovács Péter: Az ellenzék nem érti az embereket Az ellenzék olcsó propagandafogásnak, Kovács Péter, a főváros XVI. kerületének polgármestere viszont a jó kormányzás, a jó településve­zetés egyik alapelemének tartja a nemzeti és a helyi szintű konzultá­ciókat. Szerinte a Fidesz-KDNP kihívói azért halmoznak kudarcot kudarcra, mert a választók egészen másként gondolkodnak, mint ők. A Kertváros harmadik ciklusát töltő polgármestere október 13-án is­mét megméreti magát. Nagy Áron A Fidesz-KDNP arra törekszik, hogy meghallja és megértse, mit szeretnének a választók, tehát a társadalmi igények figyelembevételével határozza meg poli­tikáját - jelentette ki a Magyar Nemzet­nek Kovács Péter, a főváros XVI. kerü­letének harmadik ciklusát töltő, az őszi önkormányzati választáson ismét rajt­hoz álló polgármestere. Szerinte az em­berek véleményének kikérdezése, akár országosan, a nemzeti konzultációk út­ján, akár helyi, települési szinten nem „olcsó propagandafogás”, hanem a jó kormányzás egyik feltétele. - Arra vagyok a legbüszkébb, hogy az elmúlt 13 év alatt egy új politikai kultúrát sikerült meghonosítanunk a Kertvárosban. Ennek az alapja a közös gondolkodás: nálunk nem valósulhat meg nagyobb beruházás az érintettek megkérdezése nélkül. Most például a Jókai-lakótelep közterületeinek megújí­tásán dolgozunk. A munka azzal kez­dődött, hogy minden postaládába be­dobtunk egy kérdőívet, mert tudni akar­tuk, ki mit tart megőrzendő értéknek, és mi az, amin mindenképpen változ­tatni szeretne a környezetében. A vé­lemények összegzése után készültek el a projekt előzetes tervei, amelyeket egy lakossági fórumon bemutattunk, és az ottani hozzászólások alapján még vál­toztattunk néhány dolgon - magyaráz­ta a polgármester, majd rámutatott: a közösségi tervezés eredménye, hogy a végén mindenki a sajátjának érezheti azt, amit így létrehoztak. Kovács Péter hangsúlyozta: polgár­­mesteri programjának minden ciklus­ban részét képezik hasonló módon ösz­­szegyűjtött elemek, az úgynevezett két­szer tizenhat pont. Ezeket szerinte, ha valaki négy - illetve 2014 óta immár öt - év után újra előveszi, a kerület fejlő­dése is jól lemérhető.­­ A vállalásaink túlnyomó többségét ciklusról ciklusra teljesítjük, ami persze összefügg azzal, hogy nem bonyolódunk ígérgetésver­senybe az ellenzékkel. Nem fogok űr­kikötőt ígérni a Szilas-patak mellé csak azért, hogy nagyobbat mondjak náluk - fogalmazott a polgármester, utalva arra, hogy az emberek valós igényei jóval szerényebbek és a helyi konzultációk­ból világosan megismerhetőek.­­ Az ellenzék azért halmoz kudar­cot kudarcra, mert az emberek fejében nem az van, amit ők állítanak. A válasz­tók többsége egyáltalán nem érzi úgy, hogy a kormány vagy a kerületünknél maradva az önkormányzat nem törő­dik velük, nem hallgatja meg a vélemé­nyüket, sőt mindent jobban akar tudni náluk - fűzte hozzá. Szerinte egyébként a különbség a két politikai oldal hozzá­állása között más területen is szembe­tűnő. - Amikor Áder János köztársasá­gi elnök csatlakozott Al Gore Élő boly­gónk kampányához, követtük a példá­ját, egyúttal viszont többletcélokat fo­galmaztunk meg. Ilyen volt például az, hogy attól fogva a nagyobb intézmény­felújításoknál részben vagy egészében megújuló energiaforrások használatá­ra térünk át, hogy ingyenesen biztosí­tunk komposztáló és csapadékgyűjtő edényeket a kerületieknek vagy hogy térítésmentesen szállítjuk el ősszel a lombot és tavasszal a nyesedéket a há­zak elől, hogy ne kelljen azt eltüzelni. Szóval mi nem csak beszélünk a kör­nyezetünk védelméről, hanem teszünk is érte - szögezte le. Végül arra a kérdésre, hogy a har­minckét pont keretében milyen szemé­lyes céljai vannak az újraválasztása ese­tére, Kovács Péter elmondta: egyebek mellett a bölcsődei férőhelyeket szeret­né tovább bővíteni, valamint egy kerü­leti nyugdíjasotthon létrehozását terve­zi. - Ugyancsak kiemelt célom az utolsó földutak leaszfaltozása. Amikor 2006- ban átvettem a kerületet, a belterületi utak 27 százaléka volt földút, ma már csak 1 százaléka, de az egyedüli elfo­gadható érték a nulla - fűzte hozzá. A XVI. kerületi polgármester nem bonyolódik ígérgetésversenybe Fotó: MTI/Balogh Zoltán Megújulnak az orvosi rendelők Dunaújvárosban Bácskai Balázs Másfél milliárd forintnyi fejlesztés indult el Dunaújvárosban a Terület- és telepü­lésfejlesztési operatív program (TOP) keretein belül - tájékoztatta az MTI-t az önkormányzat. Összesen négy be­ruházás kezdődik meg a Fejér megyei település különböző részein. Táborállás városrészen a csapadék­víz elvezetését fejlesztik 482 millió fo­rintból, mivel a terület jelentős részén nincs megoldva a felszíni vizek össze­gyűjtése és elvezetése, ami azért prob­lémás, mert jellemzően löszös a talaj, és előfordulhatnak talajcsúszások, süllye­dések a nagyobb esők után. A munkála­tok várhatóan 2021-ben fejeződnek be: fejlesztik az övárokrendszert, víztelenítő árkokat építenek, valamint a vízelveze­tő rendszer részét képező műtárgyakat, átemelőket újítanak fel és építenek ki. 196,7 millió forintból újulhat meg három, összesen 15 orvosi rendelőnek helyet adó ingatlan és a hozzájuk tar­tozó különböző funkciójú terek, ame­lyek a város különböző részein talál­hatók. Az Alkotás, Derkovits Gyula és Váci Mihály utcai orvosi rendelőkben 2020 elejéig épületgépészeti, épületvilla­mossági munkálatokat végeznek, meg­történik az akadálymentesítés, továbbá energiahatékonysági korszerűsítéseket is végrehajtanak. Dunaújváros 619 mil­lió forintból fejlesztheti kerékpárút-há­­lózatát. A projekt keretében a települé­sen már meglévő kerékpárútszakaszo­kat összekapcsolják, környezetüket ren­dezik, biztonságosabbá teszik. A HELYZET Egy húron pendülnek A szeretet legyőzi a zsarnokságot, mert nem megosztja, hanem ösz­­szehozza az embereket. Ezt az útmutatást kaptam ma - írta a Face­­bookon Karácsony Gergely, miután augusztus végén Isztambulban találkozott Ekrem Imamogluval, a város közelmúltban megválasz­tott főpolgármesterével. A török politikus ellenzéki jelöltként nyer­te el a tisztséget, az ország legnépesebb városának vezetéséről 15 év után kényszerült lemondani az Igazság és Fejlődés Pártja. Ez pedig olyan siker, amelyet nagyon szívesen átélnének a magyar ellenzéki politikusok. Ezért az isztambuli példát a balliberális sajtójuk segít­ségével azóta próbálják párhuzamba állítani a közelgő magyarorszá­gi önkormányzati választásokkal. Hiszen szerintük Magyarországon pont olyan állapotok uralkodnak, mint Törökországban, Orbán olyan, mint Erdogan, Karácsony Gergely pedig olyan lesz, mint Ekrem Ima­­moglu. Nem lesz olyan, ahogy Magyarország nem Törökország, Or­bán pedig nem Erdogan. A párhuzam azért is sántít, mert az Ekrem Imamoglu mögött álló Köztársasági Néppárt valódi erőt képvisel, je­lentős társadalmi bázissal. Karácsony Gergely mögött pedig sok min­den van, de ilyen nincs. Van mögötte egy csődbe vitt budapesti kerü­let, árulások sorozata, és Gyurcsány Ferenc maga. De van itt még egy másik különbség, nem is kicsi! Ekrem Imamoglu a radikális szeretet koncepciójára építette a vá­lasztási kampányát. Szerinte ugyanis az emberi kapcsolatok a szere­­tetben teljesednek ki, a kapitalizmus pedig csak irigységre ingerli az embereket, meg arra, hogy féljenek egymástól és rivalizáljanak. A sze­­retetkampányban nem használtak negatív elemeket, az ellenfelekről is kevés szó esett. Ekrem Imamoglu megpróbálta magát egy empati­kus politikusként bemutatni, aki adott esetben még a vesztes féllel is hajlandó lesz együttműködni. Hát, erőlködjünk bármennyire is, Kará­csony Gergelyben, a körülötte bábáskodó pártok politikusaiban, illetve a kampányukban bizony még nyomokban sem fedezzük fel a szerete­­tet, de még annak csíráit sem. Gyűlöletet, fenyegető hangnemet, szem­telenkedést, primitív nyilatkozatokat annál inkább látni-hallani tőlük. Karácsony Gergely állítása szerint azt az útmutatást kapta Isztam­bulban, hogy a szeretet a kulcs a győzelemhez. Ehhez képest az ellenzé­ki jelölt és támogatói egymást túllicitálva szidják politikai ellenfelüket. A zuglói polgármester szerint például az OIG egy szimbólum, amely­től ő nem akar elhatárolódni. Nagyjából ennyit arról, hogy az ellenzé­ki jelölt szerint milyen az, amikor a szeretet összehozza az embereket. Karácsony Gergely és társai, ha valamiben erősek, akkor abban, ho­gyan lehet Orbán Viktorról, Tarlós Istvánról és egyáltalán a „fidesze­­sekről” minden rosszat elmondani. Szerintük ugyanis minden bor­zalmas és szörnyűséges, amit a kormány és Budapest főpolgármeste­re tesz. Itt nem lehet élni, csak a fideszeseknek, ezért aztán úgy lehet fenyegetni a kormánypártokat és a szavazóikat, ahogy a csövön kifér. Nem kell sok gógyi ahhoz, hogy átlássunk a szitán. Karácsony Ger­gely nem más, mint egy bábu, aki leginkább arra alkalmas, hogy úgy táncoljon, ahogy bábozói irányítják. A főpolgármesteri posztra pedig leginkább azért alkalmatlan, mert elhiszi magáról, hogy alkalmas. Any­­nyi önismerete nincs, hogy belássa: ha Zuglóban nem ment, akkor miért menne a Fővárosi Közgyűlés élén. Mindent elmond róla, ahogy ott állt gitárral a kezében a hét végi kampánynyitón. Szükség van a külsősé­gekre, mert nagyon kell takarni a belső ürességet. Néhány éve Gyur­csány Ferenc is gitárral érkezett a színpadra. Egy húron pendülnek. KISS GERGELY TOLLHEGYEN Pilhál György Bocsánat, Kiskunhalas! Tanulmányainkból tudjuk, hogy Kolumbusz Kristófot, bár ő maga ge­novai származásúnak vallotta magát, a mai napig huszonnyolc város tartja saját szülöttének. Nem fenyegeti hasonló veszély (bár ő is „híresség”) a kiskunfélegyhá­zi képviselőjelölt Nagy Blanka nyelvészt. Annak dacára sem, hogy mi­napi írásomban („Generációjának példaképe”) slendriánságom révén „kiskunhalasi leányzó” elnevezéssel illettem. Efféle baklövésre - Félegy­háza helyett Halas - nincs magyarázat; ruházatot megtépni, fejre ha­mut szórni már eső után köpönyeg. (Mondjam talán, hogy nem is olyan vészes ez a baki, elvégre a momentumos Cseh Katka azt írta a közössé­gi oldalán: „Nagy Blanka az a tinilány, aki nemcsak saját generáció­jának példaképe, hanem mindannyiunké“? Még csak az kéne!) Vin­nem kell a balhét, kész, nincs mese. Százszor, ezerszer kellene leírnom: „Nagy Blanka nem kiskunhalasi!” Azonkívül darabig tanácsos álru­hában, póthajjal, napszemüvegesen menni arrafelé, ha ott van dolgom - már csak azért is, mert, ahogyan halasi olvasóm írja: a település kö­zönsége egy emberként kéri ki magának a trágár nagylány „áttelepíté­sét” a csipkés városba: „Kiskunhalason még nem született nagyblanka!" Nem hát, csak én, boldogtalan oktrojáltam rájuk, raktam nyakukba a nyomasztó billogot. Ezúton követem meg a várost. Én vétkem, én vét­kem, én igen nagy vétkem! Mennyit kuncoghatnak szegényeken azóta: „Hallom, te is halasi vagy, mint az a bülbülszavú csaj, hehe!” Legjobban talán a kiskunfélegyháziak kuncognak - akiktől viszont nem kaptam levelet, amelyben visszakövetelnék maguknak a nyelv­művelő Blankát.

Next