Magyar Nemzet, 2020. április (83. évfolyam, 78-101. szám)
2020-04-23 / 95. szám
16 TUDOMÁNY Magyar Nemzet 2020. április 23., csütörtök Amerikai űrhajó indul májusban Május 27-én a floridai Kennedy Űrközpontból két amerikai űrhajós indul a Nemzetközi Űrállomásra. Miért fontos ez a bejelentés? Mert az űrsiklók 2011-es nyugdíjazása óta, azaz kilenc éve nem indult amerikai űrhajósokkal az Egyesült Államok területéről rakéta a Nemzetközi Űrállomásra. Munkatársunktól 2011. július 8-án szállt fel az Atlantis űrrepülőgép, majd tizenegy nappal később visszatért a Földre. Azóta a NASA az orosz Szojuz űrhajók segítségével juttatta fel az űrállomásra, illetve hozta le onnan űrhajósait. Május 27-én, helyi idő szerint délután 4 óra 32 perckor ugyanarról a helyről indulnak az utódaik, ahonnan egykoron az Atlantis startolt. Azonban nem a NASA űrhajója emelkedik a magasba, hiszen az amerikai űrügynökség nem gondolt az űrsiklók utáni korszakra. Nem tervezett és nem épített űrhajót. Ehelyett megbízott két magáncéget - a SpaceX-et és a Boeinget -, hogy azok fejlesszenek rakétákat és űrhajókat. Az elmúlt évek buktatókban és sikerekben bővelkedő kísérletei alapján úgy tűnik, kifejlesztettek egy kellően biztonságos és erős rakétát - ez a Falcon-9, és egy megbízható űrhajót - ez a Crew Dragon. A SpaceX tavaly márciusban sikeres demonstrációs repülést végzett űrhajósok nélkül. Januárban szándékosan elpusztított egy hordozórakétát. Nagy magasságban, az Atlanti-óceán fölött eltávolította a Crew Dragont a rakétától - ezzel azt szimulálták, amikor emelkedés közben a hordozórakéta meghibásodik, s az űrhajósok emiatt kényszerleszállást hajtanak végre. Noha a NASA a koronavírus kitörése óta jelentősen csökkentette a központokban végzett munkát - alkalmazottainak többsége otthon dolgozik, még olyan feladatok elvégzésén is, mint a Curiosity marsjáró irányítása a vörös bolygón, a SpaceX-repülést alapvető munkának tekintik. Jelenleg három űrhajós dolgozik a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén, három másik űrhajós múlt pénteken tért vissza. A kisebb személyzet miatt korlátozni kell a tudományos munkát - az űrhajósok idejük nagy részét az űrállomás működtetésével töltik. A május végén két NASA-űrhajós indul útnak: Douglas G. Hurley és Robert L. Behnken. Mindketten repültek korábban, Hurley például az Atlantisz űrsikló utolsó útján a pilóta volt - ő eddig 28 napot töltött az űrben, míg társa 29 és felet. Most hosszabb ideig maradnak. Februárban Hurley arról számolt be, hogy űrsétákra képezték ki, illetve hangsúlyos feladata lesz az űrállomás robotrendszerének irányítása. Ha sikeres lesz a demonstrációs út, a következő alkalommal a Crew Dragon űrhajó négy utassal veszi célba az űrállomást: akkor három amerikai és egy japán szakember indul majd el. 4y Egyre gyorsabban olvad a grönlandi jég A felhőmentes napok is nagy szerepet játszottak a folyamatban Ötvös Tavaly hatszázmilliárd tonna jeget veszített Grönland a rendkívüli nyári melegben. Ez a mennyiség elegendő ahhoz, hogy globálisan 2,2 milliméterrel növelje az óceánok szintjét - az olvadás üteme hétszeresen haladta meg az 1990-es évek átlagát. A grönlandi jégtakaró kiterjedése az Egyesült Királyság területének hétszerese, egyes helyeken akár 2-3 kilométer vastag is lehet. Annyi fagyasztott vizet tárol, hogy ha az egész megolvadna, akkor a tengerek szintje világszerte akár hét méterrel is megemelkedne. A The Cryosphere folyóiratban most megjelent tanulmány szerint a tavalyi hatalmas léptékű olvadásban nemcsak a magas hőmérsékletek játszottak meghatározó szerepet, hanem az is, hogy a légkörben kialakult folyamatok szintén az olvadásnak kedveztek. A sziget déli részén tavaly hosszú időn keresztül volt tiszta az égbolt, ennek hatására a szokásosnál több napsugár melegítette a felszínt. A felhők nélküli napok miatt a szokásos mennyiségnél nagyjából ötvenmilliárd tonnával kevesebb hó esett. A friss hó hiánya miatt a koszos, szürke színűre szennyeződött hó- és jégmezők több hót vettek fel, ezzel fokozva az olvadást. Grönland más részein a légköri viszonyok ugyanolyan káros hatással voltak - az északi és a nyugati régióban a délről érkező meleg levegő olvasztotta a jeget. A grönlandi jégtakaró általános állapotát a felszíni tömegmérleg kifejezően írja le: figyelembe veszi a havazásból származó nyereséget és a felszíni olvadás veszteségét. Annak ellenére, hogy a 2019-es év nem volt olyan meleg, mint a 2012-es, tavaly alakult ki a legnagyobb hiány. A Geophysical Research Letters folyóirat januári számában megjelent tanulmány szerint 2002 és 2019 között Grönland összesen 4550 milliárd tonna jeget veszített el, évi átlagban 268 milliárd tonnát. A tavalyi olvadás mértéke tehát az átlag kétszerese volt. Kutyaszánok tavaly nyáron a sziget partjai mentén Fotó: MTI/EPA/Steffen M. Olsen Élhető lehet a hamis pozitív Különleges bolygót találtak háromszáz fényévnyire A Kepler űrteleszkóp adatainak újraelemzésével amerikai kutatók felfedezték a Földhöz leginkább hasonlító exobolygót, azaz más csillag körül keringő bolygót. A háromszáz fényévre található planéta a csillaga lakhatósági zónájában fekszik, ami azt jelenti, hogy a felszínén a víz folyékony állapotban lehet. Feltéve, hogy egyáltalán van víz az égitesten. Ötvös Zoltán A 2009-ben útnak indított Kepler űrteleszkóp a 2018-as nyugdíjazásáig nagyjából félmillió csillagot vizsgált, többsz ezer exobolygó fizikai jellemzőit határozta meg. Az eszköz indításakor az ilyen égitestek száma körülbelül négyszáz volt, 2018-ra ez közel négyezerre nőtt. Azóta is szinte naponta érkeznek hírek távoli csillagok körül keringő bolygókról. Föld-szerű képződmény is szép számmal akad közöttük. Akkor miért érdekes és izgalmas ez a felfedezés? Azért, mert ez az eredmény rávilágít arra, hogy nem feltétlenül kell hinnünk a számítógépeknek. Az űrteleszkóp a csillagok fényességváltozásait figyelte, amit általában az előttük elhaladó bolygóik okoznak. A fényességcsökkenést azonban sokszor más természetes jelenség - például a csillag fényességének ingadozása - idézi elő, ezért olyankor is jelez a rendszer, amikor valójában nincs bolygó a csillag körül. A Robovetter algoritmus szűrte ki a csalóka jeleket, és látta el ezeket „hamis pozitív” címkével. Mivel rengeteg furcsa jel volt az adatokban, létrehozták a Kepler hamis pozitív munkacsoportot. Ez a csapat nézte át az összes hamis pozitív találatot, s kiderítette, hogy a számítógépes algoritmussal végzett elemzés alapján korábban ebbe a kategóriába sorolt Kepler-1649c jelű égitest nagyon is valódi kőzetbolygó. Külön érdekesség, hogy e bolygó vidékét 2009-2013 között vizsgálta az űrteleszkóp. Ez a Földnél csupán 1,06-szor nagyobb égitest a csillagához meglehetősen közel kering, az onnan származó energia nagyjából a háromnegyede a Napból a Földre sugárzott fénymenynyiségnek. Ebből a szakemberek arra következtettek, hogy a hőmérséklete hasonló lehet a Földéhez! Aienbaistez az exobolygó egy vörös törpe körül kering, márpedig - olvasható a NASA honlapján - a vörös törpecsillag olyan hatalmas energiakitöréseket (flereket) produkálhat, amelyektől a bolygó környezete ellenségessé válhat az élet számára. A Kepler-1649c bolygóval kapcsolatban sok a tisztáznivaló. Nem tudjuk, hogy van-e légköre, ami alapvetően befolyásolná a bolygó hőmérsékletét. Mivel távoli égitestről van szó, a méretére vonatkozó jelenlegi számításokban jelentős a hibahatár. Az asztrobiológusoknak sokkal több információra van szükségük annak eldöntéséhez, hogy bolygó alkalmas-e az általunk ismert életre vagy sem. Az előzetes adatok alapján a Kepler-1649c különösen izgalmas a lakható világokat kereső kutatóknak. - Ez a felfedezés erősíti azt a reményt, hogy valahol a távoli csillagok környezetében létezik egy második Föld, ami csak arra vár, hogy megtaláljuk! - tette hozzá a hírhez Thomas Zurbuchen, a NASA társigazgatója. A Kepler-1649c a kicsi vörös törpe csillagát 19,5 földi napnak megfelelő idő alatt kerüli meg. A központi égitest és az exobolygó között félúton egy másik kőzetbolygó is járja útját. Hasonlóan ahhoz, ahogyan a Vénusz kering a Nap-Föld-távolság nagyjából felénél. A vörös törpe csillagok a leggyakoribbak a galaxisban, vagyis az ilyen bolygók kevésbé ritkák lehetnek, mint gondoltuk. Az amerikai űrügynökség a hírrel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy az eddig felfedezett exobolygók között méretük alapján a Földhöz legközelebb a Trappist-lf és a Teegarden c planéta áll. Vannak, amelyeknek a felszíni hőmérséklete hasonlít jobban a Földéhez - erre példa a Trappistold és a TDI 700.d égitest. De nincs még egy olyan csillagának lakhatósági zónájában keringő exobolygó, amely mindkét értékében hasonlít a Földhöz. Fantáziarajz a Kepler-1649c jelű égitestről és csillagáról. Izgalmas felfedezés megannyi kérdéssel Forrás: NASA KOZMIKUS ÁTVERÉS A tőlünk 25 fényévre lévő Fomalhaut nevű csillag a mi Napunknál kétszer nagyobb és tizenhatszor fényesebb. Porgyűrűjét 2004-ben, a Hubble űrtávcső segítségével fedezték fel, majd a gyűrűn belül, szintén a Hubble űrtávcsővel egy exobolygójelöltre, a Fomalhaut b-re bukkantak. Az exobolygót azonban a 2014-es felvételeken már nem látták, miközben 2004-es és 2006-os fotókon ott volt, igaz, úgy tűnt, hogy az idő előrehaladtával a bolygó nőtt és halványodott. A képződmény mára eltűnt a távcsövek elől - jelent meg hétfőn a világsajtóban. A meghökkentő eredménnyel előálló csoport vezető kutatója az a Gáspár András, aki 2006-ban a Szegedi Tudományegyetemen kapott diplomát, PhD-fokozatát már jelenlegi munkahelyén, az Arizona Egyetemen szerezte meg. - Nemcsak a 2014-es adatokat néztük meg és modelleztük, hanem az összes korábbi adatot is letöltöttük és újraelemeztük, illetve a cikkünk a 2013-as és a 2014-es adatokat is feldolgozta. Az utolsó két év adatait korábban nem publikálták - tájékoztatott Gáspár András. A magyar csillagász George H. Rieke kutatóval arra a következtetésre jutott, hogy amit a kutatók másfél évtizede láttak és ami hat évvel ezelőtt eltűnt, az nem exobolygó volt, hanem egy hihetetlenül ritkán előforduló égi karambol következménye. Szerintük két, egyenként kétszáz kilométeres átmérőjű kisbolygó ütközött egymással. A kozmikus ütközés során ripityára törő égitestek porfelhőjét hitték a Hubble felvételén kisbolygónak. A csillagászok szerint - akiknek tanulmánya hétfőn jelent meg a PNAS folyóiratban - a megfigyeléshez különleges szerencse kellett: jókor voltak jó helyen.