Magyar Nép, 1927 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1927-01-08 / 1. szám

VII. évfolyam I. szám. 486870 Cluj—Kolozsvár, 1927. Jan 8. MAGYAR RIEP c^To^c^t KÉPES ( EfETIIAP Előfizetési árak: Egész évre------— —------------160 L. Fél évre------— —---------------- 90 L. Egyes szám éra — ------------­- —- 4L. Bármilyen külföldre az évi előfizetés 250 L. Főszerkesztő: GYALLAY DOMOKOS Szerkesztő: PETRES KÁLMÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: Strada Baron L. Pop (volt Brassai-ucca) 5. szám Megjelenik minden szombaton. Egész éves előfizető, ha előfizetését teljesen ren­dezte, ingyen megkapja gyönyörű könyvnaptérun- kát és külön falinaptárunkat is. Hogyan lett naggyá a kicsiny dán nép? A magyar falu népe nem egyszer találkozott már a dán példával. Valahányszor Írásban vagy szóban felhívták figyelmét a szövetkezeti mozgalom be­láthatatlan fontosságára, avagy a tejtermelés nagy hasznára, amikor arról volt szó, hogy a falusi egyszerű gaz­dálkodó a művelt­ségnek milyen ma­gas fokára emelked- hetik és életének ne­héz robotját tudás­sal mennyire meg­könnyítheti, mindig a dán földmives nép­nek élete, kultúrája, lakóháza, gazda­sága, szövetkezetei­nek hatalmas háló­zata volt az, amit követendő például elébe állítottak. S valóban igaz is: nemcsak a ma­gyar falu népe tanul­hat sokat, csaknem mindent ettől a kicsiny északi földmives néptől, amelynek száma alig másfélszer annyi, mint az er­délyi magyarságé. Tanulhat attól a német, a francia, az erdélyi szász egyformán, mert amit a dán gazda az utóbbi ötven esz­tendő fejlődése alatt elért, az valóban páratlanul áll egész Európában. S épen ez a baj, legalább is a példa gyakorlati alkalmazásának szempontjából. Ezek a dán eredmények ugya­nis olyan csodálatosak, a mi szegényes viszonyaink között annyira elképzelhetetlennek lát­szanak, hogy inkább vagyunk hajlandóak a dán földmivest magasabbrendü lénynek elis­merni, semmint lehetségesnek tartani azt, hogy a mi rövid Kopenh Dánia fővárosa. életünk körén belül ezt a fokot mi is elérhessük. Igen, Dánia az más, — szokták még a leg­lelkesebbek, a Iegderüláté u '1 is közöttünk mondani, bedig alig ötven esztendővel ezelőtt a dán földmives életének és gazdálkodásának színvonala egyáltalán nem volt más, hanem nagyon is sokban hasonlított a mi falunk mai sok kínlódásá­hoz és sivár nyomorúságához. Ennek az ötven esztendőnek az útját kell felderítenünk, hogy a dán példa ne utólérhetetlen álomnak tűnjék a szemünkben, hanem célt láthassunk benne, amelyet akarattal és munkával mindenki elérhet. Tehát mi is. Az út végén a mai Dánia áll. A tulajdonképeni Dánia, a dán földmivesek és szövetke­zetek mai hazája a fele sincs területre nézve a Romániá­hoz tartozó mai Erdélynek. Lakos­ságának száma csak másfélszer annyi, mint az erdélyi ma­gyarságé és három ötödé Erdély egész népességének: ősz- szesen három millió. Az ország fővá­rosa Kopenhága, mintegy harmadfél- százezer lakóssal. Nagyobb város ezenkivül csak öt­venezer lélekszám körüli van. Az ország lakósságának csak­nem a fele földmives: önálló, müveit kisgazda, aki a maga négy-öt szobás tanyai házában lakik, naponta több újságot is elolvas s a maga fejével gon­dolkozik. Napszámos, zsellér nem sok van: a földmiveléssel foglalkozóknak ötödrészét sem éri el a számuk. Nagybirtokos aránylag még kevesebb: az ország összes birtokai közül csak két és fél százalék nagyobb

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék