Magyar Nép, 1928 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1928-01-07 / 1. szám
2 SSSSSiBSStMAGYAR NÉP Az egész elmúlt esztendő nagy meg-próbáltatások éve volt az ország életére nézve. Az év első hónapjaiban még úgy látszott, hogy Averescu tábornok kormánya szilárdan tartja helyét. Még ez a kormány ünnepelte meg fényes keretek között Románia független árammá válásának az ötven éves jubileumát. De már akkor tudni lehetett, hogy Ferdinánd király egészségi állapota nagyon aggasztó, s hogy emiatt súlyos gondok fognak ránehezedni az ország vezetőire. Maga a király kifejezte akkor azt az akaratát, hogy olyan kormány kell az ország élére, amelyikben minden pártnak benne legyenek az emberei. Ez akaratnyilvánítástól folyóan történt, hogy Averescu tábornok kormányának hirtelen el kellett hagynia a helyét, s a törvényhozó országgyűlést is feloszlatták. A kormányt Stirbey Barbu herceg vezetése alatt két pártból alakították meg, abból a két pártból, amelyiket a román nép legerősebb pártjának tartanak. Az egyik a Bratianu János vezetése alatti liberális párt, melybe leginkább a román felsőbb osztály tagjai és a pénzes emberek tömörülnek; a másik a Maniu Gyula vezetése alatti nemzeti parasztpárt amelyikhez a román középosztály és a román falusi nép ragaszkodik. A liberális pártbeliek azt kívánták, hogy Maniuék velük közös választói listát vállaljanak, s úgy menjenek az új országgyűlés tagjainak a megválasztására. Azt hitték ugyanis, hogy az ilyen közös választói listával a népszerűsbő liberális pártot is a nemzeti parasztpárt nagyobb néptábora a parlamentbe besegíti. Maniuék azonban nem vállalták ezt a közösködést, s emiatt a választásokra kitűzött határidő előtt a Stirbey herceg közös kormánya eltávozott, s helyébe csak a liberális padból kiválogatott kormány lépett és maga a pártvezér, Bratianu János vállalta a kormányelnökséget Erőszakos és minden szabad népmozgást elfojtó választások következtek. A kormány ilyen erőszakos módszerekkel s amellett a leadott szavazatok tömeges kicserélésével,, az ellenzéki jelöltek és bizalmi embereik eltávolításával a választások eredményét úgy olvastatta össze, hogy egymillióhétszázezer szavazat esett a liberális pártra, hatszázezer a nemzeti-parasztpártra, száznyolcvanezer a magyarok és németek közös választási listájára, s pár tízezer az Avercsen tábornok és Jorga Miklós tanár pártjára, továbbá a munkások és a zsidóellenes pártcsoportok jelöltjeire. A választási törvény olyan, hogy ezeket a pár tízezres szavazathoz jutott pártokat nem is veszi figyelembe, sőt a többi pártok szavazataiból is még jutalomként jefölez valamit azon párt számára, amelyik a legtöbb szavazatot mutatja ki magáról. Az országgyűlés képviselőházába 387 képviselőt kell beküldeni, s ebből a 387 helyből a liberálisok 318-at, a nemzeti parasztpártiak 54- et és a magyar-német pártiak 15-öt kaptak. Ha a külön jutalmazás rendszere a törvényben előírva nem volna, akkor még az erőszakosan összeállított választási számadatok arányában is a liberális pártot csak 238 hely illette volna, Maniáékat 86 és a magyar-német szövetkezést 26, s a többi kisebb pártnak is jutott volna hely. (Averescunak 8, az antiszemita pártoknak is 8, a munkások kétféle pártjának együtt 15, a Jorga pártjának 6.) Az erőszakosan összehozott képviselőház ellen a két bejutott ellenzéki párt, t. i. a Maniuék pártja és a magyar-német pártszövetkezet erélyesen tiltakozott. De mindjárt az új országgyűlés kezdő napjaiban jött a szomorú hír, hogy Ferdinánd király őfelsége meghalt. Helyébe unokája, az öt éves Mihály herceg lépett a királyi trónra, s amíg az új király eléri a tizennyolc éves korát, addig az ő nevében egy háromtagú régenstarnács viszi az uralkodást. Bratianuék kormánya ezt a változást szigorú óvintézkedések között léptette életbe, s az országgyűlés előtt a régenstanács még a néhai király halála utáni napon letette az esküt. Az ellenzék részéről Maniuék ünnepélyes nyilatkozatot tettek, hogy az uralkodás új intézményét tudomásul veszik, de a kormánnyal békés együttműködésre nem hajlandók, mert a kormánypárt többsége törvénytelen. Új választásokat és új országgyűlést kívántak, hogy a pártok közötti békés együttműködés lehetővé váljék. A