Magyar Nép, 1940 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1940-01-06 / 1. szám
MAGYAR NÉP becsületéért utolsó csepp vérét kész feláldozni. Az ókorbeli hatalmas perzsa király sokezres sereggel indult Spárta, a híres görög város ellen, melyet védője, a hős Leonidász háromszáz emberrel tartóztatott fel a termopilei szorosnál. Gyalázatos árulás folytán bekerítették a maroknyi sereget, s valamennyien hősi halált haltak. Lehetséges, hogy végül árulás nélkül is legyőzte volna őket a talán hatvanszor nagyobb perzsa sereg. De Leonidász és háromszáz hős társának emléke 2400 év múltán is frissen él, s a maroknyi finn nemzet hősies küzdelmét az óriás ellenséggel 2400 év múlva is emlegetni fogja a történelem ... A hazáért, szabadságért és becsületért élni, dolgozni, s ha kell, meghalni igazi hősiesség. De szolgaságban élni becsület nélkül, nem egyéb, mint gyalázat. A hős finn nép, melyre a magyar lélek a távolkeleti rokonság révén is különös részvéttel és szeretettel gondol, bizonyára elpusztul inkább, de még egyszer nem fogja vállalni a szolgaság gyalázatát. Mi pedig, akik a világ másik sarkában meghúzódva, a vértől be nem szennyezett béke meleg emberi nyugalmával ünnepeljük a világ Megváltójának születését, s kérjük a béke most született királyát, hogy adjon minden népnek megértést és elegendő belátást ahhoz, hogy a beköszöntő új esztendő valamennyiünk számára a boldog béke új esztendeje legyen . . . P. Jánossy Béla dr. A béke kilátásai és feltételei. A háború megindulása óta a béke feltételei sok változáson mentek át. Emlékezünk még Chamberlain angol és Daladier francia miniszterelnök feltételeire, amelyek a béke egyedüli biztosítékaként Lengyelország, Csehország és a régi Ausztria határainak a visszaállítását jelölték meg. A két miniszterelnök egyöntetűen hangoztatta, hogy a harcban álló felek csak akkor hajlandók a békére, ha Németországban a nemzeti szocialista irányzat megbukik s az alkotmányos kormányzás megkezdődik. Ez nyilt hadüzenet volt Hitler kancellár s a mai nemzeti szocialista vezető férfiak részére. A háború azóta tart, sőt az orosz—finn háborúval kibővült. Oroszország mind nyíltabban Németország mellé áll s habár még nem történt nyilt diplomáciai szakítás, ma már az egész világ közvéleménye tudja, hogy Oroszország nyiltan szembefordult a polgári államokkal, tehát elsősorban Angliával és Franciaországgal. A háború megindulása óta azonban állandóan szó van a békéről is. Olaszország semlegessége nem szolgál más célt, mint azt, hogy a kedvező pillanatban közbelépjen s a szemben álló felek közt a békét közvetítse. Legutóbb XII. Pius pápa mondott békebeszédet, amelylyel kapcsolatosan a világsajtó megállapította, hogy a beszéd sok tekintetben fedi a hivatalos Olaszország álláspontját is. XII. Pius pápa békebeszédét az angol és a francia lapok kedvező megjegyzésekkel kisérték s nagyon sok külföldi lap megállapította, hogy a háttérben az egész világon általános békemozgalom kezdődött. Érthető is ez. Anglia és Franciaország ugyan szemben áll Németországgal, de inkább békül ki még a Hitlerrendszerrel is, minthogy egész Európát elárassza a kommunizmus hulláma. Kétségtelen, hogy a szembenálló felek a háborús célok kitűzésében messzire mentek, s ma még nem lehet megtalálni azt az alapot, amelyen a béketárgyalások elindulhatnak. Bizonyos jelek azonban arra mutatnak, hogy Anglia és Franciaország az orosz térhódítás óta bizonyos engedményekre hajlandó. Ma már a francia és angol államférfiak nem mondják azt, hogy nem hajlandók Hitler kancellárral és kormányával leülni a zöld asztalhoz. Nem beszélnek arról sem, hogy Lengyelországot, Csehszlovákiát és Ausztriát régi formájukban vissza kell állítani. Különösen nagy figyelmet érdemel az a beszéd, amelyet Daladier francia miniszterelnök a szenátus ülésén mondott el. A francia miniszterelnök mérsékelt hangja a béke lehetősége előtt új ajtókat nyitott meg. Közvetlenül a Szentatya békebeszéde után Daladier kijelentette, hogy sem az angolok, sem a franciák nem követnek önző célokat. A francia—angol egység mindenki számára nyitva áll. Az bizonyos, — hangoztatta Daladier miniszterelnök, hogy anyagi biztosítékok nélkül Franciaország nem teszi le a fegyvert. Mit jelent ez? Nem jelenthet mást, mint azt, hogy Anglia és Franciaország hajlandó a békére és egy olyan általános európai rendezésre, amely kizárja a további erőszakoskodást és hosszú időkre békét és nyugalmat biztosít az európai államok részére. „Híve vagyok az anyagi biztosítékoknak, — mondotta a francia miniszterelnök, — mert csak ez akadályozhatja meg azoknak az eseményeknek a megismétlődését, amelyek alatt jelenleg szenvedünk. Készek vagyunk ezt kidolgozni mindazokkal együtt, akik ugyanazt az eszmét vallják, mint mi.“ Ugyanakkor figyelemre méltó a „Stampa“ és a „Popolo di Roma“ című olasz lapok megállapításai, amelyek szerint Chamberlain, Halifax és Daladier teljes mértékben helyeslik XII. Pius pápa kijelentéseit. Az angol és a francia államférfiak szerint Anglia és Franciaország mindig az igazságon alapuló békéért és a népek szabad rendelkezési jogáért harcolt. Hivatalosan ugyan még nem mondották ki, de az olasz lap állítása szerint Anglia és Franciaország békefeltételei közé tartozik, hogy helyre kell hozni a károkat, helyre kell állítani az érdekelt népek akarata ellenére megtámadott területeket, Csehszlovákia, Lengyelország és Ausztria területein lehetővé kell tenni a nemzetközi ellenőrzés alatti népszavazást. Németországnak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az új európai határok ne csak néprajzi, hanem hadászati és gazdasági követelményeknek is megfeleljenek s biztonságot nyújtsanak mind a nagy, mind a kis államoknak. íme, az új békefeltételek. Érdemes mindezt megállapítani, mert néhány hónap alatt Anglia és Francia az 3. oldal.