Magyar Nép, 1941 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1941-01-04 / 1. szám

MAGYAR NÉP Megindult az első vonat Kolozsnagyida és Marosvásárhely között. Lapunk má­s helyén le­szem­n­tünk az erdélyi gazdasági életnek ez a döntő fontossá­gi eseményé­ül. Jobboldali k­rii­k az első fellobogózott mozdony elindítását mutatja be. Baloldali képünk a napokban elhunyt Kal.Jo, finn köztársasá­gi elnököt ábrázó­ja. Kattio parasztsorból jutott országának legnagyobb állásába A napok­­ban lemondott. Épen az állomáson búcsúzod Kiveitól, amikor váratlanul összeesett és meghalt. Az erdélyi képviselők cs­oportja. Az uj idők folytán előállott rendkivüli helyzetből magyarázható, hogy az erdélyi részek visszacsatolása következtében Erdélyt a magyar országgyűlő házá­ban nem a polgárság által választott, hanem a kor­mány által behívott férfiak képviselik. A régi jó idők egyes országokban már elmúltak, amikor a kép­viselőválasztások idején lázban égtek a választókerü­letek, a kortesek hada szállotta meg a falvakat és hangulatot csináltak a képviselőjelöltek mellett, ki­­nek-kinek a maga politikai programmja szerint. Ha­zánkban még áll ez a rendszer, s rendes körülmények közt választják a képviselőket. Az erdélyi képviselők most külön parlamenti csoportot alkottak. A Magyar Nép olvasói előtt talán különösnek tűnhetik fel, hogy a mi képviselőink kü­lön csoportba tömörültek, s­ a helyzetet félreismerő magyarázattal arra is gondolhatnak, hogy ez a cso­port talán külön utakon akar haladni. Ez a magya­rázat egészen téves volna és távol állana a valóság­tól. A magyar kormány, mely szívós erőfeszítéssel kiharcolta a békés revíziót­, maga is tisztában van azzal, hogy az erdélyi részeknek, melyek két évtize­den keresztül éltek idegen uralom alatt, vannak egé­szen különleges érdekeik és szükségleteik, melyeket az erdélyi viszonyok szerint kell helyesen és eredmé­nyesen megoldani. Itt nálunk sajátos elbírálást igé­nyel a mezőgazdaság, mely a román kisajátítások kö­vetkeztében más képet mutat, mint az anyaországban, más szempontok szerint kell megítélni az ipart és a kereskedelmet, melyet a román erős nemzetiesítő po­litika a kisebbségben élő magyarság számára hozzá­férhetetlenné­ tett, s különleges intézkedéseket kíván a hitelélet is, melyet az idegen uralom által reáerő­­szakolt dermedtségéből ki kell mielőbb emelni. Az erdélyi magyar képviselők tisztában vannak ezekkel a kérdésekkel. Amikor tehát külön csoporttá tömörültek, nem akartak egyebet, mint hogy ezeket a kérdéseket egységes állásfoglalással segítsék a meg­oldáshoz. Ezzel tulajdonképen meg akarják könnyí­teni a kormányzat munkáját is, mely a sajátos erdélyi gazdasági érdekek védelmére már korábban megalkotta az erdélyi gazdasági tanácsot is. Az er­délyi képviselők egységes magatartása tehát nem ellenzéki szembenállás a kormánnyal, amire valójában nincs is semmi szükség, hanem egy szükséges alkalom és megoldás. Az új csoport a kormányt, az erdélyi részek helyzetének különleges ismeretével bírván, támogatni kívánja abban a nehéz és fontos munká­ban, amit a huszonkét esztendő alatt elhanyagolt Er­délynek a magyar élet egészséges vérkeringésébe való beállítása jelent. S mivel az erdélyi csoportnak, amely semmiféle politikai párthoz nem csatlakozott, ebben az okos kü­lönállóságában meg­van a maga tekintélye és füg­getlensége, remélhetjük,­­ hogy feladatának a külön­leges erdélyi érdekek és szükségletek javára-ered­ményesen meg is fog felelni. . (­dr.) M ÍKIll.

Next