Magyar Nép, 1942 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1942-01-03 / 1. szám

rí XXII. évfolyam, 1. s/mn. 1942. JANUÁR 5. Előfizetési árak: Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő Egyes szám ára 15 fillér Külföldre egész évre 10 pengő Főszerkesztő: GY ALLAY DOMOKOS. Főmunkatárs: DR. SZÁSZ FERENC. Laptu1ajd<mo$g MINERVA R.-T, Megjelenik minden szombaton« Szerkesztőség és i,hdólih»tílí Kolozsvár, Rrassai-utca I. színi« Telefon; IS—8?, P>® A háború vérzivataros ködében szorongó szívvel, de a jövőbe vetett törhetetlen bizakodással köszöntjük ked­ves olvasóinkat az örök reménykedés zöldjében pompázó üdvözléssel: boldog újesztendőt! Nekünk, a megújhodás útjára állított Magyarország népének különös jelentőségű a következő esztendő. A világ 1939. ősze óta vérben és vasban áll. Üj Európa születik, s ebben az új Európában ott állunk az újra- születendő Magyarország mellett és várjuk sovárgó lélekkel az idők beteljesedését. Az új Euró­pában egy új Magyarország szü­letik, s ennek számára kívánjuk a boldog újesztendőt. Nem mondhatja senki, leg­ádázabb ellenségünk se, hogy országunk és népünk, öntudatá­nak és akaratának teljes tuda­tában, erejének és elszántságán nak nem végső megfeszítésével igyekszik ennek az újjászületés­nek legkedvezőbb feltételeit meg- teremteni. Nem moudhatja senki, hogy országunk és népünk kez­dettől fogva nem ismerte fel annak a küzdelemnek sorsdöntő jelentőségét, mely talán száza­dokra dönti el Európa jövő hely­zetét. Ez az ország első volt a kevesek között, mely megértette, hogy sorsa nem egyedülálló, nem kivételes és nem elkülönülő az európai keresztény sorsközös­ségtől. Magyarország tisztában van vele, hogy itt, Európa köze­pén külön útat nem járhat, mert ez az út az egyedül bolyongóra nem remélt veszedelmeket jelent­het. Magyarország századokon át tartotta vértezett mellét a világhódító izláin támadásai­nak. Védte Nyugat kapuját, védte a keresztény kultúrát, s ezzel védte egész Európát. Ezért a becsületes, hősies védelemért gálád módon jutalmazták őt épen azok a hatalmak, melyeket századokon át védett. Feldarabolták, s odadobták, mint kövér koncot olyan országoknak, me­lyek mint állam, még csak nem is léteztek akkor, amikor Magyarország már közel félezer év óta ónálló állami életet élt. Ennek az igazságtalan és méltatlan állapotnak a megszüntetéséért folyik ma az az irtózatos küzdelem, mely akár méreteiben, akár jelentőségében jelentékenyen meghaladja már a világháborút. Éhez a küzdeleiigíeg. melyet a rablánctól való megszabadulása érdekébe« Németország kezdett, tétovázás nélkül csatlakozott Magyarország is és harcolja nagy szövetségesei oldalán; azt a sorsdöntő nagy harcot, melytől nemcsak tu új Európa, hanem az új Magyar* ország jövője ás függ. Ez a küz­delem, mint a keresztény Ma­gyarország eddigi valamennyi küzdelme, a kereszt és kard je­gyében áll, A magyarság kard­dal kezében szerezte meg vére* áldozatok árán, becsületes har­cokban ezt a földet, s a kereszt segítségével állította he a* európai keresztény kuhurközos- ségbe, nem egyszer úgy, hogy a kereszténységet jelképező kereszt uralmát a honszerző karddal kel­lett megvédenie. És megvédte Ma is, mint korábban, világ­hatalmi érdekek allanak a küz­delmek előterében és pedig abban az értelemben, hogy Anglia és Amerika görcsösen ragaszkodik a megszerzett világhatalomhoz, Ennek megtartása érdekében a* ördöggel is kész cimboráim, mely ezalkalomnial a bolsevizmus ké­pében kísérti a világot. E kísér­tés megtörésére fogtak fegyvert a tengelyhatalmak, s ezek oldalait igyekszik a magyarság is meg­törni az ördög hatalmát. így vá­lik ez az óriási küzdelem vég­eredményben eszményi küzdel­mévé a világ ama részének, mely egyfelől a vi’ág javainak igazsá­gos elosztását akarja, másfél »I pedig a világerkölcsöt jelentő kereszténység végső és meg nem ingatható diadalát a Gonoszság fertőzött szelleme fölött, Ebben a küzdelemben még nagy feladatok és áldoza­tok várnak ránk. Vállalnunk kell. Egyik kezűi keen a kereszttel, másik kezünkben a karddal, s a felfokozott elszántság szellemével kell államink a vártán, lekime- tünk a magyar egység örök jelképén, a magyar szent koronán. S amikor az idők vég elemébe lebukó óesztendő romjain felbukkan a sugaras ég peremére az új nap. ~- a magyarság óriási szívérek egységes dobbanásával mondjuk egymásnak: boldog újesztendöt! cv ***■, n

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék