Magyar Nők Lapja, 1939 (1. évfolyam, 1-36. szám)
1939-02-20 / 6. szám
12 Toperczer Ákosné orsz. képviselő beszél a Zrínyi Ilonák és Dobó Kafkák utódainak feladatairól Valamikor romantikus szívvel emlegettük a «gyenge nőt», ma már túl vagyunk a dolgozó nőn is, sőt ott tartunk, hogy a legújabb honvédelmi javaslat szerint a nők tizenhatéves kortól egészen hetvenéves korig hadikötelesek, tehát ők is részt vesznek a totális háborúban, épp úgy, mint a férfiak. Ennek a kérdésnek az időszerűségéről beszélgetünk a magyar nőmozgalom egyik kitűnő vezérével, Toperczer Ákosné országgyűlési képviselővel. — Hogy látja ezt a kérdést méltóságod? — érdeklődünk. — Egyrészt természetesnek tartom, mert a magyar nőknek van történelme a magyar hadsereg történetében. Ám az, hogy csupán egyszakaszos kerettörvény rendelkezik a nőkre vonatkozóan, egyben jó és egyben rossz oldalt is jelent. Jó az, hogy miután a honvédelmi miniszter rendeletileg fogja szabályozni a nők kötelezettségeit, van idő az átgondolásra, viszont nagy hátrány, hogy sejtelmünk sincs, milyen honvédelmi szolgálatot végeznek majd a nők. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a nőket mindig meg kell hallgatni a nőkre vonatkozó rendelkezések hozatalánál, mert egy férfi magában nem tudja egyedül megítélni a női lelket, a női gondolkozást. — Hogyan gondolja méltóságos asszony a nők meghallgatását? — Látja, épp ez a probléma lényege. Én átadtam egy javaslatot a miniszterelnök úrnak, hogy állítsák fel az Országos Nővédő Tanácsot, amelyben részt vennének az összes foglalkozási ágak női képviselői, a női mozgalmak irányítói s ez a nők egyetemes érdekeit képviselő szervezet adna véleményt a mindenkori kormányoknak és egyben betöltené azt a szerepet is, hogy irányított politikát lehessen belevinni a dolgozó nők életébe. Ma ugyan van rengeteg női szervezet, amely kitűnően működik, de egy országos, egységes érdekképviselet nincsen, amely kellő súllyal hallatná szavát. Amennyiben a honvédelmi miniszteri rendelet kiadása előtt meghallgatnák, milyen szempontjai lennének a nők honvédelmi kötelezettségeit illetően? — adjuk fel a további kérdést. — Erre a Zrínyi Ilonák és Dobó Katicák helyzetével válaszolok. Egy veszélyeztetett várba, ahol bent állott a nagyszámú török, illetve német sereg, s fent egy maroknyi védőőrség, az asszonyok ott dolgoztak férjeik mellett s mindent elkövettek, hogy a várat megmentsék, de otthon voltak, otthonról mentek és otthonról intézték el ezt a védőmunkát, tehát az otthon védelme nem szűnt meg, akkor sem, mikor a sáncokban állottak férjeik, testvéreik, vagy apáik oldalán. Aztán megjelöli a történelmi típus azt is, hogy amikor a férj távol volt, akkor a várúrnő, Zrínyi Ilona járta végig a bástyákat. De megint csak a saját várában járta végig azokat, nem pedig kivezényelve egy várba, nem tudom hol. Én arra kértem az illetékes miniszter urat, hogy amikor a nőket kötelező munkaszolgálatra kirendelik, akkor ne szakítsák ki őket az otthon védelmező hatása alól, hanem még akkor is, ha a férj távol van a háborúban, otthon legyenek , hogy azt a tanfolyamot is, amelyet el akarnak végeztetni a feleségekkel és a fiatal lányokkal, az otthonhoz közel végeztessék. Élénken folytatja: — Itt van például a Cserkészlányok Szövetsége. Nyáron munkatábort alapítottak és kimentek dolgozni. Gyönyörű volt és a falu boldog volt. De egy cserkészvezetőnő felügyelete mellett mentek ki a faluba s az volt az ő védelmező szárnyuk, ő volt az, akinek parancsszavára mindent megtettek, akihez mindig visszatértek, aki mint a tyúk a csirkéit, maga köré gyűjtötte a fiatal lányokat és védelemben részesítette őket. Tehát a nőket zárt testületekben kell tartani, ahol csak nők vannak, éppúgy, mint ahogy ezt a Vörös Keresztnél is látjuk. Elgondolkozik: — Szükség van az Országos Nővédő Tanács felállítására, mert rengeteg az elintézetlen kérdés. Az ápolónő-ügyben valóságos dzsungel van. Nincs se kvalifikáció, se rangsor, se nyugdíj, se semmi. Magyaros mintájú miliő. Leírása kézimunkarovatunkban. Gobelin szentkép. MAGYAR NŐK LAPJA