Magyar Nőorvosok Lapja, 1978 (41. évfolyam, 1-6. szám)
1978-07-01 / 4. szám
Magyar Nőorvosok Lapja 41. 371—375. 1978. A Szentes Városi Tanács Kórháza (igazgató: Bod Péter dr.) Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály (oszt. vez. főorvos: Veszelovszky Iván dr.) közleménye Etanolos tokolysis a koraszülés feltartóztatására írta: B. NAGY ZOLTÁN dr., VESZELOVSZKY IVÁN dr., VÁSÁRHELYI BÉLA dr. Az elmúlt évtizedek jelentős eredménye, hogy a szülészeti eseményekkel kapcsolatos anyai halálozást minimálisra sikerült csökkenteni. Ezzel szemben a perinatális mortalitás az utóbbi tíz évben 22,8—35,4 ezrelék közti értékkel csaknem változatlan [10], s ezen érték nagysága a koraszülések gyakoriságával szoros kapcsolatban áll. A koraszülések megelőzése, kezelése komplex feladat, a terhes méh idő előtti kontraktilitásának befolyásolása a 60-as évek közepéig megoldhatatlannak tűnt. Az utóbbi évtized eredménye, hogy bár mellékhatások vállalása árán, de legalább időlegesen a tokolysis, az uterusizomzat relaxációja megoldhatóvá vált [12, 13, 14, 17, 19, 20, 22], így a koraszülések kezelése mellett a koraszülöttek in utero kezelése — döntően a szteroid profilaxis az újszülöttkori RDS megelőzésére — is lehetővé vált [19, 25, 26]. Baumgarten [1] már 1968-ban hatásos tokolytikumként a Mg-ion, gáz alakú narkotikumok, alkohol és béta-mimetikumokon kívül a többi használatos terápiás próbálkozást hatástalannak minősítette, magukat a gyógyszereket „hatástalan, elhagyott fájásgátlók” csoportjába sorolta. A gyakorlati szülészet számára csak az utóbbi két szer, az alkohol és béta-mimetikumok bírnak jelentőséggel. Alquist, majd Hüter [8,9, 17] óta a béta-adrenerg stimuláló gyógyszerek irodalma lassan áttekinthetetlen, de hazai gyógyszeriparunk egyelőre ilyen készítményt nem gyárt. 1967 óta, Fuchs és munkatársai [6, 7, 23, 27] közleményeit követően, az alkohol, mint hatásos tokolytikum széles körben elterjedt. Hazai közlemények száma még csekély [10, 18, 21], az indikációs terület és dozírozás sem egységes. Illés és munkatársai [10] 1973 második felétől 2 cm-nél nem tágasabb méhszájnál álló burok mellett alkalmazott 500 ml 4,53%-os alkoholos infúzióval szerzett tapasztalataikról számoltak be; e dózis közel fele a hazai irodalomban úttörő közleménynek számító Surányi és munkatársai [18] által infúzióban adott 40 g alkoholnak, de az indikációskor beszűkítése is! Surányi szerint alkalmanként 2—3, esetleg 4 cm-re dilatált méhszál sem jelentett kontraindikációt. Szombati és munkatársai [21] a cervixdilatáció fokát 3 cm-ben adták meg, de méhaktivitásként fél órán belül 1, esetleg 2 méhkontrakciót is értékelve az alkoholos tokolysist ez esetekben is szükségesnek tartották. Szabó, Weszelovszky, Bódis [19, 25] a tokolysis indikációjának kiszélesítésére hívta fel a figyelmet, ugyanis az időnyeréssel, a koraszülés időpontjának kitolásával a koraszülöttek méhen belüli kezelésének feltételei teremtődtek meg, átmeneti fájásgátlás is elegendő lehet az anyának adott szteroid hatásának kifejlődéséhez az újszülöttkori RDS profilaxisaként. Az eredmények összehasonlítása a randomizált kettős vakpróba beállíthatatlansága és az indikáció liberális megítélése miatt gyakorlatilag lehetetlen. Az impresszionálóan magas sikeres esetek száma az eddigi „hagyományos, ún. protektív terv” eredményeit messze meghaladják, így az indikációs terület bővítése — akár a dozírozás individuálissá válása és a bevitt dózis emelése árán is - eredményekkel járhat. Hüter, Fuchs [6, 7, 17] és hazai szerzők közül Nagy és Pohánka [16] munkássága az etanol toko- és tonolytikus hatását jórészt tisztázta. Hypophiser, hypothalamikus rendszerre hatva az endgogén oxytocin felszabadulását gátolja, de kisebb részben az oxytocináz aktivitását is emeli, és direkt myometriális hatása is van. Dilts (1970), Wagner (1971) utánvizsgálatai számottevő magzati mellékhatást nem tudtak kimutatni, az anyai mellékhatások az alkoholizmus révén jól ismertek [2, 3, 4, 5, 11, 15, 14, 28].