Magyar Nőorvosok Lapja, 1992 (55. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 3. szám - ORVOSTÖRTÉNET - Szabó András - Veszelovszky Iván: A petefészek-tömlő eltávolítás (ovariektómia) történetéről (XVIII-XIX. század)
zett a sebzésbe, ezen keresztül azután a termelődő cystabennek folyamatosan távozhatott [12]. A petefészek-tömlő hüvelyi csapolását Henckel ajánlotta először az 1700-as évek közepén, de nem talált követőkre. Legközelebb csak Schwabe végezte 1836-ban, majd 4 év múlva Kiwisch saját neve alatt közölte az eljárást, amely még sokáig nem vált népszerűvé. A tömlők punkciója egyszerű és kézenfekvő megoldásnak tűnt, nagy hátránya volt azonban, hogy az egyszeri csapolás után a cysta általában újra telődött, többszöri csapolás vagy állandó kivezető katéter alkalmazása mellett pedig szinte mindig befertőződött és elgennyedt. Csak ritkán sikerült a cysta újrateledését megakadályozni különböző adstringens oldatok befecskendezésével. Semmelweis [12] is foglalkozott a petefészektömlők kezelésével, tőle idézünk a szúrcsapolással kapcsolatos néhány kuriozitást: „...egyes esetekben a csapolás évek folytán számtalanszor ismételtetett, s a betegek 15-20-30 évig is eléltek a tömlővel, így egy betegnél a csapolás 41-szer, egy másiknál 57-szer történt. John Hunter egy beteget említ, ki 26 év alatt 80-szor csapoltatott meg. Lorey úrnak Frankfurtban egyik betege 30 évig viselte a petefészektömlőt s közel 100-szor csapolták meg. Valóban csodálatos, hogy egyes esetekben hányszor lehetett a csapolást ismételni. John Latham egy betegről beszélt, hogy néhány év alatt 155-ször csapoltatott meg, és Bamberger egy 40 éves asszonyt hoz fel, kit 8 év alatt 253-szor csapoltak meg. „A műtétel annyira életszükséggé vált nála, hogy utóbb a férjének is meg kellett tanulnia, s elvégre hetenkint kétszer csapoltatott meg." A fentiek alapján érthető, hogy a petefészekcysták műtéti megoldása kényszerítő szükségként jelentkezett a sebészek számára, de a legtöbb neves orvos, pl. a híres John Bell is úgy tartotta, hogy a műtét feltétlenül hashártyagyulladáshoz és halálhoz vezet, ezért e betegség gyógyíthatatlan. Még az 1800-as évek közepén is vizsgálatot indítottak a sebész ellen, ha betege ovariektómia után meghalt. 1701. augusztusában a skóciai Robert Houston [9] egy nagy ovárium-cysta kiürítését végezte laparotómiás behatolásból, de az ováriumot nem távolította el. Az ekkor 58 éves beteg 1714-ben ismeretlen betegségben halt meg. Le Dran [10] 1737-ben javasolta és végezte azt az eljárást, amit ma marsupialisatiónak nevezhetnénk. A hasfalon és a petefészek-tömlőn végzett bemetszés után a tömlő falának széleit a hasfali seb széleihez varrta ki. Jean-Baptiste Laumonier [10, 14] (1749-1818) Rouenban a Hotel-Dieu főorvosa, a sebészet és anatómia professzora volt. 1776-ban egy gyermekágyas medencetályogjának (valószínűleg tuboovariális abscessus) megnyitása során eltávolította a petefészket és a kürt rojtos végét. Kirkland [10] 1786-ban közölte, hogy a hasvíz miatt megcsapolt asszonynál a szúrási nyíláson keresztül előesett tömlőt kihúzta, ily módon a beteget meggyógyította. Az első petefészek-tömlő eltávolítás 1809-ben Az első petefészek-tömlő kiirtás hasmetszésen keresztül Ephraim McDowell (1771-1830) nevéhez fűződik. Rockbridge megyében, Virginia államban született, orvosi tanulmányait dr. Alexander Humphreynél kezdte Stantonban, majd John Bellnél folytatta a skóciai Edinburghban, de pénze elfogyott, mielőtt doktori diplomáját megszerezhette volna. A praktizálást a Kentucky állambeli Denvilleben kezdte, amely 1000 mérföld távolságra volt a legközelebbi kórháztól, és csak lóháton lehetett közlekedni. Kétségtelenül nagy operatőri tehetség volt. 32 kőmetszést végzett, többek között eltávolította James K. Polk hólyagkövét, aki később az Egyesült Államok elnöke lett. Az első ovalektómiát Denvilleben saját házának konyhaasztalán végezte drámai körülmények között [13, 15]. A páciens, Mrs. Jane Todd Crawford (1763-1842) tekintélyes ültetvényes családból származott, és oly nagy cystája volt, hogy ikerterhességnek gondolták. A szenvedő beteg könyörgésének engedve, de kétségek között gyötrődve szánta rá magát a műtét elvégzésére, amelyre 1809. karácsony napján került sor. Nagy hosszmetszést ejtett az alhas bal oldalán, de a 21 font súlyú cystát csak kocsonyás tartalmának kiürítése után sikerült kiemelnie. A cysta kocsányát alákötötte, a ligatúrát a hasseb alsó zugán keresztül kivezette, és a hassebet összevarrta. A 25 percig tartó műtét alatt a beteg zsoltárokat énekelt a fájdalom leküzdésére, miközben a ház körül álló tömeg lincseléssel fenyegette az orvost, és az akasztásra szolgáló 1. ábra McDowell első ovalektomiája 1809-ben (korabeli rajz) 172 Magyar Nőorvosok Lapja 55 (3) 1992.