Magyar Nőorvosok Lapja, 1992 (55. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 6. szám - ORVOSTÖRTÉNET - Szabó András - Veszelovszky Iván: Visszapillantás a méhen kívüli terhesség kezelésének XX. század előtti történetére korabeli orvosi illusztrációk tükrében
ték, hogy „kezeljen egy asszonyt, aki terhes lett, de a magzat elhalt in utero, és amikor ismét terhes lett, a második magzat is meghalt, majd hosszú idő után dagadni kezdett a köldöke, kifakadt és genny ürült. Ekkor kis csontocskákat találtak a sebben”. Albucasis felismerte, hogy egy elhalt hasűri terhességről van szó [7, 9]. Részletes és hiteles leírás maradt fenn Bécsben, 1549. november 10-én extrauterin (minden valószínűség szerint hasűri) terhesség miatt végzett laparotomiáról Mathias Сотах bécsi orvoskari dékánnak köszönhetően [2, 3]. A bécsi Vörös Rák vendéglő fogadósnéja 1545-ben terhessége VII. hónapjában vajúdni kezdett, de a szülés abbamaradt, a várandós néhány heti betegség után felépült. 1548-ban a köldöke alatt perforációs nyílás keletkezett purulens váladékozással, majd begyógyult. 1549-ben a nyíláson magzati csontdarabok lökődtek ki, ezért Paul Dirlewang bécsi városi sebész műtétet javasolt, melyet Cornax is jóváhagyott. A műtétet Dirlewang végezte. A has megnyitása után a hasüregből putrid fiúmagzatot távolított el. A beteg fél év múltán teljesen egészségessé vált. Fennmaradt a műtétet ábrázoló fametszet is (2. ábra). Regnier de Graaf (1641—1673) holland anatómus [7] De mulierum organis generationi inservientibus című Leidenben 1672-ben megjelent művében újra közli Vassalius egy tubáris graviditást bemutató ábráját (3. ábra). Francois Mauriceau (1637—1709) klasszikus könyvének (Traité des maladies des femmes grosses etc.) 1682-es kiadásában egy rupturált csökevényes méhszarvterhesség rajzát közli Benoit Vassal párizsi sebész boncolása alapján (4. ábra). A 32 éves asszony 1669-ben hasűri vérzés miatt halt meg [6]. J. G. Douverney 1761-ben Párizsban megjelent Oeuvres anatomiques című könyvében [7] egy 23 éves asszony 1689-ben történt boncolása során észlelt tubáris graviditás vázlatos rajzát közli (5. ábra). Abraham Cyprian (сса, 1655—1730) holland sebész érdekes esetet ismertetett az 1700-ban Leidenben megjelent Epistola historiam foetus humani post xxi menses ex iterituba, salva ac superstite, excisi című munkájában. 1694-ben kihívták egy 31 éves asszonyhoz, aki XXI hónapja terhes, de a IX. hónapban a magzatmozgások megszűntek, teje nincs és menstruál. Hasi fájdalmai voltak, köldöke körül gombaformájú fekély látszott. Cyprian kisujjával a fekélybe nyúlva koponyacsontot észlelt, ezért műtétet ajánlott, amibe a beteg beleegyezett. A has bal oldalán ejtett metszésen keresztül — miután a beleket eltartotta — kiemelte a magzatot. A hassebet varratokkal egyesítette. Az anya felépült, később több gyermeket szült [9]. Wangensteen [9] szerint a korabeli orvosi publikációkban számos hasonló eset található, különösen a londoni Royal Society Philosophical Transactions című újság hasábjain. A korszak dokumentálásaként idézünk közülük néhányat. Egy Augsburg környéki asszony azt tapasz- 4. ábra. 2. ábra. A bécsi laparotomia 1549-ben. Ismeretlen művész metszete, Bécs, 1550 3. ábra. Tubáris graviditás (Reinier de Graaf, 1672) Rupturált csökevényes méhszarvterhesség (Mauriceau, 1682) 422 Magyar Nőorvosok Lapja 55 (6) 1992.