Magyar Nőorvosok Lapja, 2003 (66. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - MYOMA UTERI - Koloszár Sándor - Pál Zoltán - Kalmár László: A raloxifen-kezelés hatása az uterus myomáinak nagyságára a postmenopausális időszakban
MYOMA UTERI Magyar Nőorvosok Lapja 66, 21-24 (2003) A raloxifen-kezelés hatása az uterus myomáinak nagyságára a postmenopausális időszakban KOLOSZÁR SÁNDOR DR., PÁL ZOLTÁN DR., KALMÁR LÁSZLÓ DR. Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Szent-Györgyi Albert Orvos és Gyógyszerésztudományi Centrum Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika (igazgató: Pál Attila dr. egyetemi tanár) közleménye Összefoglalás: A myoma a leggyakoribb kismedencében előforduló daganat. A etiológia még nem teljes mértékben tisztázott, de igazolható, hogy kialakulásában az ovárium szteroid hormonjainak szerepe van. A klasszikus hormonpótló kezelés hatására a myomok növekedhetnek. A prospektív vizsgálatban 18 postmenopausában lévő nő vett részt, akik átlagos életkora 53,4 év volt (szélsőértéke: 48-61). A vizsgálatokat megelőzően valamennyi esetben hormonpótló kezelés történt a postmenopausális osteoporosis gyógyítására (átlag és szélsőértékek: 1,6; 0,7-3,2 év). A myomák ultrahanggal történő igazolása után a hormonpótló kezelést felfüggesztették és raloxifen- (EVISTAR, Lilly USA) kezelést kezdtek napi 60 mg dózisban. Az uterus hosszát, a myomák számát, a legnagyobb myoma nagyságát, valamint az endometrium vastagságát ultrahanggal mérték a kezelés megkezdése előtt, a 3. és a 6. kezelési hónap után. A hat hónapig tartó raloxifen-kezelés hatására az átlagos uterus hossz 9,1 cm-ről 8,2 cm-re csökkent. A myomák átlagos száma 3,2- ről 1,8-re mérséklődött. A legnagyobb myomagöb átmérője 4,2 cm-ről 2,9 cm-re csökkent, míg az endometrium vastagsága 6,8 mm-ről 3,6 mm-re változott. Az eredmények alapján a raloxifen-kezelés hatékonyan csökkenti a myomák nagyságát, amelyek a korábbi hormonpótló kezelés alatt növekedtek. Kulcsszavak: raloxifen-kezelés, myoma, postmenopausa Az uterus myomája a leggyakoribb kismedencei daganatos megbetegedés, amely a reproduktív életkorban 50% feletti gyakoriságban fordul elő és klinikai panaszt (kóros méhvérzés, kismedencei fájdalom, puffadás, székrekedés, gyakori vizelési inger) az esetek mintegy 20-50%-ban okoz 11%. Más szerzők a myoma előfordulását kisebb százalékban adják meg (DeWaay [2] 13-27%, míg Sato [3] 15-31%). Az etiológia nem teljes mértékben tisztázott. Kialakulásában szerepe lehet az ovárium szteroid hormonjainak hatására a méh izomzatában lokálisan képződő „növekedési faktor”-nak [4]. Ezt támasztja alá, hogy a menarche előtt nem fordulnak elő, valamint a menopausa után jelentős számban visszafejlődnek. A myoma ösztrogén- és progeszteron-receptor-tartalma magasabb, mint az endometriumé [5]. A menopausa után a receptorkoncentrációban csökkenés figyelhető meg, ugyanakkor szteroid hormonok adagolásával a receptorok száma növelhető [6]. A vizs Magyar Nőorvosok Lapja 66 (1) 2003.