Magyar Nyelv – 4. évfolyam – 1908.
Erdélyi László: Pannonhalma
s innen végre az alkalmatos melléknév stb. (Nyr. 9:498) — mondom, már akkor sikerült bebizonyítanom, hogy az efféle magyarázatnak teljességgel semmi valószínűsége sincs. Szerintem ezek a melléknevek úgy keletkeztek, hogy az -atlan, -etlen fosztóképzőjű melléknevek ellentétéül lassanként kifejlődött egy -atos, -etes birtokosító képző, melynél az -at, -et s -os, -es elválaszthatatlanul s egységesen összeforrott. Magyarázatomnak azonban meg volt még az a hiánya, hogy eme kivételes képző alkalmazására a régi nyelvből csakis olyan példákat hozott fel, melyekre az ige + at + os theoriát keservesen ugyan, de mégis lehetett alkalmazni. Van azonban egy pár olyan -atos, -etes-en végződő régi melléknevünk, melyek az ige -f- atos elmélet szerint teljességgel megmagyarázhatatlanok. Egyikök az örömetes. „Kegyelmetek fáradtságát adja az úr isten, hasonló örömetes dologban szolgálhassam meg." — „Ki az ő ellensegyert örömetessen imádkozik." — „Eremetesen vezy ur isten" stb. (NySz.) A másik: a keservetes. „Ha halgatoc keservetes keserűseggel gyötrödtetem." „Meg holtai keservetest (NySz.) Ezekben t. i. kétségbevonhatatlanul névszóhoz (öröm, keserű), nem pedig igéhez van az -etes képző függesztve. Ugyanily alkotású a réginek látszó, de egészen új kényelmetes szó, melyet gyakran lehet olvasni a Pesti Napló hasábjain, anélkül hogy a nyelvérzék cseppet is megütköznék rajta. A mai irodalmi nyelvben is van egy ilyen kivételes alkalmazátú képzőnk, t. i. a -zat, -zet, amely gyakran csatlakozik főnévhez, új főnevet alkotva, pl. fedélzet, gépezet, kapuzat, kötélzet, növényzet, oromzat, titokzat(os), závárzat stb. Nem emlékezem, hogy valaha olvastam volna a burokzat, gyökérzet, levélzet szókat (legalább szótárba még egyikök sem jutott) s nyelvérzékem még sem tiltakozik ellenök. SZILY KÁLMÁN: Pannonhalma.* E nevet Guzmics Izidor benczés alkotta Pesten való időzésekor, 1812 és 1815 között, Kazinczy iránt való tiszteletből „Széphalom" mintájára. (Vö. Gulyás Elektől: „Guzmics és Kazinczy levelezése", 44. 1. és Zoltvány Irén: Guzmics Izidor életrajza, 1901.). Maga Guzmics írja Kazinczynak 1824 márczius 15-én: „Pannonhalma irántad támadt szeretetemből származott még Pesten." Mindamellett 1824-ig Guzmics még ingadozott és csak ezután írta leveleiben rendesen az új nevet. Hivatalosan a név még lassabban hódított. A szentmártoni főmonostor convent-üléseinek jegyzőkönyve a nemzeti fölbuzdulás hatása alatt 1844 november 30-án magyarrá lett s benne 1863-ig a szórványosan előforduló Pannonhegye következetesen ezen alakban marad meg, míg végre az 1865. évi főapátváltozást tárgyaló ülések jegyzőkönyveiben egyszerre csak előtűnik Pannonhalma, mely ezentúl állandó lesz. De a szentmártoni nép ma is csak a „Hegy"-re jár, vagy a „Vár"-ba. ERDÉLYI LÁSZLÓ. * Kérdést intéztek hozzám, mikor és kik kezdték először használni a Pannonhalma nevet a régi Pannónia Szent Hegye helyett? Magamtól nem tudván kielégítő választ adni, fölkértem dr. Erdélyi László tanár urat, a pannonhalmi központi könyvtár igazgatóját, világosítaná fel a kérdezőt s egyúttal a MNy. olvasóit e kérdésre nézve. Szives válaszáért fogadja köszönetemet. Sz. K.