Magyar Nyelv – 17. évfolyam – 1921.

Tolnai Vilmos: Birizdó - Tolnai Vilmos: Komor

vidéken a görgő­s röfögő hanggal járó párzását nevezték el, úgy hogy Dunántúl a disznó hangja nem görgés már, hanem röfögés, a görgés pedig csupán a párzást jelenti, hangot már nem. (Vö. búg is a disznó, dürg a fajdkakas, szarvasbögés.) Nagy különbség van abban, a­hogy a disznó görög, meg a­hogy a vércsöppek görögnek — mégis lám, érthető, hogy mind a kettőt egyazon igével jelöljük. Ekkora különbség nincs is BEYTHE hereg szava és a mai hörög közt. A hörög cv hereg nemcsak bizonyos hangot utánzott hangzásával (a haldoklónak „torkában hereg a lélek", CSANAKI: Dögh. 5), mint a görög is, hanem a gördülő moz­gást is igyekezett megérzékíteni a hang eszközével, mint szintén a görög. A két ige változatainak sorsában csak azt az eltérést lát­hatjuk, hogy mai nyelvünkben a görögnek mozgást jelentő szerepe az általános, a Mrö­rnek pedig a hangot jelentő. MÉSZÖLY GEDEON: A nagyfejűek „die Grossen" jelentése szótáraink közül először SimB.-ban jelenik meg. Addig csak nagyfejű­­ ,magnó v. grandi capite, capito, grossköpfig, dickköpfig' és fn. ,der Grosskopf' található. Pedig e jelentés nemcsak a mai köznyelvben él, hanem irodalmi nyelvünkben már közel 80 esztendős. GONDOL DÁNIEL Twist Olivér fordításában (megjelent 1843-ban) olvashatjuk a következő szöveget: „az­­ ország kormányán ülő nagyfejűek valamellyikének közleménye okozta, hogy ön illy gyorsan visszautazik ?" [II, 179 —180.]. Az angol szöveg így hangzik: „has any communication from­ the great nobs produced this sudden anxiety on your part to be gone". Minthogy az angol népnyelvben nob — fej, a nagyfejűek — the great nobs szó­szerint való fordításának látszik. Természetesen nem lehetetlen, hogy csak véletlen találkozásról van szó, s GONDOL, kinek fordítása tanúsága szerint nemcsak gazdag régi, hanem népnyelvi ismeretei is voltak, a nép ajkáról hallotta a nagyfejűeket e jelentésben. A szótár sohasem lehet teljes, tehát nem c­áfolja meg e feltevést, hogy a MTsz. nem ismeri a nagyfejűek e jelentését. SZIDAROVSZKY JÁNOS: Birizdó : pörosztó. (MNy. 17 : 57.) Arany a „Tetemrehívás" 5. versszakához Kapcsos Könyvében a következő — a kiadásokban elmaradt — jegyzetet teszi: „pörosztó ... A régi pristaldust értem alatta. Különben e szláv szó magyar hangzása valószínűleg a Birizdó (pristav) családnévben maradt fenn". — Emlegeti Birizdó bácsit Ercseyhez írt levelében 1852 jan. 1., és sajnálja, mikor megtudja, hogy meghalt, 1852 máj. 11. (Ercsey: Arany életéből.) Nőgyűlölő „komor bika" lett, a­hogy Szalontán mondták. (M. Figyelő, 1917. 5. sz. 380.) Komor. Szótárban nincs följegyezve az a jelentés, mely Széchenyi Blick-jének egyik jegyzetében (299. 1.) olvasható. Magyar fordításban ez így hangzik: „A fiatalabb és gyöngébb bikákat az idősebbek és erősebbek a véghetetlen magyar róna rideg gulyáiban hosszú küzdelem után végre legyőzik, elhajtják, elűzik; erre őket, a vak düh után, mely elfogja őket, Komornak, nevezik . . . mindig egyenes irányban, bőgve s mindent letiporva — heteken át és roppant távolságokra elbolyonganak ... az ilyen Komornak meg­jelenése mindig alkalmat adott olyan ,népünnep"-félére, mert rögtön általános vadászatot rendeztek a ,rosszkedvű" eltávolítására

Next