Magyar Nyelv – 32. évfolyam – 1936.
Pais Dezső: Cigány, Zigány
tetlen, hogy a cigány nép az athinganosok leszármazottja, de az is lehetséges, hogy a közös jellemvonás révén az athinganos nevet ruházták rája. Ami azAtaifavoc. nevet illeti, nem lehetetlen, hogy az görög eredetű, és összetartozik — amint STEPHANUS, Thesaurus Graecae Linguae I, 837— vélekedik — a görög HIYTÓVUU 'érint, hozzáér, ráteszi a kezét, megfog, átölel' igével, és 'abhorrens seu alienus a tangendo' a jelentése. Az A&tTravog alakból a &-nak a késői görögben beálló interdentalis hanggá való fejlődése útján válhatott közép- és újgörög 'Ahrrrravoq, 'ATCFIYKCXVOC; és görögországi latin Acinganus (a névnek különböző nyelvi adatait az EtSz. I, 669—70 után idézzük). Örményország Lazike részében említi Konstantinos Porphyrogennetos De Caerimoniis II. 54. xév ifj^ Zrpravény 'a Z.-ok városának püspökét' (ed. Bonn. I, 797). A név a REISKE-féle kommentár szerint a kéziratokban Ziyavéajg, Ziyavéujv, T£uYavéuuv és TíiYTttvéuyv változatokban fordul elő (ed. Bonn. II, 899). Ebben a névben, különösen ha a T£rrravéwv változatból indulunk ki, az 'Aih'YYavoi , 'AiotYYavoi névnek a tartozékát láthatjuk, azt a népnevet, amely az újgörögben, közép-latinban, olaszban mint Tor,avog, Cinganus, Zingarus jelentkezik. A Konstantinos-kéziratok egy z-val írott változatait nem kell hibásnak tekinteni, hanem olyan módosításoknak, amelyek a nevet annak későbbi — az orrhangot az i és g közül kiküszöbölő— görög ejtésváltozatában tüntetik fel. Az ilyen -rjg- i -gfejlődésre Konstantinosból idézhetjük: Longobardia: AOYOUPaphra, ismételten De Administrando Imperio, pl. 29. fej. (ed. Bonn. 130—1) | Langobardi: Aortosiapeouq De Thematibus, pl. II. könyv (ed. Bonn. 61). Hogyan és mely nyelvben vált le az acingan(os), esetleg aciga,n(os) szóeleji a hangja, homályban van. Valószínűleg összefügg a görög 'AKTÍYYOIVO? : TarYavog névvel a közép-görög TErpraptéeiv vagy RLUYAPÍÍEIV (DUCANGE, Glossarium Mediae Graecitatis II, 1567), amelyben az r és v z-nek olvasandó, s amely 'incantare more sagarum' jelentésével a varázsló cigánysághoz kapcsolódhatik. Az ige r-jét valószínűleg az olasz zingaro és a belőle lett latin Zingarus alakoknak a helyén álló r-jével lehetne — ha tudnák — magyarázni. Nyilván görög *z\TcrtYavoc; tükröződik az egyházi szláv aciganinb, acigani és Aciganski formákban, ellenben görög TrtYavoc-nak felelnek meg az egyházi szláv Cigani többesszámú helynév, bolgár ciganin, szerb-dalmát-horvát ciganin, oláh tigan. A magyar vagy a bolgár-szerbből, vagy az oláhból vette át a cigány szót. — Élt nálunk a cigán vagy cigány mellett a cíjganból való cingán forma is. Világosan megmondja ezt Verancsics Antal: „eos [Turcas] quinque Aegyptis, quos nunc Ciganos sive Cinganos appellamus, una eadem catena collo vincii et ordine tracti sequebantur" (Mon Hung Hist. írók II.