Magyar Nyelv – 50. évfolyam – 1954.
Erdődi József: Egy babona európai útja
templomban egy-egy pennyt elvenni, és ebből kell más fém hozzáadása nélkül egy csodatevő gyűrűt készíttetni, pénteken kell az aranyműveshez menni, és öt Miatyánkot kell mondani stb. (BLOCH i. m. 1689). Anglia némely vidékén még a nyolcvanas években is készítettek a parasztok reuma-, illetőleg epilepsziagyógyító gyűrűket (G. BLACK, Folk-Medicine. London, 1883. 174; idézi BLOCH i. m. 169). Frankoniában reumától óvó gyűrűket készítettek (Gichtringe), ezeket pedagra ellen hordozták (STEMPLINGER, Antike und moderne Volksmedizin. Das Erbe der Alten II. Reihe X. 1925. 101; idézi W. PAX, Wörter und Sachen XVIII [1937.], 55). Ehhez hasonló eljárást ismerünk a XV. századi Németországból is, ahol templomból megváltott pénzekből készítettek csodatevő gyűrűt (Krampfring et). A crampring babona nem állt meg Anglia határain, a XVI. században elterjedt Franciaországban, Skóciában, Velencében, Rómában, Spanyolországban. Németországban már a XV. század végétől ráakadunk a gyűrűkultusz nyomára (BLOCH i. m. 3263. jegyz.). Azonban a gyűrűket ekkor már tömegesen gyártották, és kereskedelmi cikk lett belőlük. Benvenuto Cellini írja Emlékirataiban, hogy az Angliából érkező gyűrűk mindössze egy carlinot (csekély értékű aprópénz) érnek. A humanizmus, a természettudományok kezdődő kibontakozása a művelt emberek körében megindította ugyan a babona elleni harcot általában, de még humanisták (orvosok) is küldözgettek egymásnak gyógyító gyűrűket (anneaux médicaux). A magyarországi frászcédula nyomait is megtalálhatjuk Nyugaton. A XVII. században Franciaországban uralkodó felfogás szerint a hetedik fiúgyerek (közben nem volt szabad leánynak születni) gyógyító erővel bír, meg tudja gyógyítani a ,,mal des écrouelles"-t bizonyos napokon; ezen napok során ott van Saint Marcoul (latin Marculphus) napja, nagypéntek. Egy párizsi kolostor vezetői még írást is adtak ki, amely imádságokat, előírásokat tartalmaz az őskür ellen. A gyógyítás abból állt, hogy Szent Marcoul kis szobra előtt egy ilyen hetediknek született fiú kilenc egymás után következő napon keresztvetéssel megérintette a betegeket, akik az eljárás befejeztével imádságokat, étkezési szabályokat tartalmazó cédulával, szentképpel ellátva tértek haza. Ez a szokás egészen a XIX. századig maradt fenn, és annyira ismert volt, hogy a hetedik gyermeket köznévként a marcou ( Marcoul) elnevezéssel illették. • Ennek a szokásnak az ismerete megadja a kulcsot a hazai németség frász-segen-jének az eredetéhez. — Az ilyen cédulák német neve Fraisbrief; ezt a gyerek mellére helyezik, elolvassák a reá nyomtatott imádságokat, és ezzel „leimádkozzák" (abbeten) a gyerek betegségét (HWbAb. II, 1728), így védekeztek a rángógörcs és eskór ellen Ausztriában (uo. 1729). Hasonló a Fraissegen, Krampfsegen, Gichtsegen (uo. 1728), Krampfzettel (Zschr. f. öst. Volkskunde XIII [1907.], 108), a Gichtzettel (HWbAb. III, 838); ezt az ajtó fölé szegezték. Mindebből kitűnik, hogy a frászkarika készítésének hagyományos szertartásában egyrészt az Európa-szerte ismert gyógyító gyűrűk értékben csökkent maradványát kell látnunk. Már a reformáció idején kereskedelmi cikké süllyedtek e gyűrűk, és tömegesen gyártották őket, de még minddig nemesfémből, kilenc templomból szerzett dénárokból stb. A szegényebb néprétegben a babona olcsóbbított alakjában terjedhetett csak el : a nemesfém helyébe lép a liszt, a csodatevő hatalmat a szenteltvíznek kellett volna adnia. A racionalizmus, a természettudományok fejlődése és a materializmus pusztító csapást