Magyar Nyelv – 51. évfolyam – 1955.

Nyelvművelés - 4

megnyilatkozó rációt, és külön szóltam azokról, amelyek ellen ilyen vagy olyan kifo­gásom van. Elég egy futó pillantás is cikkemre annak a megállapításához, hogy a vesszős ékezettel ellátott C-ről az első csoportban beszéltem. Nagy J. Béla igen alapos okfejtés­sel megerősít abban a meggyőződésemben, amit bírálatomban úgy fejeztem ki, hogy ,,az új szabályban van ráció" (103). Azt azonban helytelenül olvassa ki soraimból, hogy pontot sürgetek a rövid­­ nagybetűs párjára, és rá akarok duplázni az új szabályra (114). Ellenkezőleg: a vesszőt sem tartom feltétlenül szükségesnek a hosszú , nagybetűjén. Hogy miért nem, azt elmondtam a megfelelő helyen. Azzal a megállapítással, hogy az írásgyakorlatnak ez a módosítása csak félig szünteti meg a nagy - eddigi kivételes helyzetét, korántsem azt akartam mondani, hogy most már hadd jöjjön a másik fele is a változtatásnak. Sok szerencsét kívánok a kézírásos­­-nek is, és szeretném hinni, hogy vesszőjének nem az lesz a sorsa, mint az éjtszaka fiének. A rövid­­ pontjának eredetét fejtegetve — valóban meglepő váratlansággal — arra szólít fel Nagy J. Béla, mondjam meg, „melyik szabályzat szerint kellett vagy kellett volna ilyen módon írni: petőfi-utcai" (114). Tudtommal egyik szerint sem. Mentségemre bőségesen elegendő, hogy én új szabályzatunk egyetlen elődjére sem fogtam rá effélét. Alaposan átnézve cikkemnek ezt a meghökkentő kérdést kiváltó helyét (104), meg kell állapítanom, hogy a hozzászóló önhibámon kívül értett félre. Miről van szó ? A földrajzi nevek -­ képzés származékainak kezdőbetűjéről írva azt állítottam, hogy a tulajdonnév­­előtagúaknak kis kezdőbetűvel való írása egyszerűbbé tette volna a rendszert. Vagyis kívánatosabbnak tartanám a csepel-szigeti formát, mint a Csepel-szigeti­t, mert az nem bontaná meg a csendes-óceáni, észak-afrikai, tolna-mözsi stb. sor egységét úgy, ahogyan emez teszi. Igen ám, de ha az utcanevek megmaradtak volna a kötőjeles földrajzi nevek csoportjában, azaz ha továbbra is a Petőfi-utca, illetőleg a Petőfi Sándor-utca volna a helyes forma, akkor az én javaslatom szerint egyrészt a fentebb említett csepel-szigeti analógiájára petőfi-utcai-t kellene írni, másrészt a Szent Gotthárd-hágói analógiájára Petőfi Sándor-utcai-t, vagyis előállna a petőfi-utcai — Petőfi Sándor-utcai furcsa kettősség. Javasolt (és a kritikus hely után bővebben is kifejtett) egy­szerűsítésemet azért mondtam „egészen időszerű"-nek, mert az utcanevek éppen az új ren­dezéssel kerültek id a kötőjelesek közül, s így a fentiekre vonatkozó aggodalomra nincs ok. 2. A dz és a dzs kérdésében közelebb állok a szabályzat felfogásához, mint Nagy J. Béla. Nézeteink különbségének alighanem az az oka, amit cikkének egy másik helyén (116) ilyen formában vet szememre: „Szemere túlságosan merev a történeti nyelvtan és a leíró nyelvtan szétválasztásában, pedig a múlt és jelen összefolyik, átmenet van köztük, s ezért a kétféle nyelvtan között sem lehet áthághatatlan elkülönítő vonalat húzni." Ha a nagyon súlyos vád abban akar elmarasztalni, hogy a helyesírás teljesen gyakorlati kérdésében minden olyan ponton, amelyen a történeti és a leíró kategóriák elkülöníthetők egymástól — mert akadnak ilyenek is szép számmal —, a leíró nyelvtani szemléletet szeretném érvényesíteni, vállalom. A dz és a dzs helyesírási kérdésének két része van. Az egyik a kettőzés, a másik az elválasztás problémája. A) Megegyezik a véleményünk Nagy J. Bélával abban, hogy a dz­­s, a dzs is nem két-két, hanem egy-egy hang. Szerintem egy-egy (két-, illetőleg háromjegyű) betű is, amelyet az ábécében a d és az e között sorolunk fel. Mit következtet ebből az én „merevségem"? Azt, hogy egyiküknek sem lehet igénye „kivételes elbánásra" a kettő­zés alkalmával sem, ugyanúgy kell kezelni mindkettőt, mint a többi nem egyjegyű betűt, vagyis első elemük megkettőzésével ddz, illetőleg ddzs formában kell írni őket. A Helyesírási Főbizottság nyilván ugyanilyen „merev" álláspontra helyezkedett, amikor ezt — nem tudom, mekkora többség szavazatával — szabállyá (nem pedig „szabályyá,") emelte.

Next