Magyar Nyelv – 51. évfolyam – 1955.
Kisebb közlemények - 3
KISEBB KÖZLEMÉNYEK Megjegyzések a készülő magyar kézi szótárhoz. 1. ORSZ.ÍGH LÁSZLÓ a MNy. 1954. decemberi számában (225—33) mutatványt közölt a magyar nyelv készülő Kézi Szótárából. A közlés följogosítja az olvasókat, hogy hozzászóljanak a végleges megfogalmazás előtt álló szöveghez. A hozzászóló könnyű helyzetben van, mert hétéves kollektív tudományos munka és páratlanul éber anyaggyűjtés leszűrt eredményeit kapja kézhez, csupán az lehet a feladata, hogy a szilárdan megalapozott és logikus fölépítésű, a nemzetközi szótárirodalomban is elsőrangú mű egyes, esetleg vitatható részleteihez fűzzön észrevételeket. E sorok írójának nem is lehet célja a Kézi Szótár egész koncepciójához hozzászólni, csupán — inkább a mindenáron „advocatus Diaboli" szerepét játszva, de a lényegben, sőt a részletekben is egyetértve — néhány gondolatmorzsát óhajt a hatalmas anyag végleges mérlegébe dobni. Megjegyzéseinket a címszavakhoz fűzzük: fa. Az 1. sz. meghatározásban a magas szó kétszer fordul elő, amit szépséghibának érzek: „magas növésű . . . bizonyos magasságban fejleszt ágakat". Talán lehetne a magas melléknevet a hosszabb-rövidebb megjelöléssel helyettesíteni. Ez meg is felelne a tényeknek, mert van törpe fa is, amint a szótár anyaga maga jelzi. Petőfi törpe nyárfaerdőrel énekelt. Van törpefenyő északon. Van fa, amely nem fölfelé, hanem szélességben terjeszkedik, vagy amelyet így tenyésztenek (nálunk az őszibarack-fát). A definíciónak lényeges eleme, hogy a fa törzse csak bizonyos magasságban fejleszt ágakat. Ez azonban nem vonatkozik a fenyők több fajtájára, amelyek szinte közvetlenül a föld fölött már vízszintes ágakat fejlesztenek. A cikk egyik idézete után Józs. rövidítést olvasunk, Ez József Attilát jelent. • Csúnya. Hely szempontjából nem jelent takarékosságot, mert utána 25 n üresség következik a sor végéig. Ugyanez mondható a Pet. — Petőfi rövidítésről. Justh Zsigmond pláne Ju. rövidítéssel szerepel. Kosztolányi , Ko. Azt hiszem, amit (valójában semmit!) megnyerünk a helyben, azt elveszítjük a szótár olvashatóságán, a klasszikus idézetek vizuális képén. Az I. a) pontban, mely a szűkebb értelemben vett 'gyümölcsfa' jelentésű fákat tartalmazza, ez a példa: Kertjébe fákat ültet — nem vonatkozik kizárólagosan gyümölcsfára. A 2. jelentés rovatában (fa — 'kéreg alatt levő kemény szövet') a szövet szó után zárójelbe tenném a jelentésére utaló számot, így, ahogy van, első pillanatra föltűnő a szövet szó. Ez a mondás: Ezen a fán nem régen még rigó fütyült ( 'nyers, vizes'), — nem konvencionális megjelölése a tartalomnak, hanem tréfás, érzelmi modorra vall a látszólag talán pusztán értelmi megállapítás mögött. A 7. pont szóláshasonlata [vajon lesz-e ennek a kitűnő terminusnak címszava a szótárban?]: ordít, mint a fába szorult féreg. Ennek értelmezése: 'elkeseredetten, kétségbeesetten, kegyetlenül ordít'. A kegyetlenül valahogy kiesik a sorból, bár jól jellemzi azértelmet, de maga is magyarázatra szorul, mert a kegyetlenül szónak nem ez a konvencionális jelentése, hanem 'crudeliter, atrociter'. Szerény véleményem szerint mennél szürkébb és tárgyhoz kötöttebb az értelmezés, annál jobb. Hangulatkeltő értelmezés esetleg a logikai szabatosság rovására megy. A közmondások között a Ne mássz a fára, nem esel le róla értelmezése: 'ne keresd a veszélyt, nem fog baj érni'. Azt hiszem, ez félreérthetően tömör. Ami szabad a közmondásban, az esetleg kétséget visz az értelmezésbe. Talán pontosabb lenne: ha nem keresed a veszélyt, akkor nem fog baj érni". Az összetételek között nem szerepel az életfa, bár a c) pontban említés történik •tsz élet fája kifejezésről, sőt utalás is az élet címszóra. Kétségtelen, hogy az életfa Ady