Magyar Nyelv – 54. évfolyam – 1958.

Gáldi László: Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai I. kötet

MAGYAR NYELV LIV. ÉVF. 1958. ÁPRILIS 1. SZÁM Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai. I. kötet. (Budapest, 1955. Akadémiai Kiadó, 1043 lap.) 1. Örvendetes jelenség, h­ogy az utóbbi évek során is lankadatlan buz­galommal folyó magyar jövevényszó-kutatásból (a legújabb termés kritikai áttekintését, MOLLAY KÁROLY munkáját jelen füzetünk közli: MNy. LIV, 146—57) immár egyre határozottabban kezdenek kibontakozni azok az elvek, amelyek idővel, egy-két évtized új anyaggyűjtése és új szintézisei után, egészen bizonyosan egy új s remélhetőleg szerencsésebb sorsú nagy etimológiai szótár szerkesztésébe fognak torkollni. Örvendetes tény az is, hogy szinte egyszerre indultak meg jól átgondolt, módszeres vállalkozások mind a finnugorságtól örö­költ alapszókincsünk, mind pedig egyes fontos jövevényszó-rétegeink feltárá­sára: a MTA Nyelvtudományi Intézetének Finnugor Osztálya a magyar nyelv finnugor elemeit tanulmányozva anyaggyűjtésének befejezéséhez közeledik, s immár hozzákezd a szótárszerű feldolgozás szerkesztéséhez is, KNIEZSA ISTVÁN akadémikus pedig —több évtizedes tervezgetés hullámhegyei és hullám­völgyei után — végre eljutott egyik legkimagaslóbb műve megalkotásához, s megajándékozott nyelvünk szláv elemeinek nagyszabású s minden tekin­tetben korszerű összefoglalásával. 2. Amint a Bevezetésből is kiviláglik, egyelőre, csak a nagy mű első, anyagközlő része van előttünk: ,,a magyar nyelv szláv jövevényszavai kutatá­sának részletes történetét, az eddigi vélemények általános jellemzését és kriti­káját csak e munka második kötete fogja tartalmazni" (3). Itt kíván a szerző foglalkozni más összefoglaló problémákkal is: többek közt ,,a szláv jövevény­szavak hangtanával, szóképzésével, a szláv jövevényszavak rétegeinek kérdé­sével", s ami történeti szempontból is rendkívül fontos, a tárgyalt kölcsön­zések „szláv és magyar társadalmi hátterével" (s. h.). Bőven marad tehát anyag a II. kötetre is (vö. még 5.), s mivel ennek az összefoglaló értékelésnek építőköveit természetesen az I. kötetben találjuk meg, az alábbiakban, a most megjelent címszavak egyikéhez-másikához fűzött megjegyzéseinkben alkal­munk lesz jelezni, voltaképpen mit is várunk az ígért II. kötettől. 3. Az I. kötet — mint mondjuk — teljes egészében anyagközlő jellegű, s nyelvünk szláv jövevényszavait három, egymástól jól elkülönülő csoportba osztja. Az I. csoportba kerültek a kétségtelenül szláv eredetű szók, a II.-at alkotják a talán szláv eredetű szavak, végül pedig a III.-ban azokat találjuk, amelyeket a szerző szerint sikertelenül próbáltak egyik vagy másik szláv nyelvből magyarázni; ezek tehát nem szláv eredetű szavak nyelvünkben. Mindegyik csoportban a szók ábécé-rendben következnek egymás után, tehát­ a címszavak betűrendje háromszor kezdődik újra, ami persze az olvasót bizony elég sűrűn kötelezi a kötet végén levő szó­ 1 Magyar 2 nyelv LIV. 1.

Next