Magyar Nyelv – 57. évfolyam – 1961.

Kovács Ferenc: Régi magyar esküminták

szont azt kívánták tőle, hogy hívja össze az országgyűlést. Ismételt — és egyelőre eredménytelen — felterjesztéseik március 2-án és 18-án keltek (Ma­gyar Országgyűlési Emlékek V, 3—4). Az esküminta leírása a tanácsosok bécsi tartózkodásának idején történt meg; lemásolójára akkor derül majd fény, ha valaki a Batthyány-gyűjtemény kolligátumát beható megvizsgálás tárgyává teszi. Igaz, a becses nyelvemlék csak XVI. századi helyesírással maradt ránk. Helyesen írta KOVACHICH a Corpus Jurisban olvasott változatáról: „Dolendum Exemplar neglecta orthographia illius aevi, ad modernam expressum esse,, alioquin esset unum ex antiquissimis litterariis monumentis ea lingua scriptis, quae supersunt" (Vestigia Comitiorum apud Hungaros. Budae, 1790. 188). Tegyük hozzá, így is egyik legrégibb nyelvemlékünk, s a jogélet magyar nyelvi elemeinek újabb bizonyítéka. Míg régebben csak a Magyi-formuláskönyv jogi versikéjét tudták ebben a vonatkozásban felmutatni (CSÁNKI DEZSŐ: Századok 1883: 575—6), vagy legfeljebb Hunyadi János kormányzói esküjére hivatkoztak (DEÉR JÓZSEF: Msgtud. 1936: 14), 1 most már látjuk, hogy a hiva­talos latinság uralma mellett kialakult a magyar jogi nyelv is a vármegyén. BÓNIS GYÖRGY % II. 1. BÓNIS GYÖRGY a Batthány-kéziratgyűjteményben olvasható, 1565. február 21-i átiratban megőrzött magyar esküszövegről meggyőző történeti adatok felsorakoztatásával megállapítja, hogy azt az esküdtek használták nádori közgyűlésen, tehát nem bírói beiktatási eskü — ahogy DÖBRENTEI (RMNy. Il/b, 336) gondolta. A magyar okleveles gyakorlat formulaszerűsége folytán ,,más- és más megyéknél azonosan fellépő kifejezések" bizonyító ereje alapján I. Lajos korabeli (1351.) hiteles szövegnek, a jogélet magyar nyelvi elemei újabb bizonyítékának tartja. Végső követ­keztetése: ,,. . .a hivatalos latinság uralma mellett kialakult a magyar jogi nyelv is a vármegyén." Kandidátusi értekezésemben én is foglalkoztam a BÓNIS közölte szöveg­gel (A magyar jogi terminológia kialakulása. Kézirat 157 kk.). Dolgozatomban BÓNIS végkövetkeztetésével egyetértek, azzal is, hogy az említett szöveg ,,egyik legrégibb nyelvemlékünk", sőt egy másik — ugyancsak 1565-i ,,át­irat"-ban megőrzött — esküszövegről az a véleményem, hogy még régebbi idő­pontból való. Az első Verbőczi -,,fordítás"-ban ránk hagyományozott, zsidó alperes által elmondott eskümintáról, ,,az Sydok eskewweseknek mogya" szövegről van szó (MAGYAR DECRETVM . . . 1565. 322—3). Feltevésem támogatására egyrészt az eskü jellegéből, lényeges vonásai­ból levonható tanulságokat szólaltatom meg, másrészt a magyar középkori írásbeliség latinnyelvűségéből adódó ellentmondásosságot vizsgálom. 2. Az eskü — már a legkorábbi időkben is — az igazságtevésben, majd később a szervezett bíráskodásban és egyéb fontos dologban a természetfeletti erők segítségét -— hamis eskü vagy esküszegés esetén ezeknek az erőknek a 1 DEÉR szerint 1445(!) óta voltak magyar nyelvűek az esküminták. Itt érdemel említést, hogy Hunyadi János 1464-i magyar nyelvű kormányzói esküjét is felvette számos Corpus Juris-kézirat és kiadás; nyelvileg legjelentősebb benne a decretum szó magyar kifejezése: zerzes (szerzés).

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék