Magyar Nyelv – 57. évfolyam – 1961.

Kovács Ferenc: Régi magyar esküminták

szont azt kívánták tőle, hogy hívja össze az országgyűlést. Ismételt — és egyelőre eredménytelen — felterjesztéseik március 2-án és 18-án keltek (Ma­gyar Országgyűlési Emlékek V, 3—4). Az esküminta leírása a tanácsosok bécsi tartózkodásának idején történt meg; lemásolására akkor derül majd fény, ha valaki a Batthyány-gyűjtemény kolligátumát beható megvizsgálás tárgyává teszi. Igaz, a becses nyelvemlék csak XVI. századi helyesírással maradt ránk. Helyesen írta KOVACHICH a Corpus Jurisban olvasott változatáról: „Dolendum Exemplar neglecta orthographia illius aevi, ad modernam expressum esse,, alioqum­ esset unum ex antiquissimis litterariis monumentis ea lingua scriptis, quae supersunt" (Vestigia Comitiorum apud Hungaros. Budae, 1790. 188). Tegyük hozzá, így is egyik legrégibb nyelvemlékünk, s a jogélet magyar nyelvi elemeinek újabb bizonyítéka. Míg régebben csak a Magyi-formuláskönyv jogi versikéjét tudták ebben a vonatkozásban felmutatni (CSÁNKI DEZSŐ: Századok 1883: 575—6), vagy legfeljebb Hunyadi János kormányzói esküjére hivatkoztak (DEÉR JÓZSEF: Megtud. 1936: 14),­ most már látjuk, hogy a hiva­talos latinság uralma mellett kialakult a magyar jogi nyelv is a vármegyén. BÓNIS GYÖRGY , II. 1. BÓNIS GYÖRGY a Batthány-kéziratgyűjteményben olvasható, 1565. február 21-i átiratban megőrzött magyar esküszövegről meggyőző történeti adatok felsorakoztatásával megállapítja, hogy azt az esküdtek használták nádori közgyűlésen, tehát nem bírói beiktatási eskü — ahogy DÖBRENTEI (RMNy. II/b. 336) gondolta. A magyar okleveles gyakorlat formulaszerűsége folytán ,,más­ és más megyéknél azonosan fellépő kifejezések" bizonyító ereje alapján I. Lajos korabeli (1351.) hiteles szövegnek, a jogélet magyar nyelvi elemei újabb bizonyítékának tartja. Végső követ­keztetése: ,,. . .a hivatalos latinság uralma mellett kialakult a magyar jogi nyelv is a vármegyén." Kandidátusi értekezésemben én is foglalkoztam a BÓNIS közölte szöveg­gel (A magyar jogi terminológia kialakulása. Kézirat 157 kk.). Dolgozatomban BÓNIS végkövetkeztetésével egyetértek, azzal is, hogy az említett szöveg ,,egyik legrégibb nyelvemlékünk", sőt egy másik — ugyancsak 1565-i ,,át­irat"-ban megőrzött — esküszövegről az a véleményem, hogy még régebbi idő­pontból való. Az első Verbőczi -,,fordítás"-ban ránk hagyományozott, zsidó alperes által elmondott eskümintáról, ,,az Sydok eskewweseknek mogya" szövegről van szó (MAGYAR DECRETVM . . . 1565. 322—3). Feltevésem támogatására egyrészt az eskü jellegéből, lényeges vonásai­ból levonható tanulságokat szólaltatom meg, másrészt a magyar középkori írásbeliség latinnyelvűségéből adódó ellentmondásosságot vizsgálom. 2. Az eskü — már a legkorábbi időkben is — az igazságtevésben, majd később a szervezett bíráskodásban és egyéb fontos dologban a természetfeletti erők segítségét­­— hamis eskü vagy esküszegés esetén ezeknek az erőknek a­ ­ DEÉR szerint 1445(!) óta voltak magyar nyelvűek az esküminták. Itt érdemel említést, hogy Hunyadi János 1464-i magyar nyelvű kormányzói esküjét is felvette számos Corpus Juris-kézirat és kiadás; nyelvileg legjelentősebb benne a decretum szó magyar kifejezése: zerzes (szerzés).

Next