Magyar Nyelv – 57. évfolyam – 1961.
Kovács Ferenc: Régi magyar esküminták
egész fejezete a hitszegésről, eskütörésről szól. ,,De perjuriis." (Cím: II, 15. Corp. Jur. I. 28; a kiemelések tőlem.) Űgy vélem, az idézett szövegrészek határozottan bizonyítják a hiteltetés, esketés alkalmazását a bíráskodásban. Nem lehet másnak, mint az eskü legdrasztikusabb formájának tekinteni az I. László korától dívó istenítéleteket, az ordáliákat sem (1. I. László 1/28. Corp. Jur. I, 58), hiszen mindegyiknek vezérlő motívuma a természetfölötti elem, az isteni beavatkozás a felmerülő vitás kérdés helyes megoldására. „Az ordaliáknak alapja a hit és isteni félelem lévén. . ." — írja félreérthetetlenül KANDRA KABOS, az istenítéletek apologetája, és közöl is egy esküszöveget az Ótestamentumból (A váradi regestrum. 1898. 7). „Ezen tűz általi tisztulás v. inkább igazulás eszméje keresendő, az előttünk középkorból ismeretes, de kétségtelenül már a pogánykorból származó ordaliai='tüzes vas és forró víz v. izzó szénre állás, átmenés stb. próbák általi igazságszolgáltatás módjában" (IPOLYI ARNOLD i. m. 197). 4. Ahogyan a bíráskodásban szokásban volt az eskü, megvolt az a bírák és egyéb tisztségviselők „felesketés"-énéi is, mégpedig igen korán, az első királyok idején. Milyen bizonyítékok szólnak e mellett? Az első nyomtatott törvény I. Mátyás 1486. évi VI. (vagy maius) dekrétuma.-Ebben nem történik említés a BÓNIS közölte I. Lajos korabeli eskümintáról. A dekrétum szövege viszont, amely részletesen intézkedik a bírósági eljárásról és az egyes funkciók betöltéséről, az eskütétel széles hálózatáról értesít: A) A tanúk esketése: „Quodque singuli attestantes, singulatim j u r a r e et per ipsius capituli, vei conventus, atque regios homines, de negotio, de quo experiri volent, interrogari, et examinari debeant" (VI/14: 3. Corp. Jur. I, 416—7). — B) A peres felek esküje: „Capitali in sententia. . . quod, si officiales vei jobagiones dominorum, violentias intulerint: debeant se domini ju rámentő purgare. .." (Fejezetcím; VI/15. Corp. Jur. I, 418—9); „Si vero reus ipsam inquisitionem acceptare recusabit; extunc actor, pro majoré verificatione actionis suae, juxtaregni consuetudinem, hactenus in hac parte conservatam, ad caput illius adversarii jurare habebit" (uo. 15:3. Corp. Jur. I, 418—9); „. . . judex ex attestantium fassionibus decernat, uter illorum, actor scilieet, vei reus juramentum deponere debebit" (uo. 15: 4. Corp. Jur. I, 418—9). — C) A megdézsmált paraszt esküje: „Decimator sit contentus juramento rustiei. .." (uo. 41. Fejezetcím; Corp. Jur. I, 440—1). — D) A megyei ispánok esküje: „Qui omnes [comites parochiales] juxta scriptam juramenti formám juramentum, praistare teneantur" (uo. 60. Corp. Jur. I, 452—3). — E) A bírák és más funkcionáriusok esküje: „Quod perpetuis semper successivis temporibus, omnes judices, et justitiarii hujus regni, tam ecelesiastici, quam saeculares, qui videlicet in palatinum, judicem curiae raegiae, magistrum tavernicorum, caneellarium, aut vice-caneellarium, in protonotarios, seu vices-gerentes judicum praetactorum, et etiam assessores eorundem; banum Sclavoniae, waywodam Transylvanum, et in comites quorumlibet comitatuum, ac judices nobilium eligentur, et assumentur, eorundemque vicesgerentes, et substitui; tempore assumptionis ipsorum ad hujusmodi officia, in conspectu regiae majestatis, juramentum honestum, de servanda fidelitate, et administranda justitia, praestare debeant." (Uo. 73:1. Corp. Jur. I, 462—3.)