Magyar Nyelv – 60. évfolyam – 1964.

Kniezsa István: Melich János

MAGYAR NYELV LX. ÉVF. 1964. MÁRCIUS 1. SZÁM Melich János 1872. szeptember 16. — 1963. november 20.* Szeretett Mesterünk! A Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Loránd Tudományegye­tem Bölcsészettudományi Kara és a Magyar Nyelvtudományi Társaság nevé­ben búcsúzom Tőled, a magyar nyelvtudomány nesztorától és legnagyobb tudósától. Megtört szívvel állunk itt ravatalodnál, az emberi élet e szükség­szerű végállomásánál. A búcsú mindig fájdalmas, még akkor is, ha egy hosszú életpálya végén történik. Különösen nehéz azonban akkor, ha ez a hosszú életpálya olyan gazdag és termékeny volt, mint a Tied, amely nemcsak szá­munkra, közvetlen tanítványaid számára volt egész életünkre kihatóan döntő hatású, hanem szinte korszakot alkotott az egész magyar nyelvtudomány számára is. Óriási tudományos tekintélyed és erős, dinamikus egyéniséged hatása ugyanis olyan nagy volt, hogy több évtizeden keresztül mindenki a Te irányításod szerint dolgozott, a Te általad felvetett problémákkal foglalkozott. Több százra rúgó és igen változatos problematikájú munkásságodnak talán a legjelentősebb, de mindenképpen a legtermékenyebb része az, amely­ben kezdeményező, valósággal úttörő voltál. És ilyen területe nem is egy van a magyar nyelvtudománynak. Hogy csak a legfontosabbakat említsem: Te kezdted el rendszeresen felhasználni az oklevelek szórványemlékeit a magyar nyelvtörténet számára; ma már enélkül magyar hangtörténet el sem képzel­hető. És ugyancsak Te voltál a kezdeményezője a magyar helyesírás történeti kutatásának. Te indítottad el nálunk a tudományos hely- és személynév­kutatást, és kiváló alkotásaiddal valósággal iskolát csináltál itthon, kül­földön egyaránt. E tárgyú munkásságod ugyanis nemzetközi vonatkozásai miatt külföldön is élénk visszhangot keltett. Új megvilágításba helyezted a magyar nyelv szláv jövevényszavainak a problematikáját is, amikor a korábbi nézetekkel szemben rámutattál, hogy a magyar nyelv szláv jövevényszavai nem egységes réteget képviselnek, hanem különböző nyelvekből származnak és különböző időkben kerültek a magyarba. Azóta ez a vélemény is a magyar nyelvtudomány közkincséhez tartozik. És számos más megállapításod, mint például az, hogy a magyar tárgyas igeragozás lényegében a birtokos személy­ragozásból alakult ki, ma is sziklaszilárd alapját képezi tudásunknak, még ha részletekben itt-ott van is némi különbség. Számtalan értékesebbnél értékesebb munkád közül hadd említsek meg itt néhányat, nem is a terjedelmük, hanem főként a jelentőségük miatt. * Emlékbeszéd Melich János temetésén, 1963. november 25-én.

Next