Magyar Nyelv – 61. évfolyam – 1965.
Scheiber Sándor: A barátom barátja: barátom
mohácsi múzeumi tisztviselő szíves értesítése szerint egy Simonovicsné nevű mohácsi sokác asszonynak Fáraónk, a mellékneve — bőre színére való tekintettel. FÁRAÓ SIMON örmény meséket adott ki (Armenia V [1891.], 18 kk., idézi Ethn. II, 45, 90); a hazai örmények közt is lennének Fáraó nevűek? A román névanyag nemrég megjelent szótárában Faraon, Faraona nevekkel van képviselve (CONSTANTINESCU, Dictonom. 271). A napisajtó szerint a római Faraoni mester a mai európai divat egyik irányítója. Hazai helynévi használatát csak a konyári Fárósziget nevében jegyeztem ki (MNyj. X, 168), de ismernünk kellene az elnevezés körülményeit ahhoz, hogy nyilatkozhassunk: köznévi vagy tulajdonnévi alkalmazásról van-e szó. Moldvában azonban van Faraoanele nevű falu, amely a Foksány rajoni Dálhánti községhez tartozik (Indicator alfabetic al localitatilor din RPR, 1954). A cigány szót vagy szinonimáit tartalmazó román helységnevekre 1. TRUSZKOWSKI WITOLD cikkét (Onomastica VII, 439). A moldvai Forró falva román neve Fáraoani. 5. Hátra van még az a kérdés, hogy az 1522-i adójegyzék Fáraó nevei meg a mai Fáró vezetéknevek cigányokat takarnak-e. Mivel adófizető földművelőkről van szó, nem valószínű. Nyilván történtek akkor is egymásbaolvadások, de a két nép akkor társadalmilag még oly messze volt egymástól, hogy inkább gondolhatunk ragadványnévre. Arra, hogy nem cigány viselt Cigány nevet. PAIS DEZSŐ cikkét (MNy. XXXII, 236). Cigány nevű jobbágy családot találunk már a XV. század második felében is (MÁRKI SÁNDOR, Arad vármegye 503), de 1522-ben Apos faluban is parasztként adóznak Cygan vezetéknevűek (MNyTK. 86. sz. 68). Más elbírálás alá esik a hajdúnemesek közt szereplő tipikusan cigány Kolompár név (H. FEKETE PÉTER, Névtudományi adatok a Hajdúságból. Kézirat 15), mert ez köznévként és ragadványnévként nemigen járatos (a szóra 1. KNIEZSA, Szlisz. 670). Végezetül, ahogyan a fáraó közszóból járó vezetéknév lett, úgy lett a fáraó 'egy hazárd kártyajáték neve' szóból fáró (például Sándor Istvánnál: GÁLDI, Szótárirod. 249, vö. HARTNAGEL ERZSÉBET: MNy. XXX, 81). MIKELY SÁNDOR A barátom barátja, barátom... FEKETE LAJOS professzor (MNy. LVII, 475 —7) e szólás félévezredes történetét vázolta perzsa és török forrásokban. Legkorábbi adata egy XV. századi török krónikában így hangzik: „barátaitoknak barátja, ellenségeiteknek ellensége leszünk." Eredményeit a következőkben foglalta össze: „A szólásmód szövegének távolabbi nyomára kérdezősködéseim közben sem az európai nyelvekben, sem az ázsiaiakban nem tudtam rátalálni. A szólásmód tehát török vagy perzsa eredetűnek tekinthető." Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy Polybius görög történetíró (i. e. II. sz.) már használja: ,,xal yág cpipócpiAov elvai cel rováya&öv avoga xal cpiXoTiarQiv xai avppiaexv Tolg (plXou; rovg é j^govg xal owayanov rovgpiXovg.'' Magyar fordítása: „A jóravaló férfiú mint általános népi megjelölést: „éhinség támadt az alföldi )Kanadán-on" (Napr Ért. XX, lf 1855: „Aratás után tarlóföldben is sok szép dohányt termesztenek az úgy nevezett »magyar fajtából«, s így kétszeres hasznot húznak e Kanahan-nak nevezett földön" (Zerpák Antal: Kapuvár: Vasárnapi Újság 1855: 21) A köznyelvi Kánaán a szamosháti népnyelvben ma is az egykori református egyházi ejtés szerint Kanahán (CSŰRY: MNy. XXXVI, 245 és SzamSz.). Mákófalvai helynévi 1891: Kanadán, 1941: Kanahány (SZABÓ T. ATTILA, Kalotaszeg helynevei I, 237, 239). A fenti adatok láttán kissé kételkedve kell fogadnunk a ligetfalvai Kánaán dűlőnevet (Zala megye földrajzi nevei 263). Az irodalmi nyelvi alakhoz igazították?