Magyar Nyelv – 62. évfolyam – 1966.
Mészáros István: A Szalkai-kódex glosszáinak helyesírása
.száradékában (129. oldal). Az iskolában azután ő is, akárcsak a többi tanuló, e saját füzetének szövegét követve hallgatta a tanár magyarázatait. A kommentár részletesebb tanulmányozása előtt azonban a grammatikai elemzésre került sor: a vers egyes szavait, kifejezéseit nyelvtanilag vizsgálták. Ezzel volt kapcsolatos az a feladat, amelynek a glosszákat is köszönhetjük: a költemény egyes szavaihoz szinonimákat kellett keresniük a tanulóknak, s ezeket a gyűjtött, hasonló jelentésű szavakat a vonatkozó szó fölé kellett írniuk. A tanulók ezt a feladatot vagy otthon végezték el, vagy pedig az iskolában, amíg a tanár a kisebbek, illetőleg a nagyobbak csoportjával foglalkozott. Jól dokumentálja ezt az Európa-szerte dívó oktatási módszert a krakkói Bibliotéka Jagiellowska Theodolus-példánya (jelzete: Ms 1955.), amelyben szintén megtalálhatók az utólag beírt szinonimák, valamint a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának kölni és lipcsei Theodorus-nyomtatványai (jelzetük: Inc 354., 229., 583.), amelyekben XV. század végi bejegyzéssel német nyelvű szinonimák, fordított részletek vannak. Szálkai László azonban a feladat megoldása közben — bizonyára ezt tette a többi tanuló is — a szinonimák közé sok magyar szót is beírt, szülőföldjének, a Felső-Tisza vidékének í-ző nyelvjárásában. A költemény „veterem" kifejezése fölé például az „antiquum, wyn" szavak kerültek, a „torquebat" fölé pedig a „stimulabat, exagitabat, fwrdogalya vala, gyetry vala" kifejezések, a ,,crine" másképpen ,,pilos capitis, hayatwl" s így tovább hasonlóképpen (124. oldal). A kódex glosszáit SZAMOTA ISTVÁN adta ki a Nyelvtudományi Közlemények 1895. évi XXV. évfolyamában, a 452 — 9. lapokon. E szövegközlésbe azonban sok hiba csúszott. Nemcsak a kódex hivatkozott oldalszámait jelezte sok helyütt tévesen a közlő, vagy a vonatkozó alapszavak kiválasztásában volt következetlen, de számos kifejezést pontatlan alakban írt le. A legjelentősebb javítanivalók a következők (zárójelben adva a helytelenül közölt formát): 21. vetelkedissel (vetelkedessel), 28. venerichit (venerechit), 34. kyralnak (kyralanak), 42. kemenkedik (kemenkedek), 73. el vezth (el vezethe), 74. orok (orok), 94. te felesyged (felesyged), 117. ydessigith (ydessiget), 118. remolwin (remelwen), 119. viznek (vizeknek), 140. nedwessiges (nedwessegh), 155. mwl (mwl), 156. eleztyb (eleztyb), 178. megh gyeze (meghigyeze), 179. egheth (eghet), 201. vidékeknek (videkeknek), 210. zerzo (zeerzo), 216. yly vers zerzo mester (yly vers zerzo), 225. rezzezth (rezzett), 228. en sorgalmatossaghom myath (en sorgalmatossaghomyat), 235. fwek (fwvek), 245.*czilag (csillag), 247. fold ala vetteteth hydegh (feld ala vetteteth). 2. KNIEZSA szerint a glosszák helyesírásában a palatalisok és a v, w, u, valamint az y és h használata megfelel a kor magyar írásmódjának, az s, z, s, z, c, c, k, ö, ü hangok jelölése azonban „ebben a korban részben különös, részben egyenesen érthetetlen" (HírTört. 101). A Szalkai-kódex e betűjeleinek rendszerét — a KNIEZSÁnál közölt táblázatból kiemelve és a helyesbített szövegek alapján pontosabbá téve, valamint mellé helyezve a korabeli magyar jelölésmódot feltüntető táblázatot is — KNIEZSA, HírTört. 89 —101. alapján — a következő lapon közölt 1. táblázatban lehet vázolni. Ha a táblázat adatait elemezzük, kitűnik, hogy az s, z, c, k, ö, ü hangok betűjeleinek nagy száma elégséges alapot ad egyértelmű következtetések levonására, z és c hangokat tartalmazó szó viszont kevés van. Elgondolkoztató az s hang betűinek megoszlása: 112 s betű mellett 5 z jel található. Ez utóbbiak esetében alighanem joggal gyanakodhatunk tévesztésre, tollhibára: nemcsak az ad okot erre a feltevésre, hogy a nemet szó nemes alakban is olvasható azonos jelentéssel (167., 184. szám), de három esetben egyazon kifejezésben 2 hang is, s hang is előfordul, ami megzavarhatta a leckéjét író diákot: 78. zornyw zynghyzytwl, 105. gozedelmez, 141. gabona vetyzyt, veternynek zeryt. 3. Theodolus eklogája az alapismereteken (olvasás, írás, elemi grammatika) túljutott tanulók tananyaga volt, Cato, Avianus, Aesopus után került sorra. Szálkai László : Magyar Nyelv LXII. 1.