Magyar Nyelv – 63. évfolyam – 1967.
Különfélék - 2
családba való magyarban is, óvatosságra kell intenie a kutatókat: az egyezések lehetnek annak a következményei is, hogy az emberi gondolkodás kerekei végeredményben egyformán forognak minden nép agyában. KÁLMÁN BÉLA tanulmányának címe: „Spectacles cultuels des Vogouls et des Ostiaks" (,,A vogulok és az Osztjákok kultikus színjátékai", 229 — 39). Benyomásunk szerint KÁLMÁN célja nem új eredmények bemutatása, nem friss anyag közlése volt, hanem saját eddigi kutatásainak és a vonatkozó szakirodalomnak rövid, tájékoztató jellegű összefoglalását adta a címben jelzett tárgykörre vonatkozólag. Igen helyesen, hiszen az a közönség, amely a Várady-Emlékkönyvet forgatni fogja, nagyrészt nincs tájékozva nyelvrokonaink népi kultúrájáról. A Várady-Emlékkönyv nyelvészeti anyagán végigtekintve feltétlenül erősödik az az érzésünk, amely a debreceni nyelvészkongresszus alatt és után alakult ki bennünk: nyelvünk iránt az érdeklődés növekedőben van világszerte, Olaszországban is. FÁBIÁN PÁL KÜLÖNFÉLÉK Baritz György nyelvészeti vonatkozású kézirataiból 1. Baritz György a reformkor tudományos életének jellegzetes alakjai közül való. A nagyenyedi kollégiumból a századforduló táján került föl Bécsbe. Itt műszaki tanulmányokat folytatott, s kitűnően képzett mérnök, sőt hadtudományi szakember vált belőle. Mérnökkari kapitányi, alezredesi, őrnagyi rangban teljesített szolgálatot a Monarchia különböző városaiban: Raguzában, Eszéken, Peschierában stb. Zárában halt meg 1840-ben. Tudományos érdeklődése kezdettől fogva több egymástól távol eső terület között oszlott meg. Klasszika-filológiánk története az első magyar Tacitus-fordítót tartja számon benne, akiről TOLDY FERENC az Akadémián tartott gyászbeszédében azt mondta: „Életének egy szép részét Tacitus fordításában töltötte." (AkÉrt. 1840 — 1841: 1961. még KOMOR ILONA: AntTan. 1965: 270 — 6.) De éppen ilyen aktívan foglalkozott műszaki tudományokkal is. Idevágó közleményei mindig előremutató, nem egyszer országos jellegű problémákat vetnek fel. A Bécsben megjelenő Magyar Kurir 1823-i évfolyamában például a következő cikkét olvashatjuk: „Von einer bestandigen, an der Donau zwischen Pesth und Ofen zu erbauenden Kettenbrücke", melyet a Pozsonyban megjelenő Ephemerides Posonienses is átvett és latinul jelentetett meg. Minden bizonnyal az elsők között volt, aki ennek az abban az időben megmutatkozó szükségletnek hangot adott, sőt javaslatot tett a műszaki megoldás részleteire vonatkozóan is, hiszen a Lánchídra, Budapest első álló hídjára csak 1839-ben írták ki a pályázatot Széchenyi kezdeményezésére. Szerteágazó tevékenysége mégis ugyanazon talajban gyökerezett, mert azt a maga egészében a reformkori Magyarország szükségletei határozták meg. A nagy nemzeti célokért való küzdelembe Toldy Ferenc kapcsolta be, s a hazájától távol élő hadmérnök és tudós számára a fiatal Akadémiának a magyar szellemi élet minden területén érvényesülő hatása mutatta az utat. Toklyval való kapcsolata az évek során egyre szorosabbá vált. Azonos célokért küzdöttek, a magyarság önálló élethez való jogáért, s a győzelem egyik előfeltételét a magyar nyelv fejlesztésében, az irodalom és a tudomány magyar nyelven való művelésében látták. Szervesebbé vált a magyar tudományos élettel való kapcsolata, amióta az Akadémia, illetőleg akkor még Magyar Tudós Társaság második nagygyűlésén, 1832-ben