Magyar Nyelv – 65. évfolyam – 1969.
Márton Gyula: Koszta
ezt az elbeszélést a valóságalapot nélkülöző mendemondák közé utalja, sőt a cigányok egyiptomi eredetét is tagadja. Az elnevezést azzal magyarázza, hogy a cigányok vándorlásuk során megfordultak Kisázsiában, majd a Balkán-félszigeten, s a középkorban valamelyik kisázsiai tartományt és a görögországi Epirust is „Kis-Egyiptom" névvel illették. (Ezzel összevág MIKELYnek János cigányvajdája, ,,Kis-Egyiptom grófjára" vonatkozó 1447-i namuri adaléka.) GRELLMANN az egyiptomi származással szemben — a tudományos irodalomban elsőként — a cigányok indiai eredete mellett tör lándzsát, le nem tagadva, hogy a felfedezés dicsősége nem őt illeti, hanem egy magyar embert. Megemlíti ugyanis, hogy „STEPHAN VALI" (VÁLY ISTVÁN), a Komárom megyei Almás református lelkésze annak idején együtt tanult malabári diákokkal, s ezek nyelvét hasonlónak vélelmezte a hazai cigányokéhoz. Ezt bizonyos ,,Herr Hauptmann SZÉKELY von DOBA" írja le az egyik bécsi folyóiratban (Anzeigen aus sämmtlich-kaiserl. königl. Erbländern. Wien. 6ter Jahrg. Seit 87 — 8. 1776.). GRELLMANN csak annyiban módosítja VÁLY állítását, hogy a cigányokat nem a Malabári félszigetről, hanem Hindosztánból eredezteti, s eme vélekedését egy tartalmas szójegyzékkel igazolja is (217 — 50). GRELLMANN szerint a cigányok a hinduk legalacsonyabb osztályából származnak, a parei-ek, vagy amint őket Hindosztánban hívják, a szuderek közül, akiket a Malabárifélszigeten, amelynek alkotmánya hasonló a Hindosztánéhoz, páriáknak neveznek. A páriák a többi kaszt megvetett, lenézett, tisztátalannak tartott szolgái, akiknek egy része Timur Lenk hódítása idejében, ennek üldözése elől a XV. század elején menekült nyugatra a velük különben is mostohán bánó őshazából. GRELLMANN nem mondja ki határozottan, de szinte érezteti, hogy a fáraó elnevezés tulajdonképpen a —nyugatiak számára keveset jelentő — pária szónak népi etimológiás, vagyis inkább tudálékos elferdítése, asszociatív kapcsolódással az egyiptomi elnevezéshez. GRELLMANN (i. m.) is említi a MIKELY cikkében is szereplő Bolgár Tamás cigányvajdát, aki 1496-ban II. Ulászlótól kiváltságlevelet kapott puskagolyó-öntéssel foglalkozó 25 sátoralja „cigányhordája" számára. Ő ez adat legrégibb pontos forrásait is megjelöli: „Georgii Pray Annales Regum Hungariáe, P. IV. p. 273" és ,,Friedwaldsky: Mineralogia Transilvaniae, P. II. p. 33, 99". Csakhogy ő Thomas Polgár néven említi az illetőt, s e névben szintén a cigányság indiai eredetének egyik bizonyítékát látja. Szerinte ugyanis ez a „Polgár" a házasság és menyegző indiai istenségének a neve, és a hinduknál, mint a többi istennév is, általában kedvelt és gyakorta használatos. Hivatkozik e tekintetben a következő munkára: „Sonnerat: Reise nach Ostindien und China. Erster Band. Seite 26, 27, 65". Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de mint GRELLMANN alaposságára és tájékozottságára jellemző, magyar vonatkozású adatot érdemes megemlíteni, hogy (i. m. 128 9) ismeri a nagyidai cigányok anekdotáját is. Forrását is megnevezi: „Ladislaus Turoci: Hungaria suis cum regionibus, p. 265 — 66". Tőle vette át ezt az anekdotát Clemens Brentano, a romantika szellemében eltúlozva és mintegy a cigányok hősiességének bizonyságául a „Die mehreren Wehtmüller und ungarischen Nationalgesichter" című terjedelmes novellájába, amelynek révén a hazai cigányság belekerült a világirodalomba. GRELLMANN műve tehát egyaránt fontos mind cigány—hindu—magyar nyelvészeti, mind pedig irodalomtörténeti szempontból. KUNSZERY GYULA Koszta: A 'gólya, Storch' jelentésű koszta a szótározott tájszók csoportjához tartozik (PP.; Tsz.; PPB.; CzF.; NySz.; MTsz.; BALLAGI). Egy kivételével (BALLAGI) mindegyik székely tájszónak minősíti. A MTsz. csak a háromszéki és udvarhelyszéki tájszólásból adatolja. 5 Magyar Nyelv LXV. 3.