Magyar Nyelv – 67. évfolyam – 1971.
Kiss Jenő: Szóképzés és etimológia - Kiss Jenő: Belső keletkezésű és jövevényigéink képzéséről
ben, ha a magyarban csak ez az egy -l képző volna, s mind az -l, mind az -íroz csak jövevényigékhez járulna, könnyű volna megállapítanunk, melyek a jövevényigék. Minthogy azonban van -l gyakorító képzőnk is, méghozzá ugyanazon előhangzókkal (-al: ugrál, -ol: locsol, N, -ul: locsul), az -l képző önmagában semmit sem mond a szó eredetéről. Az -íroz, amely idegen eredete, sajátos hangalakja folytán különleges stílusértékű képzőnk, néhány kivételt (N. sandíroz, mulatíroz stb.) nem tekintve csak jövevényigékhez járul. S mivel magyar igéhez járulása esetén világosan elkülöníthető a magyar tő és a képző (mulat -f- íroz, sandít: sand 4--íroz, doromb --ol: doromb + éroz; 1. TESz.), azokat az -íroz végű igéket, amelyek nem bonthatók (valamilyen, akár aktív, akár passzív) igei tőre és képzőre (brillíroz, frizíroz, maszíroz, tupíroz stb.), általában joggal tekinthetjük német eredetűeknek. De mint minden egyes szó eredetvizsgálatakor, itt is mindig nagy körültekintéssel kell eljárnunk. A balangéroz 'sétálgat, mászkál, lődörög' (Rábaköz) a mondottak szerint német eredetűnek látszik: -éroz végű, s nem bontható tőre és képzőre. A szóvég tehát egyértelműen német eredetre mutat, ám hasztalan keressük a német megfelelőt; a balangieren ugyanis tudomásunk szerint nincs. Onomatopoetikus eredetre nem gondolhatunk, mert a kérdéses nyelvjárásban belső keletkezésű igék nem végződnekéroz-ra. A balangéroz föltehető eredetminősítése ekként festene tehát: „valószínűleg német eredetű, megfelelőjét azonban nem tudjuk kimutatni". A szó eredetét a nyelvjárás ismeretében fejthetjük meg. A balangéroz ugyanis minden valószínűség szerint a német eredetű nyelvjárási falangéréz (a szó első adata 1823, TudGyűjt. X, 65) és a hasonló jelentésű ballag kontaminációjával jött létre; indukáló igepárra vö. nyelvjárási dal: dülöngéréz '(részeg ember) dülöngélve jár'. Ez a példa is jól érzékelteti, milyen fontos lenne az etimológia szempontjából nyelvjárásaink szókincsének és képzőinek alaposabb ismerete. Számos -íroz végű igénknek a latinból származó, -ál végű igék mintájára létrejött -ál képzőjű változata is, mint blamíroz: blamál, fixíroz: fixál, flangíroz: flangál, gazsulíroz: gazsulál, spekulíroz: spekulál, szekíroz : szekál stb. Ezek az -íroz - ál képzőcserés igepárok minden kétséget kizáróan jövevények. A mulatíroz-féle, magyar igetőből alkotott -íroz képzőjű származékok között ugyanis nincs egyetlenegy -ál képzőjű származék sem. — A szóban forgó igepárok majdnem 100%-a német eredetű, s ezt jól bizonyítja az alakpárképződés iránya is: -íroz -ál. Néhány esetben azonban a latin eredetű, -ál végű ige az eredetibb, s e mellé társul újabb átvételként a német eredetű, -íroz végű ige, mint adjusztál: adjusztíroz. Ez utóbbi esetben kettős átvétel történt tehát, nem pedig analogikus alakpárképződés, ámbár az analógia hatását nem zárhatjuk ki teljesen. B) A fentebb mondottak kiegészítésre szorulnak. Van ugyanis néhány jövevényigénk, amely nem -, illetőleg -íroz képzővel honosodott meg. Bár ezek száma meglehetősen kevés, az etimológia szempontjából azonban nagy jelentőségűek: számbavételük fényt deríthet arra, milyen okok következtében kaphat egy jövevényige a törvényszerű eljárásmód ellenében más képzőket is. A TESz. első kötetében 93 biztosan idegen eredetű ige szerepel címszóként. A továbbiakban kizárólag ezekkel foglalkozom. Az a véleményem ugyanis, valószínű vagy éppen vitatott eredetű szavakból az egész nyelvi rendszerre könnyelműség, sőt felelőtlenség lenne következtetéseket levonni. A 93 jövevényige közül 7 nem -, illetőlegíroz képzős. 3-ak: a bocsát [és a bocsín? P.D.], csökik (csökken), gyúrótörök eredetűek. Képző nélkül, tőalakban való