Magyar Nyelv – 68. évfolyam – 1972.
3. szám - Horpácsi Illés: Milyen ló a Szent Mihályé?
Milyen ló a Szent Mihályé? 1. Nyr. XC, 306 — 10 PROHÁSZKA JÁNOS ,,Szent Mihály meg a ló" címen foglalkozott a gyászpadnak szentmihálylova elnevezésével. Ebben a cikkében a századforduló óta elhangzott véleményeket ismerteti, majd azt bizonygatja,, hogy az említett 'gyászpad' jelentésű szókapcsolatban szereplő ló a nép képzeletében valódi ló. Szerinte a valódi lónak ez a képzete a négylábú koporsótartó saroglya képéből alakult ki. PROHÁSZKA majdnem hetven évi kutatás idevonatkozó véleményeinek ismeretében megkísérelte eloszlatni erről a kifejezésről a homályt, szerintem sikertelenül. Mielőtt azonban ennek megvitatására térnék, hasznosnak tartom közölni, hogy a kérdés fölvetése és megoldásának kísérlete jóval régebbi, mint ahogyan PROHÁSZKA ismerte. 1833-ban a Hasznos Mulatságok I. kötetében (13) DR. RTIMY KÁROLY a következő ,,magyar nyelvbeli kérdés"-t vetette fel: „Honnan és mi módon eredt ez a' magyar szólás: Sz. Mihály lova, melly a' közéletben sokszor fordul elő? . . . Ez igen különös furcsa szóllást magyar népdalokban is találtam már, mint a' következő sorokban: De jaj ! engem ide 's tova Elvisz a' Sz. Mihály lova; Szerelmed meg emészt végre, Es te maradsz özvegységre! Már néhány esztendőkkel ez előtt tudós barátom, 's egykor Sopronyban kedves tanítványom Tiszt. Edvi Illés Pál úr éppen ezen kérdést terjészté a' magyar tudósok elébe, de reá feleletet nem kapott." RüMYnak ez a kis közlése már azért is érdekes, mert Csokonai „Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz" című versének fentebbi szakaszát a népdalokból ismeri, még figyelemreméltóbb azonban, hogy a tárgyalt kifejezés eredetének kérdését a 'meghal' jelentésű elvisz vagy elragad a Szent Mihály lova szólás kapcsán veti fel. PROHÁSZKA ezt a szólást nem tárgyalja, csupán a 'gyászpad' jelentésű szókapcsolatot vizsgálja. A Hasznos Mulatságokban hamarosan jelentkeztek a válaszok a feltett kérdésre. Ezek közül a szerkesztőség teljes terjedelmében közölte HOLÉCZY MÁLYét és kivonatban két másik szerzőét (i. h. 93 — 6). HOLÉCZY MIHÁLYtól idézem: „Lónak neveztetvén az az állat, mellyen az élő ember járni szokott, lónak neveztetek azon alkotmány is, mellyen a' meghalt ember elmegy. Ez különösen arkangyal szent Mihály' lova, mert ez az angyal bizonyos tekintetben halottak angyala." A szerző ezután liturgikus imákat közöl latin nyelven Szent Mihálynak a halállal kapcsolatos szerepéről, majd így folytatja: „Tehát a' ki meg hal, szent Mihállyal megy el azon az alkotmányon, melly, a' már említett okból, lónak, a' halottak angyala' lovának neveztetett, szent Mihály lován." Megemlíti azt is, hogy tudomása szerint ezt az alkotmányt csak Magyarországon szokás így nevezni. A másik szerző, KATA FERENC szerint Szent Mihály arkangyalt úgy tisztelik, mint a paradicsom lakóinak legfőbb angyalát. „Innét a' pór nép . . . azon szert . . . , melyen a' holt tetem a' sírig vitetik, inkább tréfásan, mint hagyományosan, csupa hódolásból, Sz. Mihály lovának nevezte." A harmadik szerző, SZALAY MIHÁLY származtatása meg ez: ,,A' példabeszéddel élés, napkeleti szokás . . . így neveztettek el ezen étkek: koldus