Magyar Nyelv – 70. évfolyam – 1974.

Kiss Lajos: Suzanne Kakuk, Recherches sur l’histoire de la langue osmanlie des XVIe et XVIIe siecles. Les éléments osmanlis de la langue hongroise

a turkológiában jártas, hanem kellőképpen tájékozott a szerb-horvát nyelvtudományban, sőt a balkanisztika egészében is. Amikor tehát KAKUK ZSUZSA 1951-ben magyar nyel­vészeti tanulmányainak befejeztével NÉMETH GYULA aspiránsaként oszmán-török jöve­vényszavainkat választotta kutatása tárgyául, s ezzel KÚNOS IGNÁC, GOMBOCZ ZOLTÁN, NÉMETH GYULA, BÁRCZI GÉZA, HASAN EBEN és KNIEZSA ISTVÁN példáját kezdte követni, munka- és időigényes feladatra vállalkozott. Vállalt feladatát lépésről-lépésre oldotta meg. 1955-ben „Fejezetek oszmán-török jövevényszavaink történetéből" című kandidátusi értekezésében az öltözködéssel, étkezéssel, dohányzással, lakással és hadakozással kap­csolatos oszmán-török jövevényszavainkat vizsgálta meg. 1966-ban cikket írt a szláv közvetítés kérdéséről a magyar nyelv oszmán-török elemeiben (NyK. LXVIII, 51 — 65). 1968-ban készült el „Tanulmány az oszmán-török nyelv 16 —17. századi történetéhez (A magyar nyelv oszmán-török elemei alapján)" című doktori értekezése, amely — némi átalakítással — francia nyelvre fordítva most könyv alakban megjelent. A könyv főcíme (Recherches sur l'histoire de la langue osmanlie des XVIe et XVIIe siècles) turkológiai természetű tartalmat, alcíme (Les éléments osmanlis de la langue hongroise) viszont a magyar történeti nyelvtudomány körébe tartozó munkát jelez. Ezt az ellentmondást a szerzőnek az a felfogása oldja fel, hogy a XVI—XVII. századi magyar forrásokban előforduló török elemeket, ha lefejtjük róluk az esetleges magyar vagy szerb-horvát sajátosságokat, az akkori török nyelv emlékeinek lehet tekin­teni. S éppen a XVI—XVII. századi középoszmánk­ szempontjából az efféle másodkézből szerzett adatok különlegesen becsesek. Az arab betűs török nyelvemlékek ugyanis ebben a korban már csak szerfölött fogyatékosan tükrözték a kiejtést, minthogy az írás elma­radt az élő, fejlődő nyelv mögött. A kettős cím tehát voltaképpen azt fejezi ki, hogy a szerző a magyar nyelv oszmán-török jövevényszavait az átadó nyelv vonatkozásában is adatként kezeli és hasznosítja. A monográfia törzsszövegének első, nagyobbik fele (17—434. lap) a magyar emlékekben feltalált oszmán-török elemeket mutatja be etimológiai szótár formájában. A szócikkek száma mintegy 1040. (L. a doktori értekezés téziseinek 5. lapját.) Ennek a tekintélyes mennyiségnek jó része tulajdonnevekre esik. Címszóként a magyarba átkerült török nyelvelem szerepel. Ezt a magyar előfordulások, a balkáni nyelvek megfelelő szavai, s — végül — az etimológiai magyarázattal ellátott török nyelvi dokumentáció követik. — A könyv második, kisebbik fele (435 — 546. lap) a feldolgozott anyag nyelvtörténeti értékelését tartalmazza. Fejezetei: hangtan, alaktan, szókincs, a magyar nyelv oszmán­török elemeinek különböző rétegei az átadó nyelv (nyelvjárás) szempontjából. 3. A továbbiakban megjegyzéseket fűzök a könyv egyes részleteihez. A basbog 'chef de division, de nation, de secte' szócikkében (59. lap) a szerző a török összetétel utótagját egy 'chef, maitre' jelentésben használt bolgár coe-ból származtatja. Az oszmán-török bug 'vezér, főnök' szláv eredetében aligha lehet kételkedni, a szláv Goe­nak azonban mindenütt 'isten' a jelentése, s 'vezér, főnök'-féle jelentés ebből csak afféle képes használaton keresztül fejlődhetett ki, mint például a bulgár napáma e nézve Goz 'a pénz az istene'. Bizonyára időrendi és szóföldrajzi okokból a szerző a magyar zsiger (1. 1825. SzegSz.) közvetlen forrásának inkább a szerb-horvát dziger-t, nem pedig az oszmán-török siger-t tartja (94. lap). Minthogy azonban az étkezés tárgykörébe tartozó kifejezéssel van dolgunk, s e fogalmi körön belül a magyarra gyakorolt oszmán-török hatás mély és maradandó volt, a törökből való származtatásnak nagyobb valószínűséget tulajdonítok, mint a szerző. (L. Szós Sz., ÉKsz. is.) A szót a magyarok egyaránt hallották török és déli szláv anyanyelvűek ajkáról. A bulgáriai Sztara Zagora városnak török névváltozatát, az Eski Zagara-t (146. lap) a szerző teljes egészében töröknek tartja; vö. oszmán-török eski 'régi, ó­ és zagara

Next