Magyar Nyelv – 74. évfolyam – 1978.
Szó- és szólásmagyarázatok - 2
212 Szó- és szólásmagyarázatok ugyanis az igen régi keletkezésű vándorszók körébe tartoznak. Viszonylag gyorsan váltak széles körben ismertté, de mint egyéb kisebb jelentőségű, a ruhadivat változásainak kitett kelmenevek is, idők folyamán visszaszorultak a közhasználatból. Több nyelvben el is avultak. Szótörténeti adatoltságuk az egyes nyelvekben eléggé pontatlan, hiányos, s így terjedésük útja és ideje nehezen kísérhető végig. Mindezeken túl tisztázatlan mozzanatok vannak alaki felépítésükben, valamint különféle nyelvbeli megfelelőiknek egymáshoz, illetőleg a magyar alakokhoz való viszonyában is. Ezért néha a megfelelő adatok hiányában a tények megállapítása helyett csak következtetésekre vagy éppen találgatásokra vagyunk kénytelenek szorítkozni. A tábit és tábin közös végső forrása, amely egyben a tábit-nak legkorábbi előzménye is, a tulajdonnévi eredetű arab 'attabi 'habos selyemszövet, színjátszó selyem'. E kelmenév az arab 'Attáb személynévből (az arab birodalomban 660 — 750 között uralkodott Omajjad kalifa-dinasztia egyik tagjának nevéből) származó Al-'Attábija bagdadi városnegyed nevének köznevesülésével jött létre, ahol ezt a selyemszövetet eredetileg előállították. (Vö.: LITTRE IV, 2121; LOKOTSCH 133.; OxfEnglDict. Tabby a.; WARTBURG, FEW. XIX, 12). Hasonló jelentésfejlődésre ('kelmét előállító város neve' -- 'kelmenév') az anyagnevek között számos példát találunk, vö. pl. damaszt, kasmír, tüll stb. Az arab szó az európai nyelvekbe a kelmenevek szokásos útján, kereskedelmi úton került. Először a nyugati román nyelvterületen terjedt el. Legkorábban feljegyzett alakja az 1295-ből való, latin szövegkörnyezetben előforduló Attabi (DuC. I, 454). (Megjegyzendő, ezt az adatot egyaránt tulajdonítják ófrancia, óolasz és középkori latin alaknak is.) Az ó- és középfranciában van: atabis (XIV. sz.), acabit (XV. sz.), az újfranciában tabi (1611.), tabis; vö.még fr. N. (vallon) tabis, (normann) tabit (vö. WARTBURG, FEW. XIX. 12). Az olaszban: R. tahi (BATTISTI — ALESSIO, DizEt. V, 3691), a spanyolban tahi (COROMINAS, DiccCrítEt. IV, 326), a portugálban tahi (MACHADO, DicEtPort. II, 2034). A középkori latinban thabit alakja is keletkezett, feltehetően aztabit tabit hangcserével (DuC. VIII, 92). Az angolban tabby (1638, OxfEnglDict. Tabby a.); ez a franciából való. — A magyarországi latinban is megvan, tabit alakban; ez nyilván a k. lat. thabit átvétele. Melyik nyelvből származhat végül is a magyar tabit ? Alaktani szempontból a hazai latinból való kölcsönzés gondolata látszik kézenfekvőnek. E feltevésnek azonban a művelődéstörténet ellene mond. Egy kelmenevet elsősorban élő nyelvből nyerhettünk, olyanból, amellyel kereskedelmi kapcsolatban álltunk. (A hazai latinból származtatott purpián esete más:oda a kelmenév nem a középkori latin folytatásaként vagy átvételeként, hanem egy élő nyelvből került; vö. MNy. LXXIV, 81.) Az olasz tahi-ból való átvétel a legvalószínűbb. Ezt a feltevést erősíti Faludi adata, az olasz ruhaanyagra utaló „velencei tábat" kifejezés is. A magyar szó végződése azonban jelzi, hogy a kölcsönzésben, illetőleg a tabit hangalak létrejöttében egy végű forma hatása is közrejátszhatott. Ezt a szerepet tölthette be a hazai latin thabit forma. Ugyanakkor nem zárható ki a taft, tafota alaki hatása sem, akár a két kelmefajtának egymáshoz való hasonlósága miatt, akár pedig azért, mert a tábit voltaképpen a taftnak egy bizonyos fajtája volt. A szócsalád másik tagjának, a tabin, tubin-nak végső előzménye, valamint közvetlen forrása is egy szóvégi n-t mutató forma lehetett. Az ide tartozó adatok azonban nem egyértelműek, n-jük eredete, valamint alaki felépítésük többféleképpen is magyarázható. A régi franciában van egy R. tabinet 'könnyű selyemféle' (LAROUSSE VI, 563, az évszám megjelölése nélkül); ez a fr. tabis főnév -mnet kicsinyítő-becéző képzős származéka. Az ang. R. tabinet 'könnyű ruhaanyag' (1778: OxfEnglDict. Tabinet a.) ennek az átvétele (vö. KLEIN, EtDictEng. II, 1553). Lehetséges, hogy az ang. R. tabine 'ua.' (1611: OxfEnglDict. tabine a.) is ebből való. Innen származhatott a l. R. tabint 'selyemfajta' (StJP. IX, 3) is; ennek alakváltozatát, a tabin formát a Varsói Sz. (VII, 3) ugyancsak ezzel a francia, illetőleg angol alakkal veti egybe. A szó más nyelvi megfelelői azonban nem mutatnak ilyen