Magyar Nyelv – 76. évfolyam – 1980.
Fabó Kinga: „Nyelvi fordulat” az irodalomban
Maigret, F., a L. Az a L. megnevezést csak ő maga, férje és a mackók használják. Van ebben önvédelem is. D'Oré védi azt, aki hozzá tartozik, és ezzel önmagát. Nyelv, világ, kapcsolatteremtés és önmagunk töredékes közölhetősége összefüggéseiben kapnak jelentőséget és jelentést a regényben szereplő különféle élettelen „lények": a mackók és a tárgyak. Arra, hogy ők valami fontos igazságot bizonyítanak, a regény elején tételesen is figyelmeztet a szerző. Ezt az igazságot a mackók mondják ki a regény végén: „Tudjátok, hogy bennünk mi a csodálatos ? Hogy amit ti ki se mondtok, azt is tudjuk!" (238.) Az igazi kapcsolat, a tökéletes megoldás a csönd. Amikor már semmit sem kell kimondani, amikor már szavak nélkül is értjük egymást, mert a szavak mindent elrontanak. Nem véletlen, hogy D'Oré egyik legjobb, legkedvesebb barátja éppen Aramis: „Alig beszélgettünk! Csináltuk a dolgunkat, . . . " (110.) A beszéd, a beszélgetés mindig kínos kötelesség D'Oré számára. Kényszernek érzi azt is, hogy ha valakivel érintkezik, annak valamit mondani kell. A beszéd csak járulékos kísérője az érintkezésnek, a lényeg úgysem a beszéd szférájában fejeződik ki. Példa erre D'Oré és Aramis kapcsolata, valamint D'Orénak feleségével (a L.-lel) folytatott egyik telefonbeszélgetése: „ . . . szeretné rávezetni a L.-t, hogy szó nélkül értsen valamit. Ez viszont csak a dolog néma része, beszélni is kell, ő volt a hívó fél." (275.) — ő maga sem a szavakból ért. Füzetébe írja például: „Mindent megértettem! Persze, egy szót se . . . szót, azt nem." (276.) Általában a lényeget mindig úgy akarja megértetni az emberekkel, hogy elhallgat, hogy csendben marad, amikor mondania kellene vagy lehetne valamit. A csöndre, a szavak nélküli értésre akarja megtanítani, rávezetni az embereket. Például egy, a gombozással kapcsolatos élményéről így ír: „Szégyelltem magam a házbeliek előtt, akik pedig odavittek, hogy nekik nem ízlenek annyira az új szabályok, és én egészen könnyen idomulok. Sőt, megtalálok végre egy . . . nem, azt a szót azért nem mondom ki; jobb, ha csak elgondoltatom. (61.) D'Oré számára a fogalmak sokkal fontosabbak annál, hogy kimondja őket. Ami számára igazán fontos, arról nem szeret beszélni. Unokaöccse jól látja ezt: „D'Oré szereti ezeket az általa se sokra tartott fogalmakat és kifejezéseket: »elemi tisztesség kérdését, »hasznos ügyért a szívügyet«; és nem is a fogalmakat nem tartja sokra, hanem úgy véli, ha már így említik, oda a dolog komolysága; ezek némábban vannak neki valóban." (43.) — Ha mégis mondja ezeket a kifejezéseket, annak oka van. Unokaöccse nyolc különböző okot lát, és a nyolcadik ok szerinte maga D'Oré (mert ő használja). A szavak vagy kifejezések jelentésénél fontosabb az a tény, hogy adott esetben elhangzanak-e vagy sem. Nem annak van jelentése, amit valaki mond, hanem annak a ténynek, hogy nem mondja (amikor mondhatná), vagy mondja (és akkor ennek speciális okai vannak), így jön létre D'Oré és unokaöccse között egy saját közös nyelv. Ennek a nyelvnek az elemei szavak és kifejezések, de az elemek használati szabályai csak a két partner számára érvényesek. Mert például azt, hogy ebben az esetben nyolcféle ok lehetséges, azt csak az unokaöccs tudhatja. D'Orénak és unokaöccsének sikerült eljutnia arra a szintre, hogy néha már szavak nélkül is értik egymást. Sőt, akkor értik igazán egymást, ha nincs szükség a szavakra, ha nem kell semmit mondaniuk. „Most én nyújtózom, mintha jelölni akarnám a beszélgetés jó közegét, tapintatomat, hogy ezúttal