Magyar Nyelv – 77. évfolyam – 1981.

Elter István: Néhány megjegyzés Ibn Hayyannak a magyarok 942. évi spanyolországi kalandozásáról szóló tudósításához

ban. Szellemes a cégérnév-típus továbbfejlesztése a Pingvin Büfé, a Pepita Oroszlán Étterem irányában. Egy-két esetben fennmaradt, pontosabban felújult a cégérneveknek hátravetett határozós szerkezete: Vendéglő a Kéményseprőhöz, Vendéglő a Kóborlóhoz, Söröző a Két Medvéhez. Noha ez a szerkezet kétségkívül idegen mintát utánoz (pl. Oasthof zum Schornsteinfeger), a jelzői szerepű hátravetett határozókat nyelvművelésünk nem kifogásolja (vö. Nyelvművelő Kézikönyv I., 1083—6), s ezek a négérnevek hangulatos régiességüknél fogva vonzók. J. SOLTÉSZ KATALIN Néhány megjegyzés Ibn Hayyánnak a magyarok 942. évi spanyolországi kalandozásáról szóló tudósításához 1. A Magyar Nyelv LXXV. évfolyamának harmadik számában CZEG­LÉDY KÁROLY cikket közölt Abu Marwán ibn Hayyán spanyolországi arab történetírónak a magyarok 942. évi észak-spanyolországi kalandozását leíró tudósításáról. Azóta megjelent Ibn Itayyán Al-Muktabas című munkája V. kötetének kritikai kiadása (Al-Muqtabas [V] de Ibn Itayyán. Edición por P. CHALMETA, en colaboración para el establecimiento del texto con F. CORRI­ENTE, M. SO­BH et al.: Instituto Hispano-Arabe de Cultura y Facultad de Letras—Rabat, Madrid, 1979.), amely tartalmazza a CZEGLÉDY által ismerte­tett és magyarázott részletet (a rabati unicum 324. lapját a kiadás fakszimilé­ben is hozza), továbbá annak folytatását, a turkok (magyarok) országának leírását (a szövegkiadás 482. lapján). Az alábbiakban a kiadott szöveg isme­retében szeretnék néhány hangtani és tartalmi megjegyzést fűzni Ibn Hayyán tudósításához, különösen pedig a CZEGLÉDY KÁROLY által adott Sana és T.x.x.la olvasatokhoz. 2. S­áná. Amint CZEGLÉDY is jelzi cikkében, e szó esetében nehézséget jelent a szókezdé­s, amely feltevése szerint idegen nyelvi c átírása lehet, akár­csak a g, mivel a X. századi arabban, s hozzátehetjük, hogy a későbbi, sőt a mai arabban is igen gyakran a c-t s-sel (sin-nel) próbálják visszaadni. Ibn Hayyán esetében azonban joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon így volt-e ez a mór Spanyolországban, és ha igen, mennyiben tartotta magát ehhez a nevek lejegyzője ? A kérdés első felére a spanyol hangtörténet 03 az Ibériai-félszigeten szo­kásos arab átírások adatai alapján nemmel kell válaszolnunk. Amikor az arabok a VIII. században elfoglalják az Ibériai-félszigetet, közvetlen kapcsolatba kerülnek az általuk leigázott hispán-gót népekkel, akik ebben az időben több, néha egymástól jelentősen eltérő újlatin nyelvjárást beszéltek. Vizsgálódásunk szempontjából a legfontosabbak azok a nyelvjá­rások, amelyek a félsziget déli részén voltak honosak, és amelyeket összefog­lalóan mozarab nyelvjárásoknak szokás nevezni. A mozarab , musta'rib, 'arabizált' névvel illették — egyéb elnevezések mellett — a hódítók a leigázott keresztyéneket. A mozarab nyelvjárások egyik sajátsága volt a Genit*­­­c

Next