Magyar Nyelv – 77. évfolyam – 1981.
Hajdú Mihály: J. Soltész Katalin, A tulajdonnév funkciója és jelentése
használatból olyan szavakat is, mint a keresztcsont, keresztez, keresztkérdés, keresztmetszet, keresztrejtvény, keresztrím, keresztút stb., mint ahogyan a keresztapa, keresztanya, keresztelés, keresztelő stb. szavakat is kitiltották a keresztnévvel együtt a hivatalos nyelvből, helyettesítve a névadóapa, névadóanya, névadás, névadó ünnepség stb. szavakkal, körülírásokkal. A nyelvi jelek jelentésváltozásainak ismeretében ilyet azonban nem kell tennünk, s nem tett volna a hivatalos nyelvhasználat irányítása sem. Tudományos terminus technicusok megváltoztatása ilyen nagy mértékben azonban nem csupán a fentiek szerint indokolatlan. Nem érdemes új műszavakat teremteni csak azért, mert ezek jobban, pontosabban kifejezik a velük jelölt fogalmat, hiszen a szavak a használatban telnek meg tartalommal, s éppen a terminus technicusok használata végeredményben konvención alapul: azt jelentik, amiben a szakemberek megegyeznek, ami a szakirodalomban való használatukkor kialakul. Érdemes ezzel kapcsolatban megszívlelni SZABÓ T. ATTILA bölcs tanácsait (NÉ. 1979/2. 33 — 4), jóllehet ezek még a könyv készültekor nem kerültek kiadásra. Végeredményben J. SOLTÉSZ KATALIN kompromisszumos megoldása a keresztnév — utónév háborúban, ha logikus is, nem szerencsés, s nem tartanám helyesnek, hogy a következőkben ezekkel a szakkifejezésekkel ezekben a jelentésekben találkoznánk a magyar névtani irodalomban. Mindez természetesen semmit sem von le a könyv fölbecsülhetetlen értékéből, s a szerzőnek a szakszókincsteremtő tevékenységével egyetértek olyan esetekben, amikor még el nem nevezett fogalmak számára alkot új terminus technicusokat, mint például a ragadványnevek funkcionális fölosztása esetében, vagy amikor a tulajdonnevek jelentéstani alkategóriáinak megnevezésére használt jelnév, szónév, kombinált név terminusokat megalkotta (Nyr. XCI, 280 — 92), s használja ebben a könyvében is. Az első fejezet a tulajdonnév alaki szerkezetével foglalkozik. Megkülönböztet jelzős, viszonyszós, mellérendelő és mondatból alakult szerkezeteket a többelemű tulajdonnevek között, megjegyezve, hogy az utóbbiak tulajdonképpen már egyeleművé váltak, s összeírva szerepelnek a családnevekben. Természetesen a jelzős szerkezeteket tovább osztja a szerző, s több nyelvből vett példával, szakirodalmi utalásokkal világítja meg logikus fölosztási rendszerét. Hangsúlyozni kell, hogy rendszerezése szigorúan leíró szempontú, így a magyar családnév -f keresztnév elemekből álló személynevek a „tulajdonnév tulajdonnévi jelzővel vagy értelmezővel" elnevezésű alcsoportba kerültek, jóllehet a Péterfia János, Lacsi Endre stb. típusú névalakulatok történetileg kétségtelenül birtokos szerkezetek voltak. Ugyanakkor a Hősök tere típusú helynevek logikailag és történetileg nem tekinthetők birtokos szerkezeteknek, hiszen a Hősök névelem éppen olyan meghatározó jelzője a tér közterületnek, mint a Kossuth tér, Rákóczi tér stb. helynevekben a Kossuth, Rákóczi névelem. Nagyon tanulságos és érdekes a többelemű és az összetett nevek párhuzamba állítása (14), a tulajdonnevek toldalékolására irányuló vizsgálat (15 — 7) és a nevek szerves vagy szervetlen alkotórészeire, a névkiegészítő elemekre vonatkozó sok aprólékos megfigyelés. Külön fejezet foglalkozik a tulajdonnevek morfológiai rendszerével (19 — 21). Elsősorban a névformánsok szerepét vizsgálja. Megállapítja például, hogy a női keresztnevek jellemző sajátsága az -a végződés a latinnal semmi rokonságban sem álló nyelvekben is. A magyaron kívül finn példákat idéz ennek bizonyítására, s számadatai kétségtelenül igazolják megállapítását. Érdemes lett volna azonban hangsúlyozni, hogy a finnugor nyelvekben szó sincs feminin jellegűa képzőről, s az a törekvés, hogy minden női keresztnév végén a álljon, teljesen idegen e nyelvek jellegétől. Nagyon fontos az a megjegyzése, hogy a tulajdonnevek formánsai információs értékűek lehetnek, s a jelentésszerkezet vizsgálatakor is figyelembe kell venni ezeket. A nevek jelentésével foglalkozó fejezet (22 — 43) annak a vitás kérdésnek a tisztázásával kezdődik, hogy lehet-e jelentése a tulajdonnévnek. Azzal foglalja össze a szak-