Magyar Nyelv – 86. évfolyam – 1990.
1. szám - Balázs János†: Laziczius Gyula és a korabeli általános nyelvészet
tudományi Intézetben és különféle főiskolákon tanított. Becker fent említett nevezetes prágai előadása már címével is jelezte, hogy a fiatal lipcsei nyelvész az európai népek nyelveinek közös hagyományaiban gyökerező szellemiséget kívánta előtérbe álítani, s a nyelvészek ekkor szerveződő új nemzetközi társulásának vezéreszméjévé tenni. Mint tudjuk, CH. BALLY, Saussure tanítványa, majd genfi tanszékén utódja már először 1909-ben közzétett alapvető francia stilisztikai értekezésében is hangsúlyozta, hogy földrészünk nyelveit közös szellemiség hatja át, amelyet Hellasz és Róma formált ki, Európa nyugati fele érlelt, s amely azután a modern időkben mindenüvé szétáradt, ahová a nyugatiak eljutottak. (CH. BALLY, Traité de stylistique française. Heidelberg — Párizs, 1929. II. 23.) Nyilvánvaló, hogy Becker, a romanista professzor fia a Bally tói mentalité européenne-nek nevezett szellemiség eszméjéből indult ki említett prágai előadásában, mint ahogy ezt hangsúlyozta 1948-ban Lipcsében és Berlinben németül kiadott tanulmányában is, amelyben azt elemezte, hogy két közép-európai nyelv, a cseh és a magyar hogyan lett a Habsburg birodalomnak eleinte még fejletlen, provinciális nyelvéből ,,a közös emberi műveltség minden irányát, mélységét árnyalatnyi pontossággal kifejező gazdag és csiszolt, változatosságában is nagyjában egységes magasrendű nyelv, a legnagyobb kultúrájú európai nyelvek »szövetségének« (az ún. Sprachbundnak) egyenjogú tagja" (TOMPA JÓZSEF: MNy. LIV, 400). Beckernek ezt az előadását érthető módon élénk eszmecsere követte, s ennek során döntöttek úgy a résztvevők, hogy addig kötetlen szakmai beszélgetéseiket a jövőben rendszeresen kéthavonként többnyire valamelyik kollégájuk lakásán folytatják majd. Így született meg a Prágai Nyelvészkör, amelynek létrejöttében Jakobszon szerint két tényező munkált, mégpedig „egyrészről a moszkvai Nyelvészeti Kör története, másrészről az amerikai Nyelvtudományi Társaság megalapítása. S rögtön kapcsolatok jöttek létre, szoros kontaktusok. Egyszersmind a Kör könyvtárában hiánytalanul megvoltak az igen ritka szovjet kiadványok is, mint pl. a Strukturális nyelvészeti sorozat, meg a Language is, melyet megvitattunk" (NyK. LXXXVIII, 154). Ezzel kapcsolatban Jakobszon megemlíti még, hogy a Körrel Amerikából maga Sapir is levelezett. Mindez azt bizonyította, hogy Prága ekkor minden oldalra, Nyugatra is, Keletre is egyaránt nyitott ablakokat, s bár a Csehszlovákia és Magyarország közti politikai viszonyok ekkoriban — főleg Trianon miatt — éppen nem voltak eszményiek, mégis ebben az időben került sor Gombocz Zoltán és Mathesius meleg baráti levelezésére. Jakobszon, Gombocz hátrahagyott írásaira hivatkozva említi, hogy e kiemelkedő nyelvészünk ,,nagy szimpátiával figyelte és meg is értette tevékenységünk lényegét" (s. h.). Gombocz Zoltán 1926 őszén, vagyis a Prágai Nyelvészkör alapításának idején nemcsak korunk nyelvészprofesszora, hanem az Eötvös Kollégium tanára, majd pedig 1927-től 1935 május elsején a kari ülésen bekövetkezett hirtelen haláláig e rendkívül nevezetes intézmény nagyszerű igazgatója is volt. Éppen nem lehetetlen, hogy a prágaiakkal Becker révén került kapcsolatba. Tudnunk kell azt is, hogy ekkoriban Gombocz hívására és támogatásával végezte magyar tanulmányait egyetemünkön a ma is élő kiváló cseh nyelvész, VI. Skalicka, aki nyelvünket kitűnően megtanulta, és nyelvészeinkkel mindig is a legszorosabb kapcsolatokat tartotta. Skalicka, aki a Prágai Nyelvészkör munkájába igen hamar és nagyon eredményesen kapcsolódott be, pesti tanulmányairól és Gomboczról a hetvenes évek közepén Prágában folytatott magyar nyelvű baráti beszélgetésünk során meleg szeretettel emlékezett meg. Említe-