Magyar Nyelv – 88. évfolyam – 1992.

1. szám - Szemerényi Oszvald: A modern nyelvtudomány fejlődésének a nyelvstruktúrában rejlő rugói

MAGYAR NYELV LXXXVIII. ÉVF. 1992. MÁRCIUS 1. SZÁM A modern nyelvtudomány fejlődésének a nyelvstruktúrában rejlő rugói* Először is elnézést kell kérnem, hogy előadásom címe olyan hosszú, és valószínűleg még mindig nem eléggé világos. Remélem, persze, hogy az előadás folyamán a cím is világosabbá fog válni, és talán a diszkusszió során még a cím­re is lesznek jobb javaslatok. Másodszor a vizsgálat természetéről, jellegéről szeretnék egy pár szót mondani. Felteszem, hogy sok tudós, mint én is (ha e foglalkozásmegjelölést a magam számára is igénybe vehetem), miután aktív életének jó részét a szak­területe művelésének szentelte, mind nagyobb érdeklődéssel próbál feleletet találni arra a kérdésre, hogy mi az, ami eldönti és meghatározza, hogy a tudós milyen módon formálja munkáját. Talán ,,a kutató psychológiája" fejezi ki a legrövidebben és legvelősebben e probléma lényegét. A nyelvészetben ha röviden utalhatok arra, amit jó pár éve részletesebben fejtettem ki (SZEMERÉ­NYI, O., Benveniste's oeuvre. In: É. B. aujourd'hui II. 1984.161 — 73), a tudós­nak két alaptípusát különböztethetjük meg, ha figyelmünket a tudós gondol­kodásmódjára összpontosítjuk, arra az egyéni sajátságra, amire a német nyelv­nek két kifejezése is van: Denkart és Dentcstruktur. A nyelvtudósok java része a krypto-mathematik­us megnevezést érdemli meg, amit a franciák mathématicien manqué-nak neveznek, így például Mounin, a francia nyelvészettörténész jel­lemzése szerint Saussure-nek nagy hajlandósága volt „pour l'introduction des mathématiques en linguistique." Schuchardt a maga viszonyát a matematiká­hoz effajta leírásokkal jellemzte: ,,heimliche Liebe, leider kann ich nicht sagen Liebschaft." Gustave Guillaume gyakran idézte Meillet egy mondását: „les linguistes et les physiciens ont au fond la même forme d'intelligence" (vagyis ugyanaz a gondolkodásmód jellemzi őket). Robert Léon Wagner, Guillaume tanítványa szerint mestere érdeklődésében nagyon közel állt „aux mathéma­tiques et aux sciences qui requiérent leur application". Julius Pokorny egy­szer beszélgetésben említette nekem, hogy Benveniste szintén a matematika felől közeledett a nyelvészethez, és nagy vetélytársa az iranisztika terén, Walter Bruno Henning még késő éveiben is sok időt szentelt első szerelmének, a matematikának (Henninghez 1. még MARTIN SCHWARTZ, W. B. Henning 1908—1967. III. 1968. 10: 308—13). * Ezt a cikket először Freiburgban a Nyelvészkar előtt mutattam be 1988. nov. 21-én, később, 1990. jan. 17-én Robert Goleman professzor úr meghívására Cambridge-ben, majd 1990. dec. 6-án Gulya János professzor úr meghívására Göttingában, természetesen németül, ill. angolul. Magyarul végre 1991. március 21-én hangzott el ez az előadás ,,A modern nyelvtudomány fejlődésének belső törvényszerűségei" címen az MTA-n. A mostani cím talán egy cseppet pontosabban fejezi ki a tézist.

Next